Münchentől Kassáig

2009.1.17
2.2. Az amerikai hónapok (1939. februárjától - júniusig)

Benes és felesége a George Washington hajó fedélzetén Portsmouth kikötőjéből 1939. február 22-én kelt útra Amerikába. New Yorkba történő megérkezésekor kellemes meglepetés érte, La Guardia polgármester a Városházán fogadást adott tiszteletére.(1)

Ezután a Chicagói Egyetem Szociológia Tanszékén megkezdte egyetemi kurzusát (előadássorozatát), melynek témája "A demokrácia fejlődése a 18. század végétől napjainkig" volt.

Cseh életrajzírója szerint zsúfolt előadótermek várták, a népszerűségét bizonyítja, hogy hétezer diák őt választotta a tanév legkiemelkedőbb egyetemi személyiségének.(2)

Chicagó mellett számos egyéb egyetem is meghívta egy-egy előadás megtartására, ilyenkor mindig a diktatúráról, illetve a háború és a béke kérdéseiről beszélt, de mindig visszautasította, hogy a müncheni döntésről beszéljen.

Gyakorlatilag mind a chicagói, mind az egyéb egyetemeken tartott előadásait egy jól megszerkesztett propaganda-túrának tekinthetjük, amelyet a béke és demokrácia jegyében a szenvedő Csehszlovákia érdekében folytatott. Természetesen a szudétanémet, a lengyel, a magyar kisebbséggel és az "államalkotó" szlováksággal szemben folytatott politikájáról mélyen hallgatott.

1939. március 14-15-én az első Csehszlovák Köztársaság megszűnt létezni: Hitler bevonult a Hradzsinba, Tiso kikiáltotta a független Szlovákiát, Magyarország elfoglalta Kárpátalját.

Benes - akit Chicagóban ér a hír - szinte rögtön akciókba kezd, tevékenysége három főbb irányban bontakozott ki:

* Diplomáciai tevékenység
* Propagandatevékenység
* Programalkotás

Benes Csehszlovákia megszűnésének másnapján - azaz március 16-án - mint a Csehszlovák Köztársaság volt elnöke táviratot küldött a világ vezető politikusainak, így Roosevelt-nek (az USA elnökének), Chamberlain-nek (Anglia miniszterelnökének), Daladier-nak (Franciaország miniszterelnökének), Litvinov-nak (A Szovjetunió külügyminisztere), továbbá a Népszövetségnek Genfbe.(3)

A táviratban Benes így értékelte a helyzetet: " Most mégis a müncheni egyezményt aláíró egyik nagyhatalom felosztja területünket, hadseregével megszállja és megalakítja ott a 'Protektorátust'-át az erőszak és a katonaság fenyegetése mellett. A világ lelkiismerete előtt, szemtől-szemben a történelemmel vagyok kénytelen kijelenteni, hogy a csehek és a szlovákok sohasem fogadják el szent jogaiknak ezt az elviselhetetlen megalázását és nem szűnnek meg harcolni, amíg szeretett hazájuk összes jogát vissza nem kapja! Kérem az Ön kormányát, hogy utasítsa el ennek a gaztettnek az elismerését, és vonja le azokat a következtetéseket, melyeket ma sürgetően megkíván Európa és a világ tragikus helyzete."(4)

A megszólított politikusok közül leghamarabb Litvonov válaszolt, március 18-án megküldte Benesnek azt a jegyzéket, melyben a Szovjetunió tiltakozott Németországnál Cseh- és Morvaország megszállása miatt.(5)

Chamberlain március 20-án egy rövid semmitmondó telegramot küldött, míg Daladier nem válaszolt.(6)

Roosevelt március 27-én egy telegramban válaszolt Benesnek, ebben az alábbiakat írta: "Nagy figyelemmel követtem ezeket az eseményeket. Noha az Egyesült Államok kormánya előtt ismert, hogy Cseh- és Morvaországot német katonai erők szállták meg és most a német hivatalok tényleges igazgatása alatt állnak, nem ismerte el ezt a helyzetet jogi állapotként. Nem kell hozzátennem, hogy mélyen együttérzek a csehszlovák nemzettel az áldatlan körülményei miatt, melyekbe időlegesen kényszerült."(7)

1939. május 23-án a Népszövetség először ülésezett Csehszlovákia megszűnése óta. Benes megragadta ezt az alkalmat, hogy ismét diplomáciai akcióba lépjen. Május 13-án J. Avelon-nak - a Népszövetség főtitkárának -, illetve az európai nagyhatalmak külügyminisztereinek egy jegyzéket küldött, melyben tiltakozott Cseh- és Morvaország német, illetve Kárpátalja magyar megszállása ellen.(8)

Külön ki kell emelnünk, hogy mind a március 16-ai, mind a május 13-ai jegyzékeket Benes mint a Csehszlovák Köztársaság volt elnöke írta alá. Ezzel akarván kifejezni - amit a május 13-i jegyzékben le is írt -, hogy értelmezése szerint a csehszlovák állam továbbra is létezik.

Az, hogy Benes és a körülötte kikristályosodó emigráció helyzete nemzetközi jogi szempontból ingatag volt, jól mutatja, hogy a május 13-i jegyzék hivatalos megtárgyalását a Népszövetség elutasította, mondván, az nem hivatalos úton - azaz nem a csehszlovák kormánytól vagy egy másik kormánytól - érkezett, hanem egy magánszemély nyújtotta be.

Közben Benes hozzáfogott az emigráció megszervezéséhez. New Yorkban, Clevelandben, Pittsburgben jelentős cseh és szlovák kolóniák éltek, amelyek egyesületei - Cseh Nemzeti Szövetség, Szlovák Nemzeti Szövetség, Cseh Katolikusok Egyesülete - április 18-20-án Benes indítványára Chicagóban találkoztak, és a közös munka koordinálására létrehozták az Amerikai Csehszlovák Nemzeti Tanácsot.(9)

Benes amerikai diplomácia tevékenységének csúcspontja volt, hogy egyik első világháborús régi "harcostársa", Hamilton Fish Armstrong - a tekintélyes Foreign Affairs egyik szerkesztője - segítségével lehetőséget kapott arra, hogy találkozzék az USA elnökével, Roosevelt-tel.

Roosevelt és Benes ismerte már egymást korábbról. 1919-ben Roosevelt a Tengerészeti Bizottság titkára volt, és Benes friss külügyminiszterként vele állapodott meg a Szibériában állomásozó Csehszlovák Légió hajón történő hazaszállításáról.

A találkozóra május 28-án került sor, a három és fél órás megbeszélésen Benes vázolta Münchennel kapcsolatos álláspontját, illetve a két politikus áttekintette az aktuális európai helyzetet, külön kitérve a Szovjetunióval kapcsolatos kérdésekre.(10)

Benes három kérdésben szeretett volna Roosevelt-től konkrét választ kapni:

1. Az USA kormánya elképzelhetőnek tartja-e a csehszlovák állam függetlenségének újbóli kikiáltását?

2. Hajlandó-e az USA kormánya elutasítani Csehszlovákia német megszállását?

3. Ha kitör a háború, számíthat-e a csehszlovák emigráció hivatalos - azaz kormányként történő - elismerésre az USA-tól?

Benes emlékiratai szerint Roosevelt az első két kérdésre azonnal teljesen pozitív választ adott, míg a harmadik kérdésre azt válaszolta, hogy a hivatalos elismerés megadása a körülményektől, illetve a pillanatnyi háborús szituációtól függ. De biztosította Benest, hogy az első világháború alatt folytatott USA-politikához hasonló - azaz támogató - magatartásra számíthat a csehszlovák emigráció. (11)

A találkozó nagy siker volt, hiszen az egyik nagyhatalom vezetője biztosította támogatásáról Benest.

Roosevelt mellett Benes még két fontos amerikai politikussal találkozott elutazása előtt, június 29-én Cordell Hull-lal, 30-án pedig Sumner Welles-szel.

Már az első emigráció történetének vázolásakor láthattuk, hogy Benes kiváló propagandista volt. Így nem meglepő, hogy a második emigrációs tevékenységében is erős a propaganda-tevékenység. Az előző fejezetben is láthattuk, hogy egyetemi előadásait is felhasználta a Csehszlovákia érdekében kifejtett propagandára.

Az ország megszűnése újabb lendületet adott ilyen irányú tevékenységének. Már három nappal Csehszlovákia megszűnése után - azaz március 19-én - a Chicagó-i Egyetemen egy nagy rádióbeszédben tiltakozott Csehszlovákia megszüntetése ellen.(12)

Jól mutatja, hogy Benes értette és kiválóan használta a propaganda fegyvereit, hogy Chicagóban az akkor legmodernebbnek, legújabbnak számító propaganda eszközt a rádiót használta fel céljai érdekében.

Rádióbeszédében Csehszlovákiát a demokrácia, a tolerancia és az erkölcsi és politikai fejlettség mintaországaként festette le. Érdemes ebből hosszabban idézni, hogy megismerhessük Benes új érvrendszerét. Így beszélt Csehszlovákiáról:

"S az utóbbi húsz évben a csehszlovákok kitartóan és szüntelenül építették virágzó köztársaságukat, szociális struktúráját csodálatra méltó egyensúlyba hozták, haladó törvényhozást, fejlett népgazdaságot és rendezett pénzügyeket alakítottak ki. Az állami költségvetés mindig egyensúlyban volt, külföldi kölcsöneiket mindig időben fizették, külkereskedelmüket jelentősen felvirágoztatták, és államukon belül tényleges politikai és vallási türelemben éltek. Noha az államban kisebbségek is éltek - ezzel a problémával szinte egész Európa küszködik, Csehszlovákia ebben a vonatkozásban nincs különleges helyzetben -, a legpártatlanabb államférfiak, történészek, tudósok, közgazdászok és szociológusok is általában elismerik, hogy ebből a szempontból nagyon liberális közigazgatási rendszert alakítottunk ki és az összes új európai állam közül a nemzetiségi ügyekben a legtürelmesebb politikát folytattuk. Csehszlovákiát egész Európában úgy ismerték, mint szabad nemzetek fiainak menedékét és a Népszövetség legodaadóbb támogatóját. Nem volt itt vallási és egyéb üldözés, nem üldözték a zsidókat sem és semmiféle fajüldözés nem alakult ki. Ez valóban az egyik legfelvilágosultabb, legfejlettebb és leghaladóbb demokrácia volt a Rajnától keletre."(13)

Ezen kis szabadságszerető és demokratikus nemzetet - folytatja Benes a gondolatmenetet - pont a fentiek miatt tiporta el a diktatórikus Németország. Csehszlovákia 1938 szeptemberében a mücheni diktátum elfogadásával feláldozta magát a békéért, de ezen tiszteletreméltó áldozata ellenére öt hónappal később a náci Németország mégis felszámolta a megcsonkított országot. Majd így zárta beszédét:

"De ünnepélyesen kijelentem, hogy jogilag Csehszlovákia függetlenségét nem semmisítették meg. Továbbra is fennáll, él és létezik. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy azok, akik ezt a bűntettet a csehszlovák nép és az egész világ ellen elkövették, bűnösök Isten és ember előtt, és súlyosan meg fognak bűnhődni!… E pillanatban a világ minden egyes igazságosan gondolkodó férfijának és nőjének átadom szeretett népem jelszavát: Az igazság győzedelmeskedik!"(14)

Benes tevékenységének harmadik fontos iránya volt a programalkotás, azaz a cél kitűzése az emigráció tagjai elé.

1939. június 8-án Chicagóban rendezték meg az első világháború során Szibériában harcoló Csehszlovák Légió USA-ban élő tagjainak találkozóját, ahol Benes felvázolta a második emigráció programját.(15)

Beszédének első részében azokkal a történésekkel foglalkozott, melyek Csehszlovákia megszűnéséhez vezettek. Az első világháború során kialakult szokásához híven - a csehszlovák történéseket beágyazta az európai- sőt világpolitikai történésekben, újra megjelent Benesnél az a szintén első világháborús motívum, mely szerint a csehszlovák probléma európai probléma.

Gondolatmenete az alábbi: A versaillesi béke megkötése után nem sikerült a tartós békét biztosítani, különösen azután nem, hogy 1930-tól, illetve 1932-től Németország, Olaszország és Japán elhatározták a versaillesi rendszer felszámolását. A főbb európai politikai tényezők - azaz Anglia és Franciaország - nem értették meg az események menetét, egymás között túl sokat vitatkoztak kicsinyes, másodlagos dolgokról. Így nem tudtak összefogni és megvédelmezni a verseaillesi rendszert. Végzetes tévedésükért nekik is meg kell fizetni az árat. Csehszlovákia hosszú időn keresztül emberfeletti erővel próbálta az egységes védekezést megteremteni, de a szeptemberi események (Benes szinte valamennyi háború alatti beszédében szeptemberi eseményeknek nevezi a müncheni döntést - G.L.), megmutatták a csehszlovák politikusoknak, hogy erőfeszítéseiket Nyugaton nem értették meg. Pedig ami Csehszlovákiával történt, az csak egy része egy folyamatnak, melynek fontosabb elemei: Japán betörése Kínába, Abesszína megszállása, az Anschluss, a spanyol polgárháború, München, Prága és Kárpátalja.

De az európai demokráciák nem értették meg, hogy nem lehetséges egyezkedés a demokrácia és a diktatúra között. Így ezen folyamat folytatódni fog Lengyelország, illetve a többi közép- és kelet-európai ország ellen, mert Németország meg kívánja valósítani az Európa leigázására kidolgozott programját. Csehszlovákiának nem volt elég ereje, hogy megvédje saját szabadságát.

De mindaz ami történt csak időleges lehet, "…mivel a jelenlegi, a holnapi és a holnaputáni európai események és viszonyok… maguk egy új hatalmas világküzdelmet váltanak ki, melyben újból Európa szabadsága győzedelmeskedik, visszatér a demokrácia és mi újból a győztes front oldalán leszünk, mint ahogy az elmúlt háborúban."(16)

Gondolatmenetét ezek után így folytatja: A müncheni egyezmény nem kötelezi a csehszlovákokat, mert az alkotmányosan sohasem lett elfogadva, illetve Németország azzal, hogy 1939 márciusában felállította a Cseh- és Morva protektorátust, maga rúgta azt fel.

Ezért a csehszlovákok nem ismernek el semmiféle hódítást, sem Cseh- és Morvaország megszállását, sem az első bécsi döntést, sem Kárpátalja visszacsatolását, sőt a müncheni egyezményt is érvénytelennek tekintik, mert azt erőszakos és csalárd módon kényszerítették rájuk.

Ez a jogi alapja a megszállás ellen meghirdetett küzdelemnek, és mindezek miatt úgy tekintenek Csehszlovákiára, hogy az továbbra is létezik.

Majd kiadja a jelszót: "Egyesüljön minden szabad cseh, szlovák kárpátukrán és minden szabad szudétanémet is, akik az egész világból tőlünk hazulról hozzánk csatlakoznak, s készüljünk fel a döntő pillanatra, mely teljes bizonyossággal bekövetkezik"(17)

Amint a körülmények lehetővé teszik - folytatja gondolatmenetét - a külföldi csehszlovák emigráció politikai direktóriumot (értsd kormányt - G.L.) kell létrehozni.

Majd felhívja a nemzeti egység szükségességére a figyelmet, így ír: " A nemzetnek egységesnek kell lenni… nincs szükségünk a bal- és jobboldali megoszlásra. Célunk a náci rendszer felszámolása és demokratikus államunk felszabadítása"(18)

Beszédét ismét az "Igazság győzedelmeskedik" mondattal fejezte be.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Benes februártól júliusig tartó amerikai tartózkodásának - amely egy bukott politikusból professzorrá átvedlett ember magánútjának indult és csak március 15-e után kapott igazi politikai töltetet - eredménye irigylésre méltó bármely emigráns politikus számára. Benes alig 5 hónap alatt:

1. Élénk diplomáciai tevékenységet fejtett ki, amelynek legfontosabb eredménye, hogy az USA elnöke fogadta.
2. Számos előadásával, illetve közszereplésével alaposan megdolgozta az amerikai közvéleményt.

3. Létrehozta az USA-ban élő cseheket és szlovákokat összefogó szervezeti keretet, és június 8-i beszédével politikai programot is kínált nekik.

Mindezen eredmények elérése után 1939. július 12-én visszaindult Angliába.

Forrás: Nyáry Gusztáv gyűjtéséből, Gondola.hu 2003. június 20.