Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Nemzetstratégia

2010.06.01.
Nemzetstratégia
2010. június 1. kedd, 12:40 | Kövesdi Károly

Miközben a sok „vájtfülű” publicista belpolitikai párhuzamokat emleget, a magyar állampolgárság kérdésében nem árt feltennünk egy kardinális kérdést: hogyan biztosítja a jelenlegi Szlovák Köztársaság állampolgárainak jogvédelmét, alkotmányos jogait? Mert ha olyan jó lenne nekünk Szlovákiában, mint azt a szlovák politika kifelé mutatja, minden rendben lenne. De semmi sincs rendben.

A Dzurinda-kormány a nemzetközi határozatokkal ellentétben az ország közigazgatási rendszerét (reformnak nevezve) a szlovákiai magyarok hátrányára változtatta meg. A szlovák alkotmányban a több mint félmillió szlovákiai magyar másodrendű állampolgár („mi, a szlovák nemzet”). A hatályos szlovák alkotmány szerint itt nem élnek magyarok. A 2001-es népszámlálásból kiderült, hogy Szlovákiában tíz év alatt „eltűnt” 50 000 magyar. Az országos népszaporulat tükrében ez indokolatlan, az asszimiláció előrehaladott állapotát tükrözi. A Fico-kormány a dél-szlovákiai beruházáspolitika terén hátrányosan különbözteti meg a magyarok lakta területeket. Az európai uniós támogatásokat a kormány négy évig nemzetiségi alapon osztogatta (lásd magyar alapiskolák felújítása). A kormány négy éve alatt napi gyakorlattá vált a verbális és tettleges magyarellenesség. Magyarországi tanárokat tartóztattak le, akik Pozsonyban a diákjaikkal magyarul beszéltek az utcán. Jogállamban a bíróság és az ügyészség független a kormányzó hatalomtól; Szlovákiában a belügyminiszter és a miniszterelnök össztüzet zúdít egy szlovákiai polgárra, befolyásolva a rendőrséget, bíróságot. Hamis orvosi látleletből, rendőrségi kényszerítésből sincs hiány. A tettesek az államhatalom csöndes beleegyezésével szabadon járnak, a Malina Hedvig-ügy lezáratlan. A szlovák állam nem védte meg polgárát, csak azért, mert magyar nemzetiségű. Dunaszerdahelyi futballmeccsen magyarországi és csallóközi magyar szurkolók ellen lép fel a szlovák belügy, ritka brutalitással. Az incidensnek több sérültje van. A szlovák kormány a mai napig adós a válasszal. A Fico-kormány nem engedi be a Magyar Köztársaság elnökét az országba. Ez a lépés példa nélküli Európában. A kormánykoalíció egyik pártjának vezetője (Slota) sorozatosan és nyilvánosan gyakorolja a nemzetgyalázást, szítja a gyűlöletet ellenünk, a nyilvánosság előtt sértegeti a magyar külügyminisztert. A felelősségrevonás elmarad. A kormány iskolaügyi minisztériuma sorozatosan nyirbálja a szlovákiai magyar diákok nyelvhasználati jogát. A szlovák kormány „nyelvtörvénye” a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogai ellen készült.

A lista tetszés szerint bővíthető. Közben a Magyarországon élő kisebbségek az önkormányzatiság előnyeit élvezik, és a Magyarországra költöző szlovák családokat barátságos, jószomszédi légkör fogadja. Ki beszélhet itt tehát arroganciáról? Az állampolgárságról szóló magyarországi törvényt akár határozott válasznak is tekinthetnénk (ha az lenne, de nem az!) arra a barátságtalan, arrogáns és diszkriminatív politikára, amelyet Szlovákia folytat a saját polgárai és déli szomszédja ellen.

Nekünk, magyaroknak azért illenék észrevennünk néhány aprócska párhuzamot is. Nevezetesen, hogy 90 év alatt (leszámítva a háborús éveket) sosem nyílt lehetőség a nemzetcsonkolás enyhítésére. A sebek akkorák voltak, hogy szlovák barátaink el sem tudják képzelni. Merthogy Trianont nem tanítják az iskolában. A szlovák iskolában csak az ebül szerzett jószág elvesztése itánti rettegés motiválta ellenségképet sulykolják nemzedékek agyába. De azt folyamatosan.

Az új állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, s nem valamiféle belpolitikai sikerhajhászás. Az új kormánynak, ekkora legitimitással erre semmi szüksége. Arra viszont igen, hogy kimondja: Magyarország, kihasználva az uniós védernyőt, nem lehet mindenki lábtörlője. Ráadásul, lassan mondom, hogy Gyurcsány Ferenc is megértse: a történelmi lépést nem hozzánk mérték, hanem az egykori kisantant összességéhez. Romániának, Szerbiának, különböző okok miatt, nincs kifogása a törvény ellen. Csupán a Beneš-kreatúra, Václav Klaus bólogat. Ficóék magukra maradtak, mi meg ne érzékenykedjünk, hanem gondoljunk szüleinkre, nagyszüleinkre, akiknek keményebb próbákat kellett kiállniuk. A 2004-es népszavazást sem a magyar nép rontotta el, hanem a nemzet ellen politizáló akkori garnitúra. A garnitúrák jönnek-mennek, mint a költöző madarak, ám a világ még nagyon sokáig nemzetekből fog állni. A liberális, korlátlanul habzó törekvések ellenére is. És minden nemzetnek joga az önvédelem. S ami a lényeg: az új törvény (ellentétben az elsietett szlovákkal) nem vesz el senkitől semmit, hanem jogvédelmet ad.
http://ujszo.com/online/velemeny-es-hatter/2010/06/01/nemzetstrategia



MTI: Nemzetstratégia

Nemzetstratégia
Új Szó 2010. 06. 01

Az új magyarországi állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, nem pedig a belpolitikai sikerhajhászás - olvasható az Új Szóban kedden.
"Miközben a sok +vájtfülű+ publicista belpolitikai párhuzamokat emleget, a magyar állampolgárság kérdésében nem árt feltenni egy kardinális kérdést: hogyan biztosítja a Szlovák Köztársaság állampolgárainak jogvédelmét, alkotmányos jogait? Mert ha olyan jó lenne nekünk Szlovákiában, mint azt a szlovák politika kifelé mutatja, minden rendben lenne. De semmi sincs rendben" - vélekedik Kövesdi Károly, a Nemzetstratégia című írás szerzője.

Miután részletesen és konkrétan felsorolja a szlovákiai magyarokat az utóbbi években ért sérelmeket, leszögezi, hogy mindezek fényében "az állampolgárságról szóló magyarországi törvényt határozott válasznak is tekinthetnénk (de nem az!) arra a barátságtalan, arrogáns és diszkriminatív politikára, amelyet Szlovákia folytat a saját polgárai és déli szomszédja ellen".

Kifejti: "Nekünk, magyaroknak illenék észrevennünk néhány apró párhuzamot. 90 év alatt (leszámítva a háborús éveket) sosem nyílt lehetőség a nemzetcsonkolás enyhítésére. A sebek akkorák voltak, hogy szlovák barátaink el sem tudják képzelni. Mert Trianont nem tanítják a szlovák iskolában, ott csak az ebül szerzett jószág elvesztése iránti rettegés motiválta ellenségképet sulykolják nemzedékek agyába. Az új állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, nem belpolitikai sikerhajhászás."

Szerinte az új magyar kormánynak erre semmi szüksége." Arra viszont igen, hogy kimondja: Magyarország, kihasználva az uniós védernyőt, nem lehet mindenki lábtörlője. A történelmi lépést nem hozzánk mérték, hanem a kisantant összességéhez. Romániának, Szerbiának nincs kifogása a törvény ellen. Csupán a Benes-kreatúra, Václav Klaus bólogat. Ficóék magukra maradtak, mi meg ne érzékenykedjünk, gondoljunk szüleinkre, nagyszüleinkre, akiknek keményebb próbákat kellett kiállniuk" - teszi hozzá.

"A 2004-es népszavazást sem a magyar nép rontotta el, hanem a nemzet ellen politizáló garnitúra. Garnitúrák jönnek-mennek, ám a világ még sokáig nemzetekből fog állni. És minden nemzetnek joga az önvédelem. S az új törvény (ellentétben a szlovákkal) nem vesz el senkitől semmit, hanem jogvédelmet ad" - zárja eszmefuttatást a szerző.

MTI



Magyar érdek, okosan. Az 1947-es párizsi béke felülírja

Magyar érdek, okosan. Az 1947-es párizsi béke felülírja Trianont
2010.05.31.
Az alábbiakban Fülöp Mihály egyetemi magántanár, diplomáciatörténész írását olvashatják, amely része "A befejezetlen béke" c. könyve bevezetőjének.
A magyar diplomáciának az elmúlt két évtizedben sikerült elkerülnie a háborút a szomszéd államokkal. Határaink légiesednek. A volt szovjet Európa elindult Keletről Nyugatra a szabadság, a demokrácia, a függetlenség útján. Fegyveres államközi konfliktus kizárt. Honvédőink a hazától távol szolgálnak. A magyarlakta területeket magába foglaló Szovjetunió, Csehszlovákia, és Jugoszlávia, sőt annak egy tagköztársasága, Szerbia utódállamokra esett szét. Magyarország Nyugatra tart. Magyarellenes politikusok a szomszédban a békeszerződések magyar megsértésével riogatnak, próbálják a Magyarországgal szembeállított országok gyűrűjét körénk fonni. A szomszédoknak eddig nem sikerült úgy összefognia, hogy a „magyar veszélyre” hivatkozva a félelem és a bizalmatlanság falát újra emeljék velünk szemben, visszahúzzanak bennünket Keletre, a múltba. Mindazonáltal a lelkekben a határ- és a kisebbségi kérdések nem jutottak teljesen nyugvópontra. Igazából a térség nemzeteinek egymás közötti megbékélése el sem kezdődött. 1989-1991-ben elmaradt az idegen, a szovjeturalom alóli felszabadulás katarzis élménye.

A magyar szellemi- és közéletben indulatos vitát kavarnak a második világháborút lezáró béke problémái: a Magyarország függetlensége és szuverenitása helyreállításának, a szovjet csapatok visszavonásának elmaradása, a megszállás következtében az 1956-os magyar forradalom leverése, a hamarosan a szomszédoktól hermetikusan elzáró vasfüggönnyé változó magyar határok megvonása, a „második Trianon” hitregéje, a magyar kisebbségek védelmének és önkormányzatának hiánya, Beneš elnöki rendeletei. A máig kibeszéletlen témák társadalmi szintű feldolgozását aligha lehet elkezdeni anélkül, hogy rá ne mutatnánk: Magyarország nemzetközi státusát, a Kárpát-medencei magyarság jelenlegi és jövőbeni helyét és szerepének kereteit Európában nem a trianoni, hanem az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés határozta meg. A magyar békével párhuzamosan kötötték meg az olasz, a román, a bolgár és a finn békét. A magyar békeszerződés rendelkezéseit a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia döntötte el. A „Három Nagy”nem a legyőzöttekkel, hanem egymás közötti tárgyalásokon dolgozta ki a békeszerződések szövegét. A nagyhatalmak rólunk, de nélkülünk döntöttek.
A sztálini örökség

A második világháború befejező szakaszában Sztálin és Churchill 1944. októberi százalékos megegyezése, a Moszkvában aláírt 1945. január 20-i magyar fegyverszünet, a Vörös Hadsereg hadműveletei és Magyarország megszállása hazánkat a sztálini Szovjetunió biztonsági övezetébe utalta. Sztálin az egyedüli, a valódi döntéshozó a Köztes-Európára vonatkozó békerendezésben. A Szovjetunió határozta meg a térség államai függetlensége és szuverenitása helyreállításának mértékét, külpolitikai orientációjukat, a szovjet szövetségi rendszerben betöltött helyüket, a politikai berendezkedésük természetét, juttatta hatalomra kormányaikat, vonta meg határaikat. Sztálin a divide et impera elve alapján a térség népeinek megosztására törekedett: szembeállította egymással a románokat a magyarokkal, a lengyeleket és a cseheket a németekkel, a szlovákokat a magyarokkal. A sztálini béke a manipuláció kimeríthetetlen forrását jelentette az ellentéteket maga javára kamatoztató nagyhatalom számára. Ezt hagyta ránk örökül Joszif Viszarionovics Sztálin. A Szovjetunió hadműveleti övezetébe tartozó Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország esetében sem történt más, mint a diktátor intencióinak megfelelően a fegyverszüneteket némi módosítással békeszerződéssé alakították át.

Sztálin- Beneš 1943. decemberi moszkvai tárgyalásait követően a Németország ellen felépítendő szövetségi rendszerét Csehszlovákiára alapozta. Beneš azért engedte át Kárpátalját a Szovjetuniónak, hogy a nagy szláv szövetséges Magyarországot sakkban tartsa. Ráadásul a kommunista párt Közép-Európában éppen Csehszlovákiában volt a legerősebb. Milyen esélye lehetett ilyen körülmények között Magyarországnak a szlovák követeléssel szemben? Szlovákia egyszer s mindenkorra meg akart szabadulni az ott élő magyaroktól kiűzéssel, a magyarság megtagadására kényszerítéssel („reszlovakizálás”), Csehországba deportálással, „háborús bűnössé” nyilvánítással- tömeges kiutasítással. A magyar diplomácia alárendelt helyzetbe került Csehszlovákiával szemben, noha a szlovák magatartás 1939. március 15-től nem tekinthető az antifasizmus mintájának. Gyöngyösi János 1946. januárban ugyanis végzetes hibát követett el Clementis szlovák kommunista külügyi államtitkárral folytatott második, prágai tárgyalásai előtt. A magyar külügyminiszter: feladta a „lakosságcsere” tárgyalások megkezdésére vonatkozó előfeltételét, hogy a csehszlovák kormány vonja vissza Beneš elnök és a Szlovák Nemzeti Tanács jogfosztó intézkedéseit, csupán a deportálás és vagyonelkobzás felfüggesztését igényelte. A magyar kormány belement a „lakosságcserébe”, vagyis a szlovákok önkéntes áttelepülésébe, a magyarok kényszer kitelepítésébe, anélkül, hogy a Beneš- rendeletek érvénytelenítését elérte, a magyarok tömeges „szlovákká” nyilvánítását, a deportálást, a vagyontól megfosztást, az erőszakos kiűzést megakadályozta volna. A hírhedt rendeletek így öröklődtek a mába!

Csehszlovákia revideálta Trianont!

A szomszéd államok minden erőfeszítése ellenére sem került a párizsi békeszerződésbe Trianonra utalás, még a határ leírásnál sem (szovjet javaslatra nem az 1920. június 4-i, hanem az Anschluss előtti, 1938. január 1-i időponthoz tértek vissza), ugyanis az angol, az amerikai és a szovjet (sőt a román esetben a francia) diplomácia egységesen a világháború fő okozójának tartotta a versailles-i békerendszert, így Trianon elvetéséből indult ki. Litvinov szovjet külügyi népbiztos helyettes béke-előkészítő bizottsága már 1944. júniusában leszögezte, hogy az Egyesült Nemzeteket a trianoni békeszerződés Magyarország és Románia vonatkozásában nem kötelezi. A trianoni békeszerződést felülírja a párizsi békeszerződés, megalkotói sem ugyanazok (a Szovjetunió az előbbiből kimaradt). A párizsi béke érvényben van, a trianoni nem. Mi több, éppen Csehszlovákia két vonatkozásban is revideálta a trianoni békeszerződést: a hozzátartozó, többek között a csehszlovákiai magyarokra vonatkozó 1919. szeptember 10-i kisebbségvédelmi szerződést elvetette, a trianoni határt a pozsonyi hídfőnél (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún) Magyarország hátrányára változtatta meg. Csehszlovákia Európában az egyetlen sikeres revíziós hatalom, amelynek a trianoni határvonalat sikerült megváltoztatnia. A kortársak felismerték ennek elvi jelentőségét: Carlile Aylmer MacCartney, a Foreign Office Research Department magyar referense a pozsonyi hídfőre nézve megállapította, hogyha a „trianoni határ nem szent és sérthetetlen, hanem ott ahol hasznos és kívánatos, megváltoztatható, akkor több olyan terv létezik, ahol sokkal jobban indokolt Magyarország javára változtatni.” Csehszlovákia 1946 novemberében, télvíz idején a magyar lakosság egy részének Csehországba deportálásával elsőként rúgta fel a még alá sem írt párizsi magyar békeszerződést, annak 5. cikkelyét, valamint az 1946. február 27-i magyar-csehszlovák lakosság-csereegyezményt. A pozsonyi hídfő Csehszlovákiához csatolásával a trianoni békeszerződést, a csehszlovákiai magyarok jogfosztásával a kisebbségvédelmi szerződést szegte meg az Atlanti Charta I., II. és VI. pontjával és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányával egyetemben. Éppen a sikeresen „revizionista” Csehszlovákia esete dönti meg a magyar köztudatba mélyen beivódott „második Trianon” ahistorikus mítoszát.

Más vonatkozásban: milyen esélye lehetett Magyarországnak Sztálin vasakaratával szemben, aki az általa Mihály román királyra kényszerített Groza-kormány támogatására, a román társadalommal elfogadtatása érdekében Észak- Erdélyt Romániának ítélte? Igaz, a magyar béke-előkészítés késedelmesen és hátránnyal indult, illúziók hatották át. Mindazonáltal hiába indítványozott Londonban, 1945. szeptember 20-án az amerikai külügyminiszter Románia rovására Magyarország javára határváltoztatást angol támogatással. A francia külügyminiszter Trianon „késői bűnbánataként” egyenesen magyar-román etnikai vonalat és kisebbségvédelmet javasolt. Még a magyar „autonómia” is csak évek múlva, Sztálin kezdeményezésére, szovjet módra jöhetett létre a Székelyföldön, és nyelte el még később a román nacionalizmus örvénye.

A magyar határok és a nyugati nagyhatalmak

Köztes Európa nemzetei kizárólag saját magukat tartják áldozatnak: az osztrákok az Anschlussra, a csehek Münchenre, a magyarok Trianonra, a szlovákok az első, a románok a második bécsi döntésre mutogatnak. A kis és gyenge államok- akár a győztesek, akár a legyőzöttek táborába tartoztak- a békerendezés eljárásmódja, nagyhatalmi jellege miatt nem tudták érvényesíteni érdekeiket. Ezzel egy időben Köztes-Európa államai képtelennek voltak ellentéteiket egymás között rendezni. Politikai éretlenségük és gyengeségük legfőbb jeleként újra a nagyhatalmak döntőbíráskodásához, beavatkozásához folyamodtak, hogy „balkáni” civódásaik felett ítélkezzenek! A győztes Csehszlovákia kíméletlenül tiporta el a magyarokat, Groza Romániája a sztálini Szovjetunióval a háta mögött semmit nem engedett a magyar demokrácia kormányának.

Magyarország betagozódása a Nyugatba újra éles megvilágításba helyezi, hogy az európai rend, és a Kárpát-medencei béke „szülője” nemcsak a keleti Szovjetunió, hanem a nyugati Egyesült Államok, és Nagy-Britannia. Jelenlegi NATO-szövetségeseink elfogadták a pax sovieticát, Köztes-Európa területi rendjét. Ne legyenek ábrándképeink: a rendezés végleges. A fennálló európai területi rendet Magyarország eddigi bal-és jobboldali kormányai is elfogadták, az európai stabilitási paktum és a szomszédállamokkal kötött alapszerződések aláírásával, azok érvényének elismerésével. Ez volt az ára az észak-atlanti szövetségbe, az Európai Unióba jutásunknak. Mi több, a magyar béke területi rendelkezéseinek fenntartásában nemcsak a nagyok, hanem a velünk szomszédos államok összessége érdekelt.

A párizsi békeszerződések (1947), az osztrák államszerződés (1955) és a német végleges rendezés (1990) a jelenlegi európai rend pillérei. Az utódállami válságok provokáltak véres összecsapásokat, de a nagyhatalmak által a második világháború lezárására szánt rendszer minden igazságtalansága ellenére szilárdnak mutatkozott. A fennmaradt problémák nagy része a szovjet, az amerikai és az angol döntések következménye. A győztes nagyhatalmak külügyminisztériumainak háború utáni terveit készítő szakértői mindezt világosan látták. Mint ahogy Kertész István, béke-előkészítésünk vezetője is 1946 őszén előre látta, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Magyarország és Románia helyét úgy jelölték ki Európában, hogy a Kárpát-medence békéjének egyetlen kérdésére sem adtak érdemi választ. A béke befejezetlen. Valódi békét Magyarországnak és szomszéd államainak kell megteremteni, felszámolni a sztálini örökséget, vagyis az egymásnak feszülést, a Bibó féle „kisállami nyomorúságot” a határok nélküli Európában!

Felvidék Ma




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona