Nem vagyunk cigányok
2009.09.28.
Egy ember felbőszült....
*A következő levelet egy magyar tévénéző írta a BBC-nek.
Nehezményezve az
Eurovíziós Dalfesztivál kommentátorának ténykedését. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy milyen szórakoztató módon foglalja össze a magyarok történelmét:*
Kedves Uram!
/Ön május 21-én, szombaton este, a BBC televízió közvetítése alatt, az Eurovíziós Dalfesztivál pontozásakor ekként kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttest: "8 pont a cigányoknak, vagy
5 pont a cigányoknak"./
Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak tizenöt millió nemzettársam nevében is. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé tartozik a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat, és mivel
nem tudom, Ön melyiket gyakorolta az említett szituációban, ezért néhány gondolatot megosztanék Önnel. A magyarok valóban, a cigányokhoz és még a jelenleg Európában élo nemzetek 90%-ához hasonlóan Ázsiából származnak, ám ez nem jogosítja fel Önt, hogy
ilyen vérlázító szemétségeket mondjon.
Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), még se fogja nálunk senki se az angolokat például leniggerezni.
Legelőször is, jobb ha tőlem tudja, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz.
Ugyanis ha a nadrágot és a fehérnemut (sok minden más rendkívül praktikus, mai használati tárgyunkkal egyetemben, amely származását már nem tartjuk számon), előbb átmenetileg a magyarok osei, a hunok, majd pedig véglegesen a magyarok nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Ami végül is nem lenne különösebben baj (én is akarok már évek óta
szerezni egyet), de jó tudomásul venni.
Kecskedudán játszani mi is tudunk, legalább olyan régen és legalább olyan ügyesen és szépen, mint Önök, akár hiszi, akár nem. Annak is utána nézhet nyugodtan, milyen volt a kézműves kultúránk olyan ezeregyszáz éve, mikor megjelentünk Európában, és össze is hasonlíthatja az ugyanilyen korú, Brit-szigeteki leletekkel: nagyot fog csodálkozni az "ázsiai" szépérzék és a három éves kisgyerekek primitív ábrázolásmódját tükrözo nyugat-európai "kultúra" közti különbségen.
Tudósokban, feltalálókban, zeneszerzokben, muvészekben mi is eléggé jól el voltunk, vagyunk eresztve: személy szerint én talán csak a jó öreg Will Shaxie-t irigylem egy kicsit Önöktol, de ezzel sokan mások is vannak így.
Katonának mindig is kiválóak voltunk, és tengerésznek is simán megfelelnénk: tessen szíves lenni beütni a netes keresojébe ezt a két szót:
miklos, horthy. Melózni is szerettünk és tudtunk mindig is.
Úgyhogy csak ennyit egyelore a civilizációs párhuzamokról.
Nemzetünk ostörténetébol nekünk is vannak az Önökétől talán jóval régebbi, és legalább annyi valóságtartalommal bíró, de ugyanolyan szép és misztikus legendáink, mondáink, regéink, legalább akkora mennyiségben, csak talán mi nem harsogjuk úgy tele vele a világot, de
ugyanúgy szeretjük őket.
(Példának okáért van egy mondánk, egy László nevezetu királyunkról, akit a Római Katolikus Egyház (jaj, tudom: az Önök államvallása, az anglikán, szívből nem kedveli őket!) a szentjei közt tart számon, aki egyszer fogta magát, és a csatabárdjával széthasított egy hatalmas sziklát, amiből víz fakadt, és a katonái nem haltak szomjan. Egyszerű
mezei csatabárd volt, nem egy Excalibur-varázskard, de szíve mélyen Ön is beláthatja, hogy ettől bűvészmutatványtól nemhogy Arthur királynak, de még a jó öreg Merlin Mesternek is leesett volna az álla.)
Ha már királyoknál tartunk, szeretném Önnel tudatni, hogy nem a
Habsburgok voltak a magyarok egyedüli, elso és utolsó királyai. Ezzel
az megnevezéssel, hogy király (king) pontosan 1000-ben került a magyar
trónra az elso.
(Szent) Istvánnak hívták, és annak a dinasztiának a tagja volt,
amelyet Árpád háznak hívnak, és amely (pfúj, már megint a piszkos
pápisták!) hét (7!) szentet adott eddig az Anyaszentegyháznak.
550 esztendeig uralkodtak a magyarok felett, ha a noi ágat is
beszámoljuk (Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók, plusz Hunyadiak).
Mindazonáltal, fejedelmeink már 1000-nél elobb is voltak, akik
tulajdonképpen királyok voltak, viszont most Atillára, a
világtörténelem talán legnagyobb uralkodójára nem térnék ki, de nekem
elhiheti, van közünk hozzá. (Talán, az O iránt érzett osi gyökeru,
genetikai kódolású nyugati irigység és gyulölet csapódik le akként még
a 21. században is, ahogy lecigányozza a magyarokat.) Mellékesen,
ennek az Árpád háznak (és a többi magyar dinasztiának is) volt egy
csomó kituno uralkodója, talán jóval nagyobb arányban, mint Anglia,
vagy bármelyik európai nagyhatalom uralkodóházaiban. Ok is jártak
például a Szentföldre kereszteskedni, és nekik is általában
rendcsinálással kellett kezdeni, amikor hazatértek.
Aztán. Volt egy gyönyöru és gazdag országunk, kb. akkora, mint
Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is kb. annyian éltek, mint
akkor az Ön hazájában. Pedig már ekkor túl voltunk az elso magyar
holokauszton, amelyet a mongol horda követett el ellenünk, kiirtva
minden második akkor élt magyar embert. (Hogy most miért nincs nagy és
gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána: az I.
világháború végénél kutakodjon, majd menjen a tükörhöz, és mint brit,
köpje szembe magát!)
Bizonyára, szerencsésebbek lettünk volna a történelmünkkel is, ha
szigetország vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok, és itt Európa keleti
határán ez soha nem volt túlzottan kifizetodo. Így ahelyett, hogy
idióta trónviszálykodással, vagy a harmadik világ kirablásával
töltögettük volna el az évszázadainkat, ezer évig szinte egyfolytában
honvédo háborúkat vívtunk. Az említett mongol iszonyat után nem
sokkal már az akkori világ következo szuperhatalmával viaskodtunk 300
esztendeig.
Tudom, nem szerencsés, a "mi lett volna, ha Önök vannak a mi
helyünkben"
kérdés feltevése, de tudja, van egy olyan érzésem, hogy olyan ország,
hogy Anglia, már vagy ötszáz éve nem létezne, és lelki szemeimmel
látom az Önök számtalan, gyönyöru, ódon várait, ahogy a török
tüzérség mindössze félórás pergotuzzel füstölgo kohalommá változtatja
át oket.
Ilyen elozmények után kerültünk a már említett Habsburgok
"védoszárnyai"
alá, akik hasonlóan gondolkodhattak rólunk, mint Ön, mert csak
ártottak nekünk. De pár száz év után ok se bírtak velünk, és névleg
elismertek egyenrangúnak magukkal, és visszább is vettek a
szemétkedésbol, úgyhogy egy kicsit már kezdtünk is kicsit testesedni,
mint a fejlodésben visszamaradt, éhezo kisgyerek, akinek végre jó sora
lesz. Ekkor jött az I.
világháború,
amelyet egy sor, ugyanolyan mértékben szarházi nagyhatalom (köztük
Anglia)
robbantott ki, és amelyet a Monarchián belül a magyar kormány a
legvégsokig ellenzett. (Kérem, menjen újra a
tükörhöz...)
A II. világháborúban, mivel a megmaradt Kis-Magyarország nem Anglia és
Franciaország között, hanem a III. Birodalom és a Vörös Birodalom
között feküdt (ráadásul ezek még puszipajtások is voltak '39 és '41
között), ezért nem az Önök szövetségesei lettünk, és a bolsevistákból
se kértünk (már ismertük oket 1919-bol!), viszont kis és meggyalázott
országként rettenetesen ijedossé váltunk, így a nagy és eros
Németország mellé álltunk.
Németország ellenségeit (köztük Önöket) azonban nem gyulöltük, nem
akartunk ártani nekik, sot még több tízezer lengyelt is megmentettünk
a náciktól (szeretnek is a lengyelek bennünket).
Mellesleg, az 1944-es németek általi megszállásunkig az Önök országa
és Svédország mellett a miénk volt az európai zsidóság egyetlen
mentsvára Európában. Közben, noha egyetlen puskalövést sem adtunk le
brit állampolgárokra, Önök gátlástalanul idejöttek a rohadt
bombázóikkal, több tízezer magyar ártatlan civil életét kioltani.
(Mellesleg nem adtuk a borünket olcsón: a Magyar Királyi Légiero és a
légvédelmünk 1944-45- ben több mint 400 angol és amerikai bombázót
amortizált le jóval jótállása lejárta elott, gondolom, többek között
ezért is vagyunk
cigányok.) Ez azonban még nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a mindig
is nyugati értékrenddel bíró Magyarországot, az Önök Churchillje
néhány üveg orosz vodkáért és kaviárért cserébe, eladott bennünket
Sztálinnak és a bolsevizmusnak Jaltában. (Embert barátjáról ismerni
meg, ez Önökre is
vonatkozik.)
Talán ennyi történelem egyszerre elég lesz Önnek, a kommunizmus és
korszakának bemutatása nagyon hosszadalmas lenne, ráadásul azt érezni
kell a saját borön, hogy milyen kellemes. (Ön soha nem élt
diktatúrában,
igaz?) Így csak annyit még, hogy a legutóbbi hatvan évben még
ráadásul, szinte állandóan gazemberek, kóklerek és idióták vezetnek
bennünket, de ezért mondjuk mi is felelosek vagyunk.
Nos, kedves Mr. Wogan! Látja, ezért vagyunk mi ilyen szegények,
szerencsétlenek és lealázottak. Ezért lehet belénk rúgni még egyet,
ahogy cigányoknak neveznek bennünket. De visszatérve az Eurovízióhoz.
Azért a NOX-os "cigánylány" helyes csajszi volt, nem igaz? Kicsit
verte a díszes mezonyt! Még az izraeli "bombázót" is. (Jujj, mit nem
mondok!) Simán befért volna - anno - még a Spice Girlsbe is, és még
egy kicsit dobott is volna rajtuk, igaz? Ha nem hallott volna még
róla, itt Magyarországon van ám szép lány boven, az emberek pedig
végtelen jámborak és barátságosak.
Jöjjön el egyszer! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar
vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat is majd nálunk (nekünk ugyanis
van konyhai kultúránk: az ételeink ehetoek és határozottan finomak,
az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb
szarságokból fozzük, hanem édes gyümölcsökbol. Sot, sört is
megtanultunk fozni, ha pedig a bort kedveli, hát abból eleve magasan
jobbak vagyunk.)
Itt, Magyarországon pedig az amerikai hülye "kaukázusi típusú"
embereket
fog látni: nem tehetünk róla, arról a környékrol származunk. Nem lehet
mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófeju, szeplos és csúnya,
és hál'
Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk borrákot.
Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielott még egyszer ilyen
ostobaságokat mond, foleg, ha azt egyenes adásban teszi. Ha pedig
gyulöl bennünket, hát az legyen élete legnagyobb orgazmusa.
Egyek, 2005. május 24.
Vígh József
|
