Aki kapni akar, tanuljon meg adni is (Lao-Ce)

Nyílt levél: Csáky Pál, az MKP elnöke részére + javaslatok

2008.9.29
Tisztelt Elnök Úr!

Ennek a nyílt levelemnek a megírására az a tény ösztönzött, hogy Ön a napokban, sajnos az ezt megelőző időszakban is nagyon sok ellentétes nyilatkozatot tett, ami a felvidéki magyarság szemszögéből nézve nem segített a tisztább látás érdekében.

Mi néhányan a múlt év folyamán meghirdettük az önrendelkezés alkotmányos jogát, abból az alapvető emberi jogból kiindulva, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, így a felvidéki magyar népnek is. Önök a helyett, hogy segítséget, vagy legalább tanácsot nyújtottak volna megijedtek, és az önzetlen probálkozásunkat ellehetlenítették. Ön egy a 2007-es tv-s vitában szönöszös ügynöknek nevezett és azt tanácsolta meg kellene nézni ki áll mögöttünk, ki fizet minket. Tudja ezzel a szerencsétlen kijelentésével, teljesen ellehetlenítette a munkánkat. Ismeri a közmondást, ha már jót nem tehetsz, vagy nem akarsz, legalább ne árts egy olyan ügynek, amit saját magad nem mersz felvállalni.

Tudom, a politika piszkos dolog és beletartoznak néha az övön aluli ütések is, ezt is annak vettem, de az inteligens emberek között azért létezik egy másik szabály is, tudni bocsánot, vagy legalább elnézést kérni, vagy legalább megmagyarázni, mit, miért is tettünk. Ezt Ön a mai napig elmulasztotta, sőt mondhatnám tovább fokozták mindezt azzal, hogy a nyári DFÖT-s alakuló közgyülés utáni szlovák az ellenünk beindított ördögűzésbe azzal "segítettek be", hogy csöndbe maradtak és sem politikai, sem jogi értelemben nem álltak ki a civil kezdeményezésünk mellett. Pedig, ha senki más, Önöknek azt nagyon jól kellett tudniuk, hogy amit teszünk, tenni szerettünk volna, semmi köze nem volt az ország, Szlovákia szétzilálásához, az irredentizmushoz, a sovinizmushoz, csupán az alkotmány adta jogainkkal szerettünk volna élni.

Önök nagy szeretettel hangoztatják, hogy az egyedüli legális képviselői a felvidéki magyarságnak, akkor miért hagytak minket cserben és segítettek az eltiporlásunkban? Az egyik alelnökük azt mondta nekem személyesen, hogy született egy vezetőségi döntés, hogy a PT-nk és a én megnyilvánulásaimra nem fognak reagálni, sőt egy helyi MKP-s ezt azzal toldotta meg, hogy kategórikusan be van tiltva, hogy bárki leüljön velem tárgyalni. Rendben, vettem a lapot, mert rá kellett jönnöm, hogy segítőkézre nem számíthatunk, mert bennünk bizonyos szintű konkurenciát láttak és ennek köszönhető az Önök zavaros megnyilvánulásai. Leveleimre nem reagáltak, de mikor kritikusan nyilatkoztam egyes megnyilvánulásaikra, azt már sértőnek tekintették. Lehetne ezt a sort folytatni, de észszerűbbnek tünik a multat magunk mögött hagyni, a sérelmeket elfelejteni.

A napokban kijelentette, hogy azért nem akar autonómiáról beszélni, mert ez irritálja a szlovákokat, és ennek az állandó felemlegetése nem vezet sehová sem. Inkább szinonimáját, az önkormányzatiságot szorgalmazza, és hogy ennek keretei között a kisebbségi jogoknak is érvényt lehetne szerezni. Igen ez is egy járható út lenne, ha az önkormányzatiság emlegetése a szlovákságból nem váltaná ki ugyanazokat az előitéleteket és kételyeket, amit az autonómia szó jelent számukra. Mindegy, hogy cukorbajt emlegetünk, vagy diabetes mellitust, a diagnózis ugyanaz. Tehát ez az egész problémakör másfajta megközelítést igényel.

Úgy ahogyan egy gyereket sem lehet állandóan azzal riogatni, ha rossz leszel a mumus elvisz, vagy a rossz bácsi, mert az egyiktől is fél meg a másiktól is. Előbb-utóbb elhiszi, hogy a rossz bácsi létezik és már nem fog hinni nekünk akkor sem, ha az igazat mondjuk.

Ebben az esetben mi a megoldás? Meg kell változtatni az egész retorikát és a megértés útvonalán, a családi béke érdekében másfajta megközelítést kell alkalmazni. Induljunk ki abból a lehetőségből, hogy előbb megnézzük a gyerek egocentrikusságát, mi jó neki, az érdekeit előtérbe toló magatartását, felfogását figyeljük. Mi esetünkben mi jó a szlovákságnak, melyek azok az alap nemzeti érdekeik, amelyekből nem engednek. Az ilyen szavak felemlegetése, mint az autonómia, az önrendelkezés, az önkormányzás, számukra az ország szétdarabolását, az alap nemzeti minimum, nemzeti érdekek megsértését, Szlovákia elleni támadást jelent. Döntéseik ezekben a témakörökben nem ismernek mértéktartást, sem racionalitást.

Mire büszke a szlovák, a nemzeti szimbólumaira, országára, Tátrára, kettőskeresztre és az alkotmányára. Jogi értelemben a saját alkotmányukban látják a legnagyobb garanciát az egocentrikusságuk, vagyis önköszpontúságuk, csak az "én" centrikusság államnemzeti ideológiájának a megmaradását. Ezt a nagyzásos önértékelést nemzetiségzavarnak nevezhetnénk.

Bizonyos értelemben, mi felvidéki magyarok is ebben a kóros betegségben szenvedünk, amit trianoni traumának, százéves a magyarok kárára elkövetett sérelmeknek, benesi-dekrétumoknak, asszimilációnak, szórványosodásnak hívunk.

Mind a két nép az egocentrikusság antiszociális tüneteit produkálja, vagyis mi magyarok és szlovákok a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás csődjét hoztuk létre. A másik nép érzéseit, nemzeti értékeit semmibe se vesszük, megnyilvánulásainkat alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi. Nincs bűntudatunk, képtelenek vagyunk tanulni a számunkra kudarcot jelentő tapasztalatokból. Én-központúságunk a társas környezetünk megrontójává vált.

Mi a megoldás?

Az Én-központúságunkat, a Mi-központúsággal kell becserélni, vagyis ebben az irányban kellene keresni a megoldásokat közös bajainkra, mert mi élünk itt, én, te, meg ő. A nyelvtaniból a jog nyelvére lefordítva, ne az én, hanem mi közös egyenlő jogainkat keressük, az ami összeköt és egyformán megillet minket.

Ezt hívják JOGEGYENLŐSÉGNEK és MÉLTÓSÁGNAK, ez polgári alapon mindenkire egyformán érvényes, legyen az magyar, vagy szlovák. Ez legyen a két nép alap politikai sarktétele, ahol nincs helye a miértekre, sem az én-ekre, csak az egyforma jogok és méltóság van.

A napokban a "Jogegyenlőség Baráti Kör" nevében elküldtünk egy nyílt levelet az összes parlamenti képviselőnek. Ezt a nyílt levelet megkapták Önök is, mind a húsz MKP-s képviselő. Minden képviselőt megkértem reagáljon, véleményezze. Sajnos egyedüli képviselő, aki reagált, kérdéseket tett fel, az a Košútová Smeres képviselőasszony volt, aki válaszlevelében kérte, hogy írjam le a követeléseinket. A kért válaszlevelemet és a követeléseket elég nagy részletességgel, mondhatnám maximalizált igények feltüntetésével vitaanyagként elküldtem. Az hogy a Košútová képviselőn kívül senkisem reagált a nyílt levélre, talán az egocentrikussági kóros zavarainknak köszönhetőek. Én képviselő, én jobban tudom, én-nekem ne adjon tanácsot senkisem, én egy választott képviselő vagyok, én több vagyok, mint ti civilek odalent.

Ilyenkor Churchill mondása jut az eszembe: "Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra". Mi lenne ha most és azonnal Önök képviselő Hölgyek és Urak politikusi gondolkodás helyett, államfő módjára a következő nemzetékre is gondolnátok. A Jogegyenlőség baráti kör semmi másra nem szólította fel Önöket csak arra, amire felesküdtek, mint képviselők (az elküldött nyílt levélben részletesen le van írva).

Javaslataink:

1. Össze kell hívni egy bizottságot, amely a nyílt levél szellemébem elkezd tevékenykedni.
2. Meg kell határozni a két nép, a szlovák és a magyar, nemzeti minimumát, politikai közös sarktételeit.
3. A nemzeti minimumokból kiindulva, békés vitát kell gerjeszteni a meglévő problémák kezelése érdekében.

A fenntiekből kiindulva, nem az utcán egymás mellett elbeszélve kell megoldani a problémánkat, vagy hallgatással, hanem a tárgyalóasztal mellett, államfő módjára a következő nemzedékre gondolva. Ne feledjék a nép választotta meg Önöket, maguk mindannyian a Szlovákiában élő összes nép érdekében kötelesek jól és értük politizálni, küzdeni.

forrás: CA Bósza János

forrás: CA Bósza János