NYÍLT LEVÉL TOROCZKAI LÁSZLÓHOZ

2009.11.18.

Rácz Szabó László, az MPSZ elnökének, nyílt levele Toroczkai Lászlóhoz.

Reagálás, az eredeti cikkre: http://kuruc.info/r/3/50448/

Kedves Laci!

Sajnos nem tehetem meg, hogy mindössze egy magánlevélben válaszoljak a 2009-11-17-én a www.kuruc.info -n „Segélykiáltás Délvidékről” címmel megjelent pocskondiázásodra. Mondhatnád, hogy kinek nem inge ne vegye magára, de sajnos ezt az inget – ha nem is a miénk - ránk adtad és a felelőség alól, nem bújhatunk ki se mi, sem Te.




Nem zavar, hogy írásodban kiállsz a délvidéki Magyar Remény Mozgalom - egy éves évfordulóját sem betöltő - politikai párt mellett, hiszen ez szíved joga. Mélységesen felháborító, hogy a többi délvidéki magyar pártot kommunista demagógiával, gondolkodás nélkül egy kalap alá sorolod, mondván: „Az elmúlt évtizedben személyesen is megismerhettem a többi délvidéki magyar párt szánalmas, öreg vezetőit, akik – mint egy kurtizán – már mindenkivel kötöttek szövetséget, ha érdekük úgy diktálta, akkor az SZDSZ-szel, az MSZP-vel, a Fidesszel vagy a Szerb Radikális Párttal is. Aprópénzért megvehető emberek ezek.” Kik is ezek a pártok? Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt - VMDP), Pásztor István (Vajdasági Magyar Szövetség - VMSZ), Páll Sándor (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége - VMDK), Rácz Szabó László (Magyar Polgári Szövetség - MPSZ). Miben egyformák ezek a pártok?
Nem azzal vitatkoznék, hogy öreg, avagy fiatal vagyok a politizáláshoz, de ha te is szánalmasnak nevezed az 1993 óta folyatott küzdelmemet, akkor vagy veled, vagy velem valami nagyon nagy baj lehet. Talán elfelejtetted, hogy kik álltak ki melléd először, amikor meghurcoltak a Délvidéken, ki vitt kórházba, ápolt, ment veled a rendőrségre (mert mindenki más félt a közeledben lenni), amikor leütöttek a zentai koncerten? Kihez fordultál, amikor bajod volt a Délvidéken? Ki szállt szembe a belügymisztériummal, az állambiztonságiakkal, Kasza Józseffel a védelmedben? Talán rosszul tettem, vagy kollaboránsviselkedésnek minősül az, hogy nem engedtem szerb menekültekkel betelepíteni a 80%-ban magyarok, lakta Tisza-mentét? A polgárháborús frontokról sem kellett volna az életünket kockáztatva hazahozni a magyar gyerekeket? Azért folynak ellenem 1994 óta a szerb bíróságokon megállás nélkül a koncepciós perek, mert elárultam a népemet? A temerini fiúk mellé sem kellett volna kiállnunk? Nem sorolhatok fel mindent. Azt az állításodat, hogy állítólag kapcsolatban lennénk az MSZP-vel, meg az SZDSZ-szel, vagy a Szerb Radikális Párttal, már cáfolni sem akarom, mert ez maga az abszolút lehetetlenség, de vedd már észre, hogy minden egyes választáskor Orbán Viktor személyesen kampányol a VMSZ mellett, egyben az MPSZ ellen. Az MSZP-vel, az SZDSZ-szel, a Szerb Radikális Párttal kapcsolatban, pedig az a legnagyobb bűnünk, hogy feleslegesen, értelmetlenül nem kötekedünk velük – már, ha ez bűnnek számít. Egyszerűen felfohatatlan a számomra, hogy hogyan állíthatsz ilyen könnyen ellenőrizhető valótlanságokat? Írd már le, hogy mikor tértem le a magyar útról, akár egy percre is.
Az az állításod, hogy engem bármikor, bárki apró (teszem hozzá: vagy nagy) pénzért megvásárolt volna, egyenesen ordenáré hazugság! Én nagyon szégyelném magamat a helyedben, mert ha van valaki, aki tudja, hogy ez nem igaz, akkor az Te vagy! Ma is a sját pénzünket költjük a magyar ügyre. Jól tudod, hogy még a 2008-as magyar-magyar koalícióba (a MK-be) sem léptünk be, pedig abból „kereshettünk” volna legalább 10 000 eurót – ami a számunkra nem kis pénz -, szemben azzal, hogy vért izzadva, a családtól is elvéve pénzeltük ki a választási kampányunkat. Jól tudod, hogy azért nem vettünk részt a választási Magyar Koalícióban, mert rájöttünk, hogy az egész csak szemfényvesztés és csak a délvidéki magyar szavazópolgárok, átveréséről szól, valamint a meg nem érdemelt hatalom megszerzéséről. Akkoriban nem értették az emberek, hogy mekkora szélhámosság ez a csonkára sikeredett Magyar Koalíció. Mára már sokan kértek elnézést, amiért nem hittek nekünk, de abban az időben a megmaradásunkat kockáztattuk az elveinkért.
Át kellene gondolnod a cikkedet. Aki úgy képzeli magáról, hogy tehetségénél, küldetéstudatánál fogva közösségek vezetésére hivatott – márpedig benned túlteng ez az önhittség -, nem engedheti meg magának, hogy spongyán, meggondolatlanul, mindenféle disztingválás nélkül nyilatkozzon, mert a nagy akarásából nagy kupac lesz. Kikérem magunknak, hogy a világ nyilvánossága előtt – akár burkolt formában is – a 2004-ben alakult Magyar Polgári Szövetségről bárki úgy nyilatkozzon, ahogyan azt Te tetted.

Hadd térjek ki levelemben az MRM-re is.
Mindenek előtt konkrét választ, felsorolást (legalább olyat, amilyet fentebb én is elkövettem) várok tőled arra a kijelentésedre miszerint az MRM „vezetői kizárólag sokszorosan bizonyított bátor hazafiak, akik sohasem voltak a másik oldalon, sohasem szolgálták ki sem a szerb, sem a budapesti kommunista rezsimet”. Hadd halljuk azt is, hogy milyen kockázatot vállaltak, miért álltak ki, mit értek el stb.
Tudni kell, hogy ez a párt először Magyar Koalíció néven alakult meg. Megítélésem szerint ezt azért tette, mert úgy vélték a vezetői, hogy a csonka Magyar Koalíció néven elhíresült VMSZ-VMDK-VMDP választási koalíció pénzzel, sajtóval már felfuttatta ezt a nevet és bevésődött a választók agyába. Más olvasatban, ez azt jelenti, hogy a következő választásokon, aki nem figyel oda, véletlenül bekarikázhatja az ő pártjuk jelöltjét a MK név alatt, ha így akarta, ha nem.
Jómagam a megalakulásukkor is tartottam velük a kapcsolatot és óva intettem őket, hogy ilyen nevet válasszanak. Tudni kell azt is, hogy ennek a pártnak László Gyula – a VMDP szineiben tartományi mandátumot szerzett – képviselő (az MRM elnökének az én 52 évemhez viszonyítva valóban fiatalabb 22 éves egyetemista László Bálintnak édesapja) a meghatározó személyiség. Amikor még csak születendőben volt a párt, az MPSZ (én személyesen is) felajánlottam, hogy ne alakítsanak újabb pártot, hanem társuljanak az MPSZ-hez, hiszen ugyanazt akarjuk és nincsen értelme tovább aprózni az erőket. Elmondtam nekik, hogy az MPSZ a Szent Korona Tanok elvei alapján szerveződik, és teljes autonómiát élvezhetnek a szervezeten belül. Itt jegyzem meg, hogy ha rám hallgattak volna, most nem kellene Toroczkai Lászlónak riadót fújnia az aláírások begyűjtése ügyében, hiszen kétszer könnyebben oldottunk volna meg mindent.
Utolsó gondolatként hadd emlékeztesselek arra, hogy legutóbb még októberben, amikor Pásztor István a VMSZ elnöke (Józsa Lászlót az MNT elnökét maga alá gyűrve) a nemzeti névjegyzék összeállításával kapcsolatban Szabadkára hívta a délvidéki magyar pártokat, csak az MRM ment el. A többi párt úgy fogalmazott, hogy nem látja értelmét az egyeztetésnek addig, amíg meg nem születik a minisztériumi szabályozás, ami egyébként csak november 9-én következett be. Pásztor sértődötten kijelentette, hogy többé nem áll szóba azokkal, akik nem jöttek el. Talán mondanom sem kell, hogy az MRM-en sem segített a hízelgés, hiába dörzsölte össze a tenyerét, mert röviddel később hazugságok özönét zúdították rájuk és mehettek oda, ahol a part szakad. Meg kellett volna érteniük, hogy a VMSZ csak a saját kizárólagos diktatúrájában gondolkodik.
Bizony, a segítség nekünk is elkelne, de az MPSZ-t nem befolyásolja, hogy mennyi a pénz, ki merre cselleng, mit hazudik, mit kínál, mivel csábít, mi megyünk az utunkon előre a cél felé az elveink által kijelölt úton.
Azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk!


Rácz Szabó László, Zenta
az MPSZ elnöke
www.mpsz.net

A kuruc.infon megjelent írás:

Toroczkai: Segélykiáltás Délvidékről


Az MRM vezetősége.
Ők hívták meg először Vona GábortSegélykiáltással felérő levelet kaptam Délvidékről. Arról az elszakított területünkről, amelyről sokszor megfeledkeznek a csonka-magyarországiak is, s ahol a legbrutálisabb eszközökkel verik, gyilkolják a magyar testvéreinket évtizedek, sőt évszázadok óta!
Az elmúlt húsz esztendőben kb. 100 ezer magyar tűnt el erről a vidékről, nem csak a természetes fogyás és az asszimiláció, hanem a folyamatos háborúk is pusztították itt a nemzetünket. S, ahogy a Kárpát-haza többi részén, Délvidéken is a legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt egyetlen valódi, magyar érdeket képviselő, tehetséges és bátor párt sem. Helyette volt jugoszláv kommunisták sajátították ki a „kisebbségi” hatalmat, s hajtották uralmuk alá a magyar nyelvű médiát és a választópolgárokat is. Könnyen tehették, hiszen a megszállóktól megkapták a júdáspénzt, a budapesti hazaáruló kormányoktól pedig a folyamatos anyagi és politikai támogatást. Egy évtizede küzdök azért, hogy Délvidéken működjön végre egy nemzeti magyar érdekvédelmi szervezet.
Úgy látszik, hogy végre a történelmi Magyarország egész területén kezd beérni a nemzeti ellenállás évtizedes, de ha úgy tetszik, több évtizedes munkájának gyümölcse. Nemcsak a Jobbikot látjuk rohamosan megerősödni, de végre 2009-ben Délvidéken is létrejött egy valódi nemzeti párt, a Magyar Koalíció. A vezetői kizárólag sokszorosan bizonyított bátor hazafiak, akik sohasem voltak a másik oldalon, sohasem szolgálták ki sem a szerb, sem a budapesti kommunista rezsimet. Az elmúlt évtizedben személyesen is megismerhettem a többi délvidéki magyar párt szánalmas, öreg vezetőit, akik – mint egy kurtizán – már mindenkivel kötöttek szövetséget, ha érdekük úgy diktálta, akkor az SZDSZ-szel, az MSZP-vel, a Fidesszel vagy a Szerb Radikális Párttal is. Aprópénzért megvehető emberek ezek. S megijedve az új szeleket hozó magyar párttól, képesek voltak a szerb kormánnyal együtt Belgrádban törvényt módosíttatni, csak azért, hogy a Magyar Koalíció nevű nemzeti pártot feloszlathassák.
Eddig elég volt 100 közjegyző által hitelesített támogatói aláírást összegyűjteni egy nemzetiségi párt bejegyzéséhez, most azonban 1000 aláíró kell, akik egyúttal kvázi párttaggá is válnak. Ráadásul a szerb hatóság nem engedi a Magyar Koalíció név használatát, ezért az egyetlen nemzeti párt most Magyar Remény Mozgalom néven kívánja újra bejegyeztetni magát. Egyetlen fillér (pontosabban dinár) nélkül kezdtek hozzá az aláírásgyűjtéshez, mely tény azért fontos, mert minden egyes aláíráskor jelen kell lennie egy szerb közjegyzőnek, s ez bizony pénzbe kerül. A Magyar Remény Mozgalomnak hordozható számítógépekre, nyomtatókra is szüksége van ahhoz, hogy a Délvidék egész területén gyűjthesse az aláírásokat. Kérem, hogy aki tud, segítsen nekik, bármivel. Kérem továbbá a még szerb állampolgársággal rendelkező nemzettársainkat – bárhol éljenek is a nagyvilágban – keressék fel és aláírásukkal támogassák a Magyar Remény Mozgalmat. Találó ugyanis a névválasztás. A mindössze 2-300 ezer főre olvadt, végletesen elöregedett délvidéki magyarság ugyanis már régóta a végóráit éli. A fizikai és szellemi leromlás, pusztulás és beolvadás szinte már nem teszi lehetővé azt sem, hogy a népesség reprodukálja önmagát. Ebben a helyzetben egyértelműen csoda, hogy szinte a semmiből létrejött egy reménységet adó mozgalom, amelynek elnöke is egy tehetséges, életerős fiatalember, László Bálint. Egyértelműen ki merem jelenteni, hogy a Magyar Remény Mozgalom az utolsó reménysugár, a délvidéki magyarság teljes megsemmisülése előtt. Történelmi kötelességünk őket támogatni!
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elsőként ajánlotta fel a segítségét és támogatását a Magyar Remény Mozgalomnak. Kérjük, hogy a többi nemzeti szervezet is biztosítsa legalább erkölcsi támogatásáról ezt a szervezetet. A Magyar Remény Mozgalom vezetőjét, László Bálintot a laszlo-balint csiga freemail.hu címen lehet elérni. Most pedig következzék a Délvidékről küldött, segélykiáltással felérő levél:
„Vajon nem érkezett el az idő, hogy a csonkaországi jobboldal egységesen és nyilvánosan támogassa a délvidéki Magyar Remény Mozgalom nevű pártot? Ez az egyetlen délvidéki magyar párt, amelyben egy volt kommunista sem található, az egyetlen párt, amely programjában nyíltan síkra száll az itteni magyarság területi autonómiájáért, az egyetlen párt, amely mindig határozottan kiállt a bántalmazott és megalázott nemzettársakért (egy példa a sok közül: amikor Délvidéken senki sem emelte fel hangját a HVIM elleni atrocitások ügyében, a Magyar Remény Mozgalom ezt megtette) és az egyetlen itteni párt, amely nyilvánosan, médián keresztül támogatta a Jobbikot, amikor még senki sem tudta milyen erővé válik (sőt, errefelé mindenki „gázosnak” tartotta, most pedig tudomásom szerint titokban, de annál intenzívebben nyalnak neki azok a délvidéki pártok, amelyek „irtóznak a szélsőségektől”).
Nem vagyok a Magyar Remény Mozgalom ügyvédje, de értesültem róla, hogy ennek a pártnak életbevágóan nagy szüksége van segítségre, hiszen teljes médiazárlat alatt kell begyűjtenie az újrabejegyeztetéséhez szükséges aláírásokat. Tudomásom szerint az említett párt büszkeségből nehezen fogadna el anyagi támogatást. Azt viszont természetesnek tartaná, ha a csonkaországi jobboldali szervezetek egységesen, határozottan, legalább egy közös nyílt levél erejéig kiállnának a Magyar Remény Mozgalom mellett, és ezt a levelet szétküldenék a nemzeti sajtótermékeknek és hírportáloknak, de főleg minden délvidéki magyar médiumnak!
Egyáltalán valaki felajánlotta az ilyen jellegű segítséget a Magyar Remény Mozgalomnak? Mert ha nem, megáll az eszem. Talán az sem lett volna logikátlan, ha a Jobbik felajánlja az együttműködési szerződés aláírását a Magyar Remény Mozgalomnak. Az említett pártnál jobboldalibbat és nemzetibbet Délvidéken nem lehet találni. Persze, senki sem tudhatja, mivé válik. De ezt például a Jobbikról sem lehet tudni. Egyáltalán, kivel akar a Jobbik a parlamenti választások után együttműködni Délvidéken? Azokkal, akik két évtized alatt csak ártottak az itteni magyarságnak és a nemzettársaink számlájára, undorító módon paktálva a szerb rezsimmel, hizlalták a pénztárcájukat. Velük? Vagy az új, tiszta múltú és szándékú erővel? Mert, ha az előzőekkel, abban az esetben a Jobbik sikeres politikai szereplése annyit ér majd a délvidéki magyaroknak, mint a Fidesz eddigi ténykedése.
Ideje egy kicsit az agonizáló délvidéki magyarsággal is foglalkozni. Itt ugyanis vészesen fogynak a magyarok és fogy az életkedv. Napról napra fokozódik a nyomás, a reménytelenség, növekszik a magyarok által elkövetett öngyilkosságok száma stb. Segítsetek, mert pár hónap múlva már késő lehet!”
(Kuruc.info)

POLITIKAI HŰBÉR RENDSZER?

A nemzeti tanácsokról (NT) szóló törvény, a politikai egypártrendszeri diktatúrának a kényszerpályáján született meg. Amikor abban bíztunk, hogy ezt a diktatórisztikus taktikát már nem lehet tovább fokozni, akkor ért bennünket az újabb hideg zuhany, a vajdasági magyar választók névsorának létrehozásával kapcsolatban.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a szerb hatalom nem szeret bennünket - amit talán már meg is szoktuk valamelyest, de még ők sem viselkedtek olyan megalázóan, az itt élő magyarsággal szemben, mint azt azok teszik, akik magukat, a legnagyobb vajdasági magyar pártnak mondják.

Többször hangsúlyoztuk, hogy az NT törvény és a névjegyzék összeállítása mindannyiunk közös ügye kell, hogy legyen és nem egy-egy politikai párt gyilkos fegyvere vagy a pártpropaganda eszköze. A Magyar Polgári Szövetségről azt a valótlanságot terjesztik, hogy elutasította a névjegyzék összeállításában való részvételt. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem igaz. Mi csak rendet, szervezettséget várunk el és részt kívánunk venni a munkában.

Jól kivehető, hogy eddig sohasem látott délvidéki magyar politikai hűbér rendszer van kialakulóban, amely minden diktátori hatalom birtokosává kívánja tenni a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ).

A Józsa László vezette, Magyar Nemzeti Tanács (MNT), több vajdasági magyar pártot, és civil szervezetet mellőzve, a nemzeti névjegyzék felállításának folyamatát, módját kizárólag, a VMSZ párttal egyezteti, és csak a VMSZ kezébe ad minden lehetőséget, ami káoszhoz vezet.

A házakhoz, a pártlógójával feldíszített kitűzővel, az elkötelezett VMSZ pártkatonák mennek, akiknek sokan nem is adják szívesen az aláírásukat.

Józsa László elnök hibájából, az egyeztetés hiánya miatt, történhet meg, hogy ugyanazon személyhekhez egymás után több szervezet aktivistája is becsöngethet, feleslegesen zaklatva az embereket, ahelyett, hogy egyeztetett módon, jó hangulatban, jól szervezetten folyna a feliratkozás. A tolerancia hiánya miatt, értelmetlen politikai versengéssé fajulhat a névsor létrehozása.

Ne csodálkozzunk azon, hogy az emberek, elveszítették a bizalmukat a politikában. A bajt tetézi, hogy a választópolgárok könnyedén általánosítanak, mondván minden párt egyforma, és nem törekszenek a változásokat támogatni.

Nem kétséges, hogy Pásztor István a VMSZ diktatúráját kívánja bevezetni, és továbbfejleszteni. Egyértelműen látszik az is, hogy a névjegyzék összeállítását nem a magyar közösség érdekében, hanem saját hataloméhségük miatt végzik.

Törekednünk kell, hogy ez a névsor a vajdasági magyarok választói névjegyzéke legyen, azoké is, akik a változásokat akarják, és ne csak egy adat tömeg, amelyet egy párt (a VMSZ) a saját céljaira, eszközként használ.



Mi a megoldás?

MINDENKINEK, FEL KELL IRATKOZNIA, A VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉKRE, és egymással bátran kezet fogva, választói akarattal, le kell söpörni a porondról, a politikai valótlanságokkal lejáratási kampányt folytató hűbérurakat!

Rajtunk múlik, hogy ki esik abba a mély csapdába, amelyiket a vajdasági magyarságnak állítottak.


MPSZ, elnökségi közlemény!