Ok nélkül veri a mellét a szlovák miniszterelnök

2008.11.22
Átlagon felüli jogokat élveznek a felvidéki magyarok a szlovák miniszterelnök szerint. A kijelentés igazságtartalmának nyomába eredt az Indo Rádió és kiderül, hogy a szlovákok összes aggodalmára van megoldás. Például a többség nem feltétlenül kerül hátrányos helyzetbe ott, ahol a nemzetiségi autonóm területeken kisebbségben van, a nagyobb autonómia pedig éppenséggel meg is akadályozhatja egy kisebbség elszakadását.
Európai összehasonlításban a szlovákiai magyar kisebbség átlagon felüli jogokat élvez - jelentette ki egy televíziós műsorban Robert Fico szlovák kormányfő azt követően, hogy Révkomáromban találkozott Gyurcsány Ferenccel. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Szlovákia semmiféle okot nem adott a két ország közötti feszültségre, nem csökkentette a magyar kisebbség jogait.

Az inforadio.hu képzeletbeli európai körutazást tett, hogy kiderítse mire alapozhatta kijelentését Robert Fico. Cikksorozatunk első részében bemutatjuk a szlovák szabályozást és összevetjük azt egy "minta-autonómiával".

Még kisebbségi törvény sincs

A félmilliónál is nagyobb szlovákiai magyarság szinte egy tömbben él az ország déli részén, a magyar határ mentén. Szlovákiában ennek ellenére nincs kisebbségi törvény, a kisebbségi jogok is egyéni jogként léteznek (a kisebbséghez tartozó személyek jogairól beszélnek a hatályos jogszabályok). Nincsenek kisebbségi önkormányzatok sem, és garantált parlamenti képviseletük sincs az etnikumoknak.

Az 1999-es nyelvtörvény biztosítja a kisebbségi nyelvhasználatot a hivatalokban azokon a településeken, ahol a kisebbség a lakosság legalább 20 százalékát teszi ki. Megyei és állami szinten azonban nem használható a nemzetiségi nyelv.

Nincs külön kisebbségi iskolarendszer, de vannak magyar tannyelvű iskolák. A tankönyvhasználattal, a magyar helységnevek feltüntetésével kapcsolatos viták évek óta mérgezik a két ország kapcsolatát, ahogy a választókerületek kisebbségellenes átszabása vagy az a statisztikai adat, hogy a magyarlakta déli területeknek alig jutott az EU-s támogatásokból.

Szlovákia csatlakozott az Európa Tanács kisebbségvédelmi egyezményeihez, a nyelvi chartához és a keretegyezményhez, valamint vállalta, hogy a nevezetes 1201-es ajánlás szellemében alakítja kisebbségpolitikáját. Felvételét az Európai Unió a többi között a "pozitív kisebbségvédelemhez" kötötte.

A kisebbségek jogai akkor garantáltak, ha azt az alkotmányban rögzítik. Ez Szlovákiában nem történt meg számos európai példával ellentétben. A felvidéki magyarokhoz hasonlóan egybefüggő területeken élő kisebbségek - az alkotmányokban garantált jogok mellett - sokfelé élveznek területi autonómiát is.

Ahol még a hadseregben is svédül vezényelnek

A szlovákok legtöbbször hangoztatott érve az európai példák ellen a homályos jelentésű "eltérő történelmi fejlődés". Pedig vannak olyan országok a kontinensen, amelyek hasonló történelmi fejlődésen mentek át, mégsem kérdőjelezik meg a területükön élők kisebbségek jogait.

Finnország a kontinens egyik leghomogénebb állama, az 5,2 millió lakosból csupán 6 százalék, 300 ezer ember svéd, továbbá hatezren a lapp kisebbséghez tartozónak vallják magukat. A svédek által lakott területet Svéd Finnországnak hívják, ami a XIII. századtól a XIX. századig a térségben domináns szerepet játszó Svéd Királyság fennhatósága alá tartozott. Azaz a történelem és a körülmények hasonlatosak a Kárpát-medencei viszonyokhoz.

Mióta Finnország elnyerte függetlenségét Oroszországtól, hivatalosan kétnyelvű (finn és svéd) állam. A svédek hivatalosan nem kisebbség, hanem a finn államot alkotó egyik népcsoport. Finnország a területén élő svéd szórványnak személyi és kulturális, az Aland-szigetek egységes svéd tömbjének pedig területi autonómiát biztosít - nem is akármilyet.

Finnországban helyi szinten a svéd és a finn is lehet többségi vagy kisebbségi nyelv. Egy település kétnyelvű, ha a lakosok legalább 8 százaléka vagy háromezer fő beszéli a második nyelvet (így Helsinki is kétnyelvű, a második kritérium miatt).

Ha egy megyében legalább kettő kétnyelvű település akad, akkor az is kétnyelvű. Kétnyelvű településeken kötelező a közalkalmazottaknak mindkét nyelv ismerete. Az állami élet minden területén kétnyelvűség van, még svéd zászlóalj is létezik a hadseregben, csak a parancsok hangzanak el finnül.

Minden jelentős párt kétnyelvű, az etnikai alapon szerveződő Svéd Néppártnak ötvenezer tagja van. A legfontosabb kisebbségi intézmény a Finnországi Svéd Gyűlés.

Az állam finanszírozza az óvodától a hat intézményt magába foglaló felsőoktatásig terjedő svéd oktatási rendszert, ahol kizárólag svédül oktatnak. Ahol nem tudnak a svédek önálló iskolát létrehozni, ott 13 főtől indulhat kisebbségi osztály. A finneknek kötelező svédül, a svédeknek finnül tanulniuk, több egyetem kétnyelvű, ezekre kötelező felvenni meghatározott számú svéd tanulót.

A közszolgálati rádió három csatornája közül egy svéd nyelvű, több tévéadónak is vannak svéd műsorai, illetve svédül feliratozott adásai, a helyi tévék közül több is svéd.

Ahova szinte tilos a beköltözés

A 25 ezer fős, csaknem teljesen svédek lakta Aland-szigetek, amely egykor Svédországhoz tartozott, 1920 óta a világ egyik legkiterjedtebb jogkörrel rendelkező területi autonómiája. A szigeteknek külön tartományi gyűlése van, az autonómia egy képviselőt küld a finn parlamentbe. A finn államfő képviselője a tartományi elöljáró, akit azonban ő is a tartományi gyűlés egyetértésével köteles kiválasztani.

Az autonómia egynyelvű, korlátozzák a betelepülést, finnek csak ötéves tartózkodás után kérhetnek tartományi állampolgárságot, anélkül viszont nem birtokolhatnak ingatlant, nem viselhetnek közhivatalt és nem vezethetnek önálló vállalkozást. A beszedett adók teljesen a tartomány rendelkezésére állnak, azt a finn állam a költségvetési bevétel 0,45 százalékával egészíti ki (az itteni lakosság aránya az össznépességhez képest). Az életszínvonal magasabb, mint az anyaországban.

Az Aland-szigeteknek még külügyi hatásköre is van, a tartományt is érintő nemzetközi tárgyalásokba ugyanis köteles bevonni a finn állam. Van saját zászlója és hivatalos ünnepei, rengeteg hatásköre. Az autonómiatörvény nem változtatható meg beleegyezése nélkül.

Nem csak belügy, külügy is

Spanyolországot az 1978-as alkotmány 17 autonóm közösségre osztotta, ezek közt szerepel a katalán, a baszk és a gallego autonómia, akik a spanyollal egyenrangúvá tették a helyi nemzeti nyelvet, akárcsak további három. Az autonómiák mértéke különböző, Katalónia és Baszkföld önálló módon nemzetközi kapcsolatépítésbe kezdett, habár erre nem lenne joga - Madrid viszont belenyugodott ebbe.

Az Egyesült Királyságban működő autonómiák is ismertek, mind a skót, mind a walesi, mind a keservesen megszületett északír. Nemzetközi mozgásterükre jó példa Skócia, Wales és az északírek külön fociválogatottja. Ugyancsak széleskörű autonómiának örvend a Dániához tartozó Feröer-szigetek és Grönland, ez utóbbi olyannyira, hogy az anyaországgal ellentétben nem tagja az Európai Uniónak sem.

Skandináviában különleges autonómiát élvez a nomád életmódot folytató hetvenezres lapp közösség. Norvégiában az alkotmány szerint az állam kötelessége lapp nyelv, kultúra és életmód megőrzése. Külön parlamentjük van, nyelvük hivatalos, valamint külön lapp nyelvű főiskolát tartanak fönn számukra, ahol a szomszédos államokból is fogadnak hallgatókat. Hasonló autonómiát élveznek Svédországban és Finnországban is, oktatási rendszerüket mindenhol az állam finanszírozza.

Pozsony nemrégiben aggályainak adott hangot a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának intézményesítése miatt, mondván, az csorbítja Szlovákia területi jogait. Nos, a lappoknak is van határokon átívelő szervezete, a Lapp Tanács.

Ausztria védhatalmi szerepe

Hogy a kisebbségek kérdése nem nyilvánítható oly egyszerűen belügynek, ahogy azt többek közt Szlovákia is teszi, az értük való kiállás pedig nem más ország ügyeibe való illetéktelen beavatkozás, azt nem csak a fentiek mutatják, hanem az is, hogy Ausztriának védhatalmi szerepe van az olasz dél-tiroli provincia autonómiája felett. Bécs anyagilag is támogatja azt, habár a római kormány az osztrákok által folyósított összeg kétszeresével segíti Dél-Tirolt. Az olasz állam egyébként ugyancsak alkotmányában biztosít védelmet a kisebbségeknek, a dél-tiroli németeknek, a ladinoknak, az Aosta-völgyi franciáknak és a szlovéneknek.

Gyakran hangoztatott szlovák (és egyben román) aggodalom, hogy a területi autonómiában kisebbségbe kerül az "államalkotó" nemzet. Dél-Tirolban háromszázezer német, valamint kisebb olasz közösség és a ladin népcsoport él, a provinciának széleskörű törvényhozó és végrehajtási jogkörei vannak. A közhivatalok és az állami alkalmazottak körében etnikai arányosság érvényesül. A tartomány két-, a ladinok lakta területeken háromnyelvű. Két párhuzamos, olasz és német oktatási rendszer működik, de a másik helyi nyelv oktatása kötelező minden iskolában. Az olasz parlamentbe mindkét népcsoport három-három képviselőt delegál, az európai parlamenti szavazáskor a németek kedvezményben részesülnek.

A nyolcvanezres Aosta-völgyi francia közösség autonómiája hivatalosan kétnyelvű, a hivatali életben inkább az olaszt használják, a településneveket azonban csak franciául írják ki. A francia oktatása kötelező, de olaszul is tartanak órákat a diákoknak.

Akik lemondtak a kiválás jogáról

Sokszor hallani, hogy az autonómia csak erősítené a magyarság feltételezett elszakadási törekvéseit. Nos, az európai példák azt mutatják, inkább csökkentené azt. Erre pedig az egyik legjobb példa talán kissé váratlan módon az a Moldova, ahol régóta nemzetközi konfliktust okoz a hivatalosan nem létező szakadár állam, Transznisztria, amelyet az oroszok támogatnak - nem is csak hallgatólagosan, hanem csapataik jelenlétével is.

Az azonban kevésbé ismert, hogy egy százötvenezres türk eredetű népesség, a gagauzok területi autonómiát élveznek Moldovában, amelyet az alkotmány is biztosít. Cserébe viszont Gagauzia lemondott a Moldovából való kiválás jogáról - kivéve, ha Moldova független állami státusában változás következne be (Románia szeretné, ha Moldova a két világháború közti állapotnak megfelelően csatlakozna hozzá). Gagauziának széles jogkörei mellett három hivatalos nyelve van, az orosz, a moldáv (azaz a román) és a gagauz.
Ukrajnában a Krím-félszigetnek van autonóm státusa, Észtországban kulturális autonómiája van a kisebbségeknek, köztük az oroszoknak, nemzetiségi intézményekkel, anyanyelvű oktatással - az államnyelv azonban akkor is tanítandó, ha egy iskola oktatási nyelve nem az észt. Mindennek anyagi feltételeit az észt állam biztosítja. Lengyelország nem foglalkozik a kisebbségekkel sokat, a németek azonban garantáltan négy képviselőt küldhetnek a szejmbe.

Alkotmányban garantált kisebbségi jogok a Balkánon

A 2000-es horvát alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el az őshonos kisebbségeket, így a magyart is, és kulturális autonómiát biztosít számukra. A nemzetiségi és oktatási törvény kimondja a kisebbségi nyelvek egyenjogúságát, és előírja az arányos politikai képviseletet helyi, megyei és állami szinten. Biztosítja a nyelvhasználatot a közéletben, az anyanyelvi oktatást, a szimbólumok szabad használatát.

Szlovéniában a két őshonos kisebbségnek, az olasznak és a magyarnak egy-egy fős parlamenti képviselete és széleskörű kisebbségi jogai vannak, amelyeket az alkotmány garantál. A két közösségnek számos egyéni és kollektív joga van. Az általuk lakott településeken nyelvük hivatalos, garantált a részvételük a helyi önkormányzatokban és létrehozhatnak önigazgató szerveket, amelyeket a szlovén állam köteles finanszírozni.

Joguk van az anyanyelvi oktatáshoz és a saját tantervhez. A kisebbségi területeken a szlovéneknek kötelező magyarul vagy épp olaszul, a kisebbségieknek szlovénul is megtanulniuk. Az állami szervekben - a parlamentet kivéve - csak a szlovén használható, a helyi közigazgatásban viszont a hivatalok betöltésének feltétele a kétnyelvűség, a nemzetiségi területeken a kisebbségi nyelv is hivatalos a szlovén mellett.

A nem létező korzikaiak

Végül nézzünk szét a szlovákok által olyannyira csodált Franciaországban, amely Görögországgal karöltve egyszerűen tagadja a kisebbségek létét, a jakobinus állameszmény alapján mindenki a francia államnemzet tagja.

Korzika viszont rendelkezik állami múlttal. A szigetnek jelentős adminisztratív autonómiája van, azonban törvényhozói jogkör nélkül. Egy darabig Korzika Franciaországban példátlan módon külön "területi közösséget" alkotott, de ezt megszüntették, és újra két megye lett belőle. A francia alkotmány viszont nem ismeri el a korzikai népet, az erre vonatkozó kitételt ugyanis törölték, mivel az az alkotmánybíróság szerint "germán típusú rasszizmus" volna. A minimális autonómiának pedig nincsenek alkotmányos garanciái, így a rá vonatkozó törvények egyszerűen visszavonhatóak.

Sorozatunk vasárnapi, egyben befejező részében megvizsgáljuk, vajon Magyarországnak van-e jogalapja kiállni a széleskörű kisebbségi jogok mellett. Példát mutatunk-e szomszédainknak, köztük Szlovákiának e téren? És kiderül az is, miért mondanak ellent a szlovákok korábbi önmaguknak.

Szilvay Gergely, Info Rádió