Polgári társulás az önrendelkezésért

2009.5.16
Cséfalvay: „Célunk a Bósza-féle kezdeményezés folytatása, jogi alapon szeretnénk tájékoztatni az autonómiaformákról, a dél-felföldi önrendelkezést pedig kizárólag területi alapon tudjuk elképzelni." A Harmonia AT PT a Nomos regionalizmus alkotmányellenes beszüntetése után jött létre. Nomos kontra SNS, polgári elv kontra nemzeti nacionalizmus , Bósza betiltva, a pospolitosť virul , SLOTA JAVASLATÁRA MEGSZÜNTETTÉK BÓSZA SZERVEZETÉT , Megszüntették a NoRe-t

Az idén Dunaszerdahelyen megalakult Harmónia AT Polgári Társulás nemzeti jogaink védelmét tűzte zászlajára. Most, amikor sorozatos és módszeres támadásoknak, alapvető jogaink megnyirbálásának vagyunk kitéve, mindennél fontosabb, hogy szembeszálljunk ezen törekvésekkel.


Ennek érdekében a társulás törvényes keretek között minden eszközt ki akar használni annak érdekében, hogy elidegeníthetetlen jogaink ne szenvedjenek csorbát. Mindenekelőtt nemzeti önrendelkezést akar, mert csak ez biztosíthatja hosszú távon nemzeti közösségünk fennmaradását a kisebbségi létben. Olyan társadalmat akar, amely nekünk is elfogadható.
Ha önök is ezt akarják, álljanak közénk! Legközelebb tanújelét adhatják tiszta nemzeti érzésüknek, mert a Harmónia AT Polgári Társulás vezetősége május 16-án, szombaton l4 órától a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban ünnepélyes országos zászlóbontó nagygyűlést szervez, amelyre mindenkit szeretettel vár.
Jöjjenek el, ha nem közömbös számukra nemzetünk sorsa! - írják a szervezők.
forrás: http://www.nemzetidal.gportal.hu/gindex.php?pg=3730952&nid=5036190

Cséfalvay elmondta, március 27-i alakuló közgyűlésükön, amelyen 28-an vettek részt, hét elnökségi tagot választottak, mégpedig Török Elemér, koncertszervező, dunaszerdahelyi MKP-s városi képviselő, Palágyi Lajos újságíró, Karkó Zoltán iskolaigazgató, Szentandrásy Tibor főiskolai tanár, Tóth Imre vállalkozó, Cséfalvay Pál vállalkozó, Nagy Imre vállalkozó személyében.

„Célunk a Bósza-féle kezdeményezés folytatása, jogi alapon szeretnénk tájékoztatni az autonómiaformákról, a dél-felföldi önrendelkezést pedig kizárólag területi alapon tudjuk elképzelni. Nem kirekesztve a szlovákokat, cigányokat, sem más, Dél-Slovákiában élő nációkat. A Harmónia AT alapszabályzatában nem szerepelnek olyan kemény kifejezések, mint autonómia vagy önrendelkezés, ehelyett célként többek között a harc a demokratikus, emberi és kisebbségi jogokért van megjelölve“ – jelentette ki Cséfalvay, aki hozzátette még, úgy vélik, Szlovákia déli részét elkerülik a beruházások, és ugyancsak ezen a területen a legmagasabb a munkanélküliség (kivéve a nyugati régiót). Attól is tartanak, hogy erre a területre kevesebb állami támogatás jut, mint Szlovákia északi országrészeibe, és ezek ellen az „igazságtalanságok” ellen kívánnak tenni. Úgymond, a civil társadalom felébresztésével, főként felvilágosító iskolai előadások szervezésével, mert úgy vélik, az idősebbeket már elijesztették az autonómia eszméjétől, és általában is tartanak mindenféle kezdeményezéstől.

„Az autonómia legtökéletesebb formája a területi, egy felmérés szerint csak azokban az európai országokban maradtak meg a kisebbségek, amelyekben megvalósulhatott a területi önrendelkezés. Egyéb formákban a kisebbség fogyott” – magyarázta Cséfalvay.
http://www.parameter.sk/rovat/belfold/2009/04/06/autonomiat-akarnak-mkp-s-kozremukodessel

Meghívott vendégként szeretném elmondani a következőket:

2009.5.16. Egy idézettel kezdeném, amit ma olvastam a felvidek.ma hírportálon, Urbán Aladár a Palóc társaság elnöke írásából.

Ha Európa többi részén – Dél-Tirolban, Katalóniában – működhetnek autonómiák, nem tudom, itt miért ne működhetnének. Tudom, hogy a szlovák politika nehezen érti meg, fél tőle, a megfojtásunkra törekszik, de ellen kell állni. Ahhoz, hogy itt egy erős magyar közösség éljen, önkormányzatiság kell. Utána nyugodtabb lenne a szlovák politika is, mert – szerintem – amikor békében és úgy élhetünk, ahogy akarunk, ahogy emberhez méltó, akkor megszeretjük ezt az országot, az államnak nem kellene elszakadástól meg egyebektől tartania. Így viszont: minden egyes intézkedés, minden egyes – számunkra – törvénytelen törvény ellenszenvet kelt az állam iránt. Nem lehet lojális az ember az iránt, aki elnyomja. Attól kezdve, hogy emberszámba veszik, a nyelvét, kultúráját és történelmét ugyanúgy elismerik, mint a sajátjukat, lehetünk társak, testvérek.

De én remélem, hogy ennek a korszaknak előbb-utóbb vége szakad, és azért dolgozom, hogy ez minél előbb bekövetkezzen. S ha ez bekövetkezik, egy öntudatosabb nemzedék álljon készen az új feladatok elvégzésére. (idézet vége)

Mi az autonómia?

Ez egy görög eredetű szó, ami magyarra fordítva önkormányzást jelent. Önkormányzat vagy az önkormányzathoz való jog: önrendelkezés. Auto-nomosz, önmagát kormányzó, szabályozó.
Vagyis a saját főztünket, saját konyhánkban, saját szájunkíze szerint szeretnénk megfőzni, durva körvonalakban ezt jelenti.

Az érdekesség kedvéért elolvasnám, szlovákul is az autonómia fogalmát egy szlovák honlapon találtam meg:

Autonómia samospráva, možnosť určitej skupiny obyvateľstva, najmä národnostnej menšiny, samostatne riešiť svoje záležitosti v rámci štátu (slovník.dovrecka.sk)
Durva fordításban: Az autonómia önkormányzatiságot jelent, a lakosság egy részének lehetőséget, főleg a nemzetiségi kisebbségeknek, saját dolgaikat saját maguk intézhessék az államon belül.

Most egy idézettel folytatnám Orbán Balázs “Mi az autonómia?” Könyvéből:
A kisebbségi jogok vonatkozásában az autonómia intézménye egyike a lehetséges megoldásoknak, azoknak a jogi eszközöknek, melyek a kisebbségi csoportok fennmaradását és boldogulását hivatottak szolgálni.
A nemzetközi valamint a belső jogban a kisebbségi autonómia létrejötte három, egymástól eltérő megközelítést tükröz, ezek:
(1) az emberi jogi perspektíva;
(2) az önrendelkezés jogán alapuló megközelítés és
(3) a szubszidiaritás (egymás támogatása) perspektívája. Az emberi jogi megközelítés, mely a legszélesebb körben elfogadott elv, a nemzeti, etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek esetében az általánosan elismert emberi jogok keretében, azok részeként biztosítja a kisebbségi jogokat.
Az önrendelkezés jogán alapuló megközelítés keretében kifejlesztett belső (vagy korlátozott) önrendelkezés elve, vagyis az államszint-alatti rendezés, képezi az autonómia kiépülésének második perspektíváját.
A harmadik, a szubszidiaritás elvét követő megközelítés a demokratikus keretek megteremtésének fontosságát hangsúlyozza a kisebbségvédelem vonatkozásában: egy működő demokráciában a helyi és regionális hatóságok széleskörű jogosítványokkal rendelkeznek a helyi vagy regionális szintű döntések meghozatalában. Az egyes, működő kisebbségi autonómia elrendeződések körében mindhárom megközelítés megtalálható. (Id. Orbán Balázs)

Egy idézettel folytatnám:
“Nevén nevezni egy dolgot, embert, érzést azt is jelenti, hogy beazonosítjuk, konkretizáljuk, megfoghatóvá tesszük a létezését, illetve kiemeljük a többi közül.” (A név lényegéről- Erdős Olga)

Igen, most emeljük ki az autonómia fogalmát és konkretizáljuk. Vajon kik és miért is találták ki ezt a fogalmat? Mi volt a céljuk vele? Milyen problémát szerettek volna a segítségével megoldani?

Az autonómia: „Minden eszes lény akaratának szükségszerű feltétele” – hangsúlyozza már maga Kant.

Az Andreas Gross svájci rapportőr által az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé terjesztett angol nyelvű jelentés (kelt: 2003. április) teljes címe: "Kedvező tapasztalatok a regionális autonómiák terén, avagy az európai konfliktusmegoldás forrásai" (Positive experiences of autonomous regions as inspiration source for conflict resolution in Europe). A jelentést az ET plenáris ülése 2003. június 24-én tárgyalta, majd a témában határozatot és ajánlást fogadott el. Kimondja pl. azt, hogy a kisebbségeknek önrendelkezést biztosítva a kormányok végre közös nevezőre hozhatják a területi integritás elvét a kulturális sokszínűséggel. A 7. pont magát a címadó gondolatot idézi, miszerint a regionális autonómiák eddigi pozitív tapasztalatai az európai konfliktusmegoldás forrásainak tekinthetők. Az autonómia egy "államszint-alatti rendezés" (sub-state arragement) terméke, amely a kisebbség jogainak és kulturális önazonosságának megőrzése mellett garantálja az állam szuverenitását és területi egységét.(f.:hhrf.org)

Hogy érthetőbben fogalmazzak és egyszeri ember konyhanyelvére fordítsam le, az autonómia nem más, mint a saját föztünket, saját konyhánkban, a saját szájízünk szerint szeretnénk megfőzni.

Ha egy kicsit komplikáltabban és érthetőbben szeretném elmondani, akkor talán azt mondanám, az autonómia olyan közeg, területi elrendeződés, hely, mint az iskola. Az iskolát is azért találták ki, hogy egy épületben, egy helyben, egyformán, az azonos jogok, esélyegyenlőség elvén oktassák a gyerekeket. Hogyan is nézne ki egy oktatás, ha a történelmi órahelyett az erre szakosodott tanárt felváltva a múzeumban a portás tartana előadást, vagy a biológiai órát a korházban, vagy istálóban tartanák meg, esetleg a magyar nyelv oktatása egy író lakásán történne meg, a fizikai labort pedig felcserélnénk a Duna rakparti oktatással. Ugyebárt abszurdnak tünik mindez és az eredmény, az esélyegyenlőség megszünése lenne, arról már nem is beszélve, hogy egy áttekintehetetlen káosz alakulna ki senki sem tudná mit szabad, mit nem, a gyerekeink pedig tudatlanok lennének, ahogyan ma mi vagyunk autonómia témában, mert a jogainkat, ezeréves szülőföldön élő nép jussát tőlünk megtagadják, tudatlanságban tartanak minket.
Az autonómia egy kisebbségben élő népnek nem más, mint a gyereknek az iskola, az iskola bebiztosítja az azonos egyforma oktatást, esélyegyenlőséget biztosítva minden gyereknek, függetlenül attól, hogy lányról, vagy fiúról, fekete, vagy vöröshajúról, okos, vagy kevésbé okosról van szó.
Az autonómia minden ott élő polgára legyen szó felnőttről vagy gyerekről, magyarról, vagy más néphez tartozóról ugyanazt az esélyegyenlőséget biztosítja egy épületben, egy területen, mint az iskola a gyereknek.


Bátorságunk, győzelmet és autonómiát is jelent

Nem hinném, hogy ezek elcsépelt szavak lennének, ha merünk nyerünk és megmaradunk.

Ma már nem elég szorványkonferenciákon konstatálni, hogy valami nincs rendben és közben lassan de biztosan elveszünk, ma már kevés azt hangoztatni, hogy tenni kéne valamit, majd gyáván csöndbe maradunk. Eljött a tettek és a bátor kiállások ideje. Aki ezt nem tudatosítja, vagy nem látja, vagy szándékosan meghunyászkodik, az a saját megmaradási jövőjéről mond le, jogos jussáról, mint autochton, őslakosi nép leszármazotta. Mi itt élünk ezer éve, itt éltek szüleink, nagyapáink, azt szeretnénk, hogy a mi gyerekeink is itt éljenek, ne legyünk diszkriminálva.

Ne egy liptói szlovák akarjon minket meggyőzni arról, hogy a déli magyarnak a brindzás haluska a legjobb étel, akkor amikor a magyarnak a nokedlis csibepörkölt izlik. Majd mi megcsináljuk a mi iskolarendszerünket, majd mi saját kulturánkat eligazgassuk és a szlovákot is megtanítattjuk a magyar diákkal, mint idegen nyelvet és még többletórákra sem lesz szükségünk, azt inkább az anyanyelvi oktatásra fordítjuk.
Mi kell ehhez? Az a közeg, ami az azonos jogok elvén jön létre, amit az alkotmány garantál, vagyis megmaradásunk egyedüli záloga a KÖZÖS TERÜLETI AUTONÓMIA AZONOS JOGOKKAL, ahol minden polgára Szlovákiának azonos jogokat élvez, nem lesz diszkrimináció.

ezért kell kimenni az utcára és ezért kell békésen küzdeni, békésen harcolni, békésen követelni az őslakosi jussunkat.

“Fel te gyáva nép,
Ébredj fel a jussodért,
Merj nagyot álmodni,
Merj hangosan
Jogaidért küzdeni.” (BJ)

Befejezésül még annyit mondanék:
"Senki sem fog autonómiát adni azért, mert az jogos, igazságos vagy szép, de pusztán az a tény, hogy egyesek szerint jogtalan vagy igazságtalan, nem is lehet az akadálya." (TJ)

Le a diszkrimációval, éljenek akik mernek!

Bósza János