Politika és erkölcs, szlovákiai pártok alsó elkölcsi határa és a honföldi magyar valóság

2009.2.5.
A lelkem sokkal boldogabb és sokkal nagyobb, semmint hogy ellensége lehetnék bárkinek is. Luther

E jegyzet megírását az elmúlt években a politikában tapasztalható negatív képmutatás, mellébeszélés és a pozitív segítőkészség hiánya tette szükségessé.

Egy idézettel kezdeném:
Az evangéliumokban az Úr Jézus gyakran így vitatkozott a farizeusokkal és korholja őket: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok….. de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget.” A külső tettekre kényesen vigyáztak, de az erények gyakorlását már elhanyagolták. „Jaj nektek képmutató irástudók! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal.”

Az Úr Jézus nem ilyen vallásosságot hirdetett. Határozottan szembe szállt ezzel a helytelen megnyilvánulással. Ezért is lett megbélyegző a farizeusi megnevezés, amelyet mi már képmutatóval fordítunk.

A lelki élet mesterei már rég kitapasztalták, hogy a tetteink nem csak másokra vannak hatással, hanem visszahatnak ránk is, befolyásolják érzésvilágunkat, benső hozzáállásunkat. Előfordulhat, hogy nehezen vesszük rá magunkat, hogy köszönjünk valakinek, akivel nézeteltérésünk volt. Erőfeszítésbe kerülhet jót tennünk azzal, aki megbántott bennünket. Egy többlet erőfeszítéssel azonban megtörhet a jég, és azt tapasztaljuk, hogy egy jócselekedet változást eredményez bennünk, lelki hozzáállásunkban. Nehezebb lehet megtennünk az első lépést, de amikor sikerül, mintha világok változnának meg bennünk. (idézet vége, frh.theol.u-szeged.hu)

Vajon a mi honföldi magyar politikusaink nem képmutatóak, jók, igazságosak, erkölcsössek? Mindig az igazat mondják és nem beszélnek mellé? Sajnos nem, hiányzik belőlük az igazmondás és a segítőkészség. A média befolyásolására, a tájékoztatás manipulálására tett kísérletek újra és újra felbukkannak. Az MKP csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját hangját hallja, de mégis azzal áltatja magát, hogy a nép hangját hallja, és a médián és kiépített szolgalelkű struktúráin keresztül szinte megköveteli az emberektől, hogy ők is elfogadják ezt az önámítást, belesüppednek a hitetlenségbe. A felvidéki magyar médiáknak nem azzal kéne fogalakozniuk, hogyan népszerűsítsék az MKP mostani vezetését, vagy a belső ellenzéküket, hanem – épp ellenkezőleg – azzal, ha kritizálja és ezáltal a tevékenységüket mindenki számára átláthatóvává teszik. A felvidéki magyar politikusoknak, értelmiséginek és a politikának nem azzal kéne törődnie mit és hogyan csinál a szlovákiai politikum az alsó erkölcsi határán, nem ezt a stílust kéne átvenni és erre meghunyászkodva reagálni, hanem a saját politikai kultúrájuk megújításával kéne foglalkozniuk.

Nem anyázni, sem képmutató moralizációra nincs szükségünk, hanem erkölcsös politizálásra, vagyis politikai erkölcsre van szüksége a honföldi értelmiséginek.

A politikai erkölcs tízparancsolatát fogalmazta meg Valentin Zsifkovits a Gráci Egyetem professzora.

Az első parancs:
Az egyéni érdeket kapcsold össze a közjóval, a közösség érdekével!
A második parancs:
Törekedj a hatalomra, de ezt az igazság és a szeretet szolgálatába állítsd!
A harmadik parancs:
Keresd a sikert, de közben ne áruld el lelkiismeretedet!
A negyedik parancs:
Próbálj az ellenfélben és az ellenségben testvért és barátot látni!
Az ötödik parancs:
Szállj szembe az alsó határerkölccsel, és ne feledkezz meg arról, hogy van lehetőség fölső határerkölcsre törekedni!
A hatodik parancs:
Szónoklatokban és ígéretekben maradj hű az igazsághoz!
A hetedik parancs:
Mint politikus légy a média barátja, de ne hallgatója; mint újságíró érezz felelősséget a média iránt, mint fogyasztó légy kritikus vele szemben!
A nyolcadik parancs:
Légy hű az alapelvekhez, de ne légy merev az alapelvek tekintetében!
A kilencedik parancs:
Úgy törekedj anyagi javakra, hogy közben ne sértsd meg, hanem támogasd a nem materiális értékeket!
A tizedik parancs:
A politikai élet valóságában is kövesd azokat az alapelveket, amelyek politikai tevékenységednek értelmet és célt adnak! (Valentin Zsifkovits)

A szlovákiai pártok alsó elkölcsi határa

Próbáljuk a tízparancsból kiindulva a szlovákia pártokat, a politikát értékelni, elemezni.

Az első parancs:
Az egyéni érdeket kapcsold össze a közjóval, a közösség érdekével! Mi is történt? Honnan - hová?
1. A politikát elsősorban egyéni, csoport, ill. pártérdekek határozzák meg, a politikai erkölcs viszont a közjót hangsúlyozza.

Távozni kényszerül a Fico-kormányból korrupció-gyanús ügy miatt az első áldozat Miroslav Jureňa (HZDS) agrárminiszter volt, akit a kormányválságot okozó telek-botrány miatt leváltottak. Robert Fico kormányfő ultimátumot adott Miroslav Jureňa (HZDS) földművelésügyi miniszternek: váltsa le a Szlovák Földalap HZDS által delegált igazgatóhelyettesét, Branislav Brízát, akinek segítségével egy Vladimír Mečiarhoz közel álló vállalkozó egymilliárdot érő földterülethez jutott potom 13 millióért.

Kramplová leváltását pártja, a Néppárt-HZDS elnöke, Vladimír Meciar akarta, „átláthatatlan közbeszerzésekre" hivatkozva. A valós ok, hogy Kramplová felelős azért, amiért a párt milliós adományokat fogadott el szabálytalan módon, egyebek között egy olyan vállalkozótól is, aki több milliós adóhátralék miatt kénytelen felszámolni a cégét.

Jaroslav Izák helyett a környezetvédelmi tárcát a jövőben Ján Chrbet vezeti. A távozó és hivatalba lépő miniszter is a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) embere. Fico azért ragaszkodott Izák leváltásához, mert kiderült, hogy "erkölcsileg megengedhetetlen módon" osztott szét közpénzekből származó támogatásokat. Sajtóértesülések szerint Chrbetnek több százezres nagyságrendű tartozása volt a társadalombiztosítással szemben, de azokat a közelmúltban kiegyenlítette, ám a sajtó érdeklődésére nem volt hajlandó megválaszolni a kérdést, hogy miből rendezte a közintézménnyel szembeni tartozását. Fico szerint - bár a környezetvédelmi tárcánál nem történt törvénysértés - erkölcsileg megengedhetetlen, hogy magántulajdonban levő családi házak energiagazdálkodására, napelemek és hőszivattyúk telepítésére úgy osszanak el közpénzeket, ahogy az a közelmúltban történt.

Robert Kaliňák belügyminiszter ahelyett, hogy beismerte volna hibáját és elnézést kért volna, amiért a sofőre által vezetett gépkocsi több mint 100 km/órás sebességgel száguldozott Pozsonyban, inkább beperelte az esetről tájékoztató Pravda napilapot. A belügyminiszter Volkswagen Touareg gépkocsija vasárnap megkülönböztető jelzés használata nélkül száguldozott a fővárosban. Az ügyet még pikánsabbá teszi, hogy pont Kaliňák pénteken még arra figyelmeztette a gyorshajtókat és veszélyesen közlekedőket, hogy vasárnaptól lassítsanak, mivel egy speciális kommandó ellenőrzi majd az új szabályok betartását, olyanok, akiket a gazdag és befolyásos emberek sem fizethetnek le.

Kinevezte a szlovák kormány új védelmi miniszterét, Jaroslav Baskát szerdán Ivan Gasparovic államfő. Baska eddig a tárca államtitkára volt, Frantisek Kasicky helyébe lép, aki a múlt héten pénteken jelentette be lemondását. Kasicky egy közbeszerzési botrány okán mondott le, mert kiderült, hogy a tárcájánál közel négy milliárd koronát akartak hóeltakarításra, fűnyírásra, és hasonló tevékenységre költeni.

A fenti példákból egyértelmüleg kirajzolódik, hogy a szlovák miniszterek az egyéni érdeket felülrendelték a közjóval szemben, a közösség érdekei számukra mellékesek voltak.
Tehát durván és többszörösen megszegték az első parancsolatot.

A második parancs:
Törekedj a hatalomra, de ezt az igazság és a szeretet szolgálatába állítsd!
2. A politikát a hatalom különböző formái határozzák meg, az erkölcsben ezzel szemben a szabadság, az igazságosság, az erőszakmentesség, a szeretet és a béke az uralkodó eszme.

Malina ügy: "Biztos vagyok abban, hogy Malina Hedviget megtámadták, ez nem volt véletlen támadás", s az ügy kivizsgálásában a bűnüldöző szervek "teljes mértékben csődöt mondtak" - nyilatkozta Malina ügyvédje, Roman Kvasnica, aki szerint "a Malina-ügy már régen nem csak Malina Hedvigről és néhány nyomozóról szól, hanem arról, hogy mi, szlovákok mit engedünk meg a hatalomnak, és hol az határ, amikor azt mondjuk: ne tovább!"

Feljelentés Bósza János ellen, amit Slota és Belousovová közösen adtak be 2007 januárjában (a mai napig folyik a kivizsgálat), azzal az indoklással, hogy a kisebbségi, faji és etnikai alapú gyűlöletkeltés a célja, valamint a tevékenységéval az autonómia kikiáltására és az autonómterületek Szlovákiáról történő leválasztására törekszik. Indoklásképpen azt hozták fel, hogy az autonómia-tervezetében, amit eljutattott az összes szlovákiai parlamenti képviselőhöz, az a célja, hogy kikiáltsa a felvidéki autonómiát, majd az autonómia területet leválasztani akarja Szlovákiáról. Még azzal indokolták, hogy a Honföldi Autonómia Tartománynak (a tervezetben) határai lennének és ezeknek a határoknak a mesgyéjén akarja az elszakadást kieszközölni.

Sajnos bő három hónap elteltével is keserű szájízzel kell hozzáfognom cikkem megírásához, amelyet a 2008. november 1-ji dunaszerdahelyi események kapcsán fogalmaztam meg.
Az 1930-ban készült Nyugaton a helyzet című háborús film címe kissé átalakítva talán az egyik legkifejezőbb jellemzője a DAC-Slovan mérkőzés utáni időszaknak. Úgy, ahogy a mérkőzés után sem tudtunk meg semmi érdemlegeset a szlovák rendőrségtől, úgy három hónap elteltével sem tudunk semmit.
Csak annyit, hogy természetesen, mi magyarok vagyunk a bűnösök! Bűnös nemzet volnánk valóban? Meglehet, hogy a történelem kegyetlen és kíméletlen századaiban, különböző korokban és eszmeáramlatokban hibákat követtünk el, de a tavaly novemberi mérkőzésen ártatlanul megvert szurkolók bűne csak egy volt. Magyarok voltak! (idézet: Fájó igazság - Karaffa Attila, felvidek.ma)

A felsorolt három esetből is le lehet következtetni, hogy a hatalmat, a szlovák nemzetállami politikusokat, a hivatalos állami szerveket az igazság kiderítése nem érdekli. Hol itt az igazság és a szeretet. A második parancsolatot sem tarja be a szlovák kormány és az őt szolgáló állami szervek. A győztes mindent visz alapon politizálnak, törvény- és alkotmánysértő módon viselkednek.

A harmadik parancs:
Keresd a sikert, de közben ne áruld el lelkiismeretedet!
3. A politikában a siker számít, az erkölcsben ezzel szemben a lelkiismerethez való hűség.

Az euróbevezetést kormánidőszakának legnagyobb sikereként könyvelte el. „Mit nem adnának a lengyelek,a magyarok vagy a csehek azért hogy azon a startvonalon legyenek, mint mi az euróval való viszonyunkban“ – jelentette ki Fico. Szlovákia emellett az első olyan ország lehet, ahol a közös pénznem bevezetése nem okozza az infláció emelkedését, Fico szerint az árszint stabil marad. A kormányfő csak azt kifogásolja, hogy nem tudunk eléggé értékelni egy olyan sikert, mint az euróbevezetés. „Nem tudjuk kiélvezni a sikert“ – jegyezte meg. (SITA)

A gyanú szerint Ján Pociatek szlovák pénzügyminiszterrel olyan információkat szivárogtattak ki a szlovák korona várható árfolyam-változásáról, melynek birtokában bizonyos befektető társaságok könnyűszerrel jutottak több száz milliós haszonhoz. A megvádolt miniszter részt vettek az egyik legnagyobb szlovák pénzügyi csoport, a J&T luxusyachtján rendezett összejövetelen májusban, s a gyanú szerint itt és ekkor adtak ki értékes információkat.

Érdekesen alakult eddig a Smer-vezette kormány két és fél éve.
Hisztérikus hangnemben folyt a Dzurinda elleni kampány, miképpen valósultak meg a nagy rössel beharangozott tervek az egyes tárcákon belül. Bármennyire is bírálható egy párt erkölcsileg –pláne, ha a tiszta, átlátható politikára építve kampányol - minisztereinek egy-egy félrelépéséért, az utókor az eredmények és nem az elsikkasztott milliók után ítél. Még csak a szlovák nacionalizmus elharapódzásáról, az iskolaügyben és az állami hivatalokban zajlófélben lévő folyamatokról sem érdemes beszélni, ha kormányt értékelünk. A kormány egyik fő célkitűzése a regionális különbségek csökkentése volt. Ehhez képest az első csapást pontosan az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú községekre mérték a községfinanszírozási rendszer átalakításával. Továbbra sem változott az autósztrádák és a gyors utak építésének a koncepciója, azaz a déli régiókban belátható időn belül egyetlen beruházásra sem kerül sor ezen a téren – az intézkedések hatására pedig továbbra is távol maradnak a fontos befektetők. A komoly állami hozzájárulás ellenére magasrepülésbe kezdtek az élelmiszerárak, az új kormányprogram egyik alappillérének számító adóreform nem valósult meg. Az olajár és a benzin árcsökkenést sikerült elérni. Mint az később a vonatkozó grafikonok alapján kiderült, a „siker” hátterében jobbára az olaj világpiaci árának változása áll, a benzinárak és az olajárak változása közötti különbség egyértelmű. Gyakorlatilag semmilyen változtatásokra nem került sor az egészségügyben. Eltörölték a vizitdíjakat, a kórházi alkalmazottak számára beharangozott béremelés azonban nem valósult meg, egyetlen működőképes alternatíva sem született a kórházak helyzetének orvoslására. Nem történt változás az egészségbiztosítók rendszerében sem, nem került sor a magánbiztosítók megszüntetésére, vagy tevékenységi körük szűkítésére. A két preferált állami biztosító egyébként továbbra is a legeladósodottabbak közé tartozik, a közeljövőben komoly pénzügyi nehézségeik támadhatnak. Felületesen szemügyre vettünk minden fontosabb belügyi tárcát, mint az látszik, komolyabb változtatásra, vagy a kormányprogramban meghirdetett reformra alig, vagy csak kozmetikázott formában került sor. A Fico-kormány nagy nyilvánosságot kapott intézkedései (támadás a nyugdíjpénztárak, az egészségbiztosítók, a Slovnaft ellen) komolyabb következmények nélkül, szépen csendben haltak el.

Hasonló taktikát alkalmaztak a villany- és gázszolgáltatók esetében, az első hírek korlátozott árcsökkentésről és nyugdíjasoknak szóló kedvezményekről szóltak. A legújabb hírek szerint a közeljövőben nagyobb mértékű áremelésre van kilátás, a kormánynak ebben az esetben is fel kellett adnia a kilátástalan, mégis nagy dérrel- dúrral elkezdett szélmalomharcot a szabad piac törvényei ellen. (presstige.sk)

A Fico kormány politikai és gazdasági sikeret igen felmutathat, de hogy ez az erkölcsös politika szintjén zajlódott-e, ezt nehezen lehet igazolni. A politikai sikereit a populizmusnak és a gazdaságit az előző kormány gazdaságpolitikájának köszönheti.
A harmadik parancsot sem tartották be.

A negyedik parancs:
Próbálj az ellenfélben és az ellenségben testvért és barátot látni!
4. A politikában gyakran az ellenségkép uralkodik, az erkölcs, különösen a keresztény erkölcs ezzel szemben az egyetemes szeretetre, a testvériségre és a békére való kötelezettséget hangsúlyozza politikai parancsként.

A magyarokat tekintik a legellenszenvesebbnek egy felmérés szerint a 15 éves szlovákiai fiatalok. A pozsonyi Nyitott Társadalom Alapítvány kutatása azt mutatja, hogy a diákok több mint 60 százaléka elvárná, hogy a magyarok csak szlovákul beszéljenek nyilvános helyen. Egy friss kutatás szerint ugyanis a felvidéki magyarság mindenki másnál ellenszenvesebb a szlovák tiniknek. A válaszoló fiatalok több mint 36%-a szemléli rossz szemmel a határon túli honfitársainkat. Szorosan mögöttünk végeztek a romák, majd a muszlimok, a vietnamiak és a románok következnek.

Petőcz Kálmán, volt nagykövet, a Fórum Intézet munkatársa: - A szlovák fiatal elvégez egy szlovák iskolát, ahol igazából meg se tudja, hogy magyarok léteznek Szlovákiában. Tehát ugyanaz jelentkezik, mint amivel a szlovákok vagy a szlovák értelmiségiek a magyarokat szokták vádolni, hogy Magyarország történetét úgy állítják be, mintha csak a magyarok történelme lenne, de a szlovák oktatási rendszer ugyanígy van beállítva. Szlovákiát úgy tálalják, a fiataloknak, mintha Szlovákiában csak szlovákok élnének.

Hunčik Péter szerint is, a riporteri kérdésre válaszólva, hogy létezik akkor ez a magyarellenesség Szlovákiában? Vagy sem?
Így válaszolt: Létezik és azt hiszem, hogy ezek az eredmények a szakembereket nem lepték meg, hisz tulajdonképpen nem történt semmi más egy logika, egy folyamat betetőzése vagy kiteljesedése történt meg, a szlovák kormánykoalíció második legerősebb pártja teljesíti, sikeresen teljesíti azt a filozófiát, amelyet a párt képvisel. Itt a Szlovák Nemzeti Pártra gondolok, melynek kisebbségellenessége közismert. Vezetője Ján Slota ezt többször megfogalmazta, a romákkal szemben is, magyarokkal szemben is. Részmegoldás, a történelemoktatásnak a reformja, évek óta beszélünk a közös szlovák-magyar történelemkönyvről, a mai napig nem jött létre ez a történelemkönyv. Az szörnyű, hogy a kormánypárt egyik pártjának a vezetői tudatosan hungarofóbiát, magyarellenességet terjesztenek az országban. (hirado.hu)

A szlovák kormányfő cinizmusának nincsen határa. Különösen akkor, ha a szlovák-magyar viszony a téma.
Fico részéről ugyanis a legvaskosabb vulgarizmusnál is visszatetszőbb volt, ahogyan tökinfantilis stílusban azon kárörvendett, hogy Magyarországot jelenleg valóban nagyságrenddel komolyabban sújtja a világgazdasági válság, mint Szlovákiát. Nem mellesleg azért, mert a magyar politikusok – jobb- és baloldaliak egyaránt – ez idáig mind egy szálig azt hitték, megúszható az ország gazdasági reformja. Ezen, ugye fölösleges vitatkozni. Az viszont cáfolhatatlan tény, Robert Fico épp az a politikus, aki a lehető legkevesebbet tette azért, hogy Szlovákiában végrehajtassanak azok a gazdasági reformintézkedések, amelyek elmulasztása miatt most magyar partnereit kárhoztatja. Sőt, ellenzéki politikusként a Dzurinda-féle reformpárti kormányok legádázabb és legvulgárisabb kritikusa volt, hiszen a szó szoros értelmében szinte éjt nappallá téve mocskolta azokat a reformintézkedéseket, amelyeknek köszönhetően úgy pöffeszkedhet most kormánya, mint Marci hevesen… Vagyis miután beleült a készbe, szemrebbenés nélkül úgy viselkedik, mintha ő találta volna föl a melegvizet.

Fico zsigeri nacionalizmussal párosuló nehézsúlyú populizmusának további eklatáns bizonyítéka az, ahogyan szinte minden egyes megszólalása az ellenségkép-gyártásra épül. Ha éppen nem a vele szemben kritikus média, esetleg a multinacionális szféra a célpontja, megtalálja a módját, hogy a vérnősző tahó Ján Slotával szemben ugyan sokkal inkább körmönfontabb és persze hatékonyabb módon rúgjon bele „magyar ellenségeibe”. Akik, kétségkívül sok mindent megtesznek azért, hogy alattomos attakjaihoz elegendő muníció álljon rendelkezésére.

A legfrissebb efféle gumicsont jelenleg nem más, mint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelynek a magyar Országgyűlés intézményeként deklarált célja, hogy a magyar nemzet „határok feletti” egyesítésén és az "összmagyar" érdekérvényesítésen munkálkodjon… (parameter.sk)

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) felszólította a pozsonyi belügyminisztériumot (2008.január), hogy oszlassa fel és tiltsa be Bósza János nemrég bejegyzett, Nomos Regionalizmus nevű civil szerveződését.

A magyarellenességéről elhíresült politikai tömörülés ezen kívül feljelentette a komáromi vállalkozót nemtiségi gyűlölet szításának alapos gyanújával – jelentette be a párt vezetősége.

Állításuk szerint Bósza János tevékenysége és szándéka veszélyezteti Szlovákia területi egységét és államiságát, ezért sürgősen lépni kell ellene. Az érintett személy tegnap (2008.1.14) a TA 3 hírtelevízióban igyekezett meggyőzni Anna Belousovovát arról, hogy az államhatárok nincsenek veszélyben, ő csupán regionális határokat szeretne szabni. (CA megj.:polgári elvű KÖZÖS TERÜLETI AUTONÓMIÁT AZONOS JOGOKKAL, jogegyenlőséget)

A Paraméter megkeresésére Miroslav Kusý szerint az autonómia igénylése nem törvénysértő, ezért emiatt semmiképpen sem tilthatják be a civil szervezetet. Állította a szlovák politológus.
parameter.sk

Júliusban mégis másodfokon betiltották a Nomos Regionalizmus PT-t, élt 10 napot, egyetlen egy polgári emberjogi szervezet, sem az MKP nem tiltakozott, pedig az alkotmány durva megsértéséről volt szó, az erkölcs valahogyan megint kimaradt a politikából. Vagy talán annak a bloggernek volt igaza aki azt írta blogjába:
"...a fenséges Szlovák Nemzeti Párt leereszkedvén a komáromi palacsintagyáros szintjére, tévés vitába szállt vele, a maga hiperarrogáns és bunkó módján. Éppúgy, ahogy az MKP is viszonyul Bószához. Pedig állítólag szabad és demokratikus országban élünk, ahol mindenki azt csinál, amit akar. Ugyan miért éppen Bószától vitatnánk el ezt a jogot? Egyébként szerintem éppen az MKP örülne a legjobban, ha az SNS-nek sikerülne betiltania Bósza szervezetét… Ami egyébként körülbelül azt jelentené, hogy itt a rendszerváltáskor kiosztották a lapokat, és akinek nem jutott, annak kuss a neve, azt bármikor be lehet tiltani. Főleg ha a nemzetállam eszméjével ellentétes elveket vall. "
Majd így folytatta: "Történelmi pillanat ez, kérem szépen. Mikor volt ilyen utoljára, hogy nem MKP-s politikus, nagynevű politológus, vagy “kilencvenes” értelmiségi merészelt megszólalni országos nyilvánosság előtt, magyarságot érintő ügyekben? Valaki, aki teljesen kívülálló ettől a bellterjes posványtól, és nem a kormány embere? Ráadásul a felvidéki magyarok asszimilációjáról, autonómiáról beszélve? Ez utóbbi feltehetőleg még sosem fordult elő, legfeljebb Duraytól, de ő 20 éve lejárt lemez, csak beakadt, és még Bósza is jobban beszél nála szlovákul. Azt kell, hogy mondjam: Bósza sokkal hitelesebbnek tűnhetett a szlovák néző szemében, mint akármelyik MKP-s politikus, merthát ezeknek egyértelműen politikai céljaik vannak mindig, hacsak kinyitják a szájukat. Ám egy komáromi magánzó ugyan mi a francért csinálja ezt az egészet? Nem csoda, ha Csáky mindig ingerülten reagál Bószára: oda a monopólium. Azt, amiért őt és pártját adónkból fenntartjuk, azaz hogy felvázoljon valamiféle világos túlélési, fejlődési stratégiát, azt hobbiból megcsinálta egy unatkozó vállalkozó. Miközben ők ülnek a nem létező babérjaikon. Egy politikai nímand, egy közéleti senki, akit a szlovák sajtó és a SNS is csak bohócként használt, képes volt a közvélemény fókuszába kerülni, minden látható politikai támogatás nélkül. Főleg MKP-s támogatás nélkül. És olyan dolgokról beszélni, ami az MKP-nak kínos, legalább a 98-as kormányra kerülés, de még inkább a 94-es komáromi naggyűlés óta, ahol pedig mindezekről szó volt.

Bósza kommunikációban és tulajdonképpen érdekképviseletben is laposra verte az MKP-t hétfőn este a TA3-ban, pusztán azáltal, hogy ott volt, és arról beszélt, amiről az MKP hallgat. Mert amint tudjuk, ezer mindenre elszánt ember hallgatását is “elnyomja” egyetlen ember hangoskodása. Köszönjük neked, Bósza János. " (blog Poli)

A politikát legtöbbször az „ellenségkép” eszméje irányítja, erről tanúskodnak a történelemben a háborúk, állandó igyekezet az ellenség legyőzésére és megsemmisítésére. A politikában jelentkezik az embertelenség, az emberi méltóság lerombolása, ami lényegében az ember megsemmisítéséhez vezet.

A helyes etikai magatartás az ellenség fogalmát az ellenfél fogalmával helyettesíti. Az ellenség az ember létét a maga teljességében fenyegeti, az ellenfél csak részlegesen. Az ellenséget le kell győzni, meg kell semmisíteni, az ellenféllel lehet kompromisszumot kötni. Az ellenféllel szemben könnyebb tisztességesnek maradni. Helyesen az politizál, aki elismeri ellenfelében a jót, de ugyanakkor elismeri a saját hibáit is. Ilyen magatartásra az egyes emberek között, a társadalomban, a gazdasági és politikai életben egyaránt szükség van, és törekedni kell ennek a magatartásnak a kialakítására. (Politik mit Moral!)

A szlovák hatalom főszereplői ezt a parancsolatot sem tartották be. Őket az „ellenségkép” eszméje irányítja, az erkölcs, különösen a keresztény erkölcscsel szemben.


Az ötödik parancs:
Szállj szembe az alsó határerkölccsel, és ne feledkezz meg arról, hogy van lehetőség fölső határerkölcsre törekedni!
5. A politikában gyakran az ellenfél szabja meg a viselkedésmódot, és ez néha egy alsó erkölcsi határhoz, az erkölcs gyengüléséhez vezet, az etika ezzel szemben magas erkölcsi célt ír elő, és ennek fokozatos, a realitásokat figyelembe vevő megvalósítását kívánja.
Az alsó „határerkölcsre” irányulás mindenütt az erkölcs felbomlását eredményezi, a gazdasági életben a csökkenő erkölcsöt jutalmazzák, ott előbb-utóbb a gyengébb erkölcs fog érvényesülni.
Minél több emberben kellene tudatosítani, hogy a „határerkölcs” veszélyes a közjóra és az egyénre egyaránt.

Egy újszós fórum idézettel kezdeném (http://ujszo.com/node/239728/talk):
Egy szlovák fórumozó ezt hangoztatta, "Mi köze (magyar politikusok) ahhoz, hogy mi történik egy szlovák liga-meccsen, még videofelvételeket is követel az esetről, ez a magyar arogancia és a szemtelenség tetőfoka. Meg aztán, milyen jogon turkál a Malina-ügybe? Az Alkotmánybíróságon van ugyan a gárda-ügy, de ha a jelenlegi alkotmánybírók is olyan szinten vannak, mint volt kollégájuk, Sólyom László, akkor valószínűleg a gárdák még nagyon soká masírozhatnak.

Válasz: A legnagyobb baj, hogy Ön abszolút tájékozatlan a nemzetközi jogban, és az emberi jogokban is.
Igaza van, Magyarországon sokkal nehezebb betiltani egy szélsőséges szervezetet, börtönbe zárni valakit a véleménye miatt, vagy feloszlatni egy szélsőséges tüntetést. Ráadásul a rendőröknek elég jól kell indokolniuk az erőszak alkalmazását is.
Magyarországon ugyanis, éppen a rosz tapasztalatok miatt, rengeteg fék van beépítve az államhatalom útjában, és védi a szólásszabadságot.
Ez szerintem nem baj. Mert lehet, hogy adott esetben jó, ha belügyminiszteri rendelettel simán fel lehet oszlatni egy szervezetet, ha az fasiszta. De mi van akkor, ha egyszerűen azért akarják feloszlatni, mert valamiért nem tetszik az államhatalomnak? Akkor is ilyen egyszerű feloszlatni, ugye?
Azt mondja, Önöknél nem lehet akármit mondani, vagy akármilyen zászlót kitenni, plakátot kilógatni, mert jön a rendőr, és jól fejbever, Ez Őn szerint pozitív, szerintem nem, mert ne egy rendőrnek legyen joga, de még az államnak sem, hogy korlátozza az én szólásszabadságomat. Jogom van igenis bármilyen ökörséget mondani, és ebben csak jogerős bírói ítélet akadályozhat meg, az állam semmilyen rendű vagy rangú képviselője nem. Tehát igenis nálunk kiállhat egy szlovák a Hősök terén, és elmondhatja, hogy szerinte jó a Trianini békeszerződés, vagy hogy Slota nagy ember, ezért egy ezért a kutya sem fogja megugatni, a rendőrnek meg nincs joga elvinni. Ha akar szlovák zászlót is lengethet.
Ez a demokrácia lényege, és ez magas Önnek, egyszerűen nem érti.
Az pedig nem szemtelenség a nemzetközi jog szerint, hanem teljesen bevett dolog, hogy ha egy állam polgárait külföldön valamiféle hatósági atrocítás éri, az állam tájékoztatást kér, és lehetőség szerint megvédi .Ez nem csak joga, de kötelessége is.
Ha visszakeres az újságokban, az Egyesült Államok számos esetben katonailag is beavatkozott az amerikai állampolgárok védelmében. A magyar kormány mérsékelten, és teljesen a nemzetközi jognak megfelelően reagált.
Ficó valószínüleg alapfokon azért tisztában van ezzel, ezért nem fogadja meg az Ön okos tanácsát.
A nemzetközi jog szerint az emberi jogok megsértésének gyanúja esetén bármelyik országnak joga van tájékoztatást kérni egy adott ügyről a másik ország hatóságaitól. Azok pedig kötelesek megfelelő tájékoztatást adni. Ébredjen Szászova! 2008.-at írunk, és az Őnök állama aláírt egy csomó nemzetközi szerződést, ami be kellene tartania. Nézzen már utánna.
A magyar kormány csupa olyan dolgot kér, amihez joga van.(Újszó)

Ján Mikolaj oktatásügyi miniszter cinkostársaival Slotával együtt a magyar tannyelvű iskolák létére, mielőbbi megszűntetésére tör. Első lépésként célja, hogy a magyar iskolákban jóval nagyobb óraszámban tanítsák a szlovákot, egyúttal pedig újra megpróbálkoznak a kétnyelvű oktatás ránkerőszakolásával, amely akár az utolsó szög is lehetne a magyar tannyelvű intézményeink koporsójában.

Amire Mikolajék vetemedtek, az Comenius több évszázados tanainak, egyben pedig a multikulturális Európáról vallott uniós alapértéknek a megcsúfolása. Miként az is, hogy a matekpéldáknál szlovákul szerepeltek az ábrák és a grafikonok magyarázatai. Mekkora felhördülést váltott volna ki, ha mondjuk, a szlovák iskolákban ugyanezeket a szövegeket angolul vagy németül tüntették volna fel, hiszen ez a két világnyelv – módszertani szempontból – majdnem olyan idegen a többségi nemzethet tartozó gyerkőc számára, mint a szlovák nyelv a magyar nemzetiségű fiatal esetében. Jó pedagógus és főleg életrevaló módszerek révén a magyar gyerkőc természetesen megtanul az anyanyelvi iskolában szlovákul, még angolul vagy németül is, de csak akkor, ha a fokozatosság elvét tiszteletben tartják. Még a miniszter is.

Ján Mikolaj nemhiába volt Ján Slota osztálytársa. Ő is egyhúron pendül a nacionalista pártelnökkel. Alig álcázott magyargyűlölete, nemcsak a betöltött posztjához, hanem a mai európai értékrendhez is méltatlan primitivizmusa felháborító. (parameter)

Slota szerint a felvidéki magyarság "rákos daganat". Slota, Zsolna (Žilina) polgármestere ezt a "magyar offenzíva elleni ellenoffenzívának" szánja, mert úgy ítéli meg, hogy "a magyarok tűrhetetlen akciói túlléptek minden tűréshatárt, immár a büntetőjog határait súrolják, ezért arra fogunk törekedni, hogy ezt a szlovák nemzeten elburjánzó rákos daganatot mielőbb kipusztítsuk" - fogalmazott a nacionalista politikus (2005).

Jan Slota és országa az elmúlt években több magyarellenes kirohanásra ragadtatta magát. Aztán jött a Dunaszerdahely, ahol kommandósokkal verették meg a magyarokat egy mérkőzésen.

Dunaszerdahelyen a szlovák provokációra, magyar provokáció volt a válasz. Amire az ottani rendőrség, fasisztoid módon reagált, az eddigi beszámolók alapján egyértelműen indokolatlan erőszakot alkalmazva velünk szemben. Ha leszedik a provokatív transzparenst, az rendben lett volna. Ha ebben valaki meg akarja akadályozni őket és ezért szabályosan előállítják és eljárnak vele szemben, az is rendben van. De itt nem ez történt. Előbb engedték a transzparens elhelyezését, majd neki ugrottak a magyar szurkolóknak és válogatás nélkül, mindenkit a stadionban és utána azon kívül is brutálisan bántalmaztak. Ők dobálásokról beszéltek. De erről furcsa mód, egyetlen felvételt sem tudtak bemutatni és a helyszínen lévők közül is mindenki határozottan cáfolta ezt. A helyi polgármester is jelen volt a mérkőzésen és ő sem tapasztalt dobálózást. Példátlan, amit a szlovák rendőrség elkövetett. Illetve annyira nem is az, hiszen hasonló magyar verés már praxisukban, több esetben is előfordult. Elég egyértelműnek látszik, hogy támadásuk mögött szélsőséges nacionalista indulatok voltak. Nem hiszem, hogy a kiutazó szurkolók, ártatlan ma született bárányok lennének. Hogy verbális erőszakot elkövettek ők is, abban biztos vagyok, ahogy viszont abban is, hogy erre nem egy rendőrterror a jogos és törvényes válasz. Európa a XXI. Században. Van mitől félnünk. (rozsamisi.blogter.hu)

A szlovák politika vielekedésmódja és az alsó erkölcsi határvonala, szavahihetősége, törvények - és az alkotmány tisztelete, már a békés polgári együttélés írott szabályait veszélyezteti.

Az ötödik parancsból következik: Az emberekkel. A politika „üzletfeleivel” szemben becsületesen kell viselkedni, a pártprogramokban, a pártszónoklatokban a politika ne csak a szavakkal játsszék, és a politikus ne mondjon olyat, amit a valóságban becsülettel nem gondol, csupán pártérdekből ad elő. Az igazsághoz és az emberhez méltó politika a politikai szónoklat kultúráján is fáradozik. Nem használ veszélyes egyszerűsítéseket, amire a politikusok általában hajlamosak.

A hatodik parancs:
Szónoklatokban és ígéretekben maradj hű az igazsághoz!
6. A politika az előítéleteknek, elkendőzéseknek, valamint a féligazságok és hazugságok különböző formáinak különleges küzdőtere, az erkölcs azonban igazságból, őszinteségből és becsületességből él.

A politikában hatalmi érdekből gyakran feláldozzák a becsületességet, az igazságot és a hűséget. A mindennapi élet is tele van hazugsággal, így nem várható, hogy a politikában más legyen a helyzet. (Politik mit Moral!)

Szarka László a Hír TV-ben a történész szemével tekintett arra a közelmúltban végzett felmérésre, mely szerint a szlovák ifjúság minden kisebbség közül a magyarokat tekinti legellenszenvesebbnek. Szarka László: Szlovákiában a történelemóra ezeréves magyar elnyomásról beszél. Előítéletek alakultak ki, amelyek generációról generációra átadódnak.

Az előítélet mellett azonban nagyon fontos az, hogy Szlovákiában politikai értéke van a magyarellenességnek, illetve a magyar kisebbség ellen tett nyilatkozatoknak. Ez az elmúlt időszakban még inkább felértékelődött, mikor kormányzati pozícióba jutott a Szlovák Nemzeti Párt. (Szabad Újság)

A konfliktus gyökerei visszanyúlnak a 19. század derekáig, a nemzeti öntudatra ébredések nagy korszakáig a Kárpát-medencében élő népek körében. A szabadságharc idején a Kossuth-kormányzat ütközött össze élesen a horvát Jellasics katonai akciójával szimpatizáló és a cári udvar által támogatott stúri szlovák mozgolódással, s a kölcsönös bizalmatlanság a későbbiekben csak tovább mélyült az egyre fokozódó szlovák önállósulási törekvések nyomán. Majd jött Trianon, a Bácsi döntés, a Benes dekrétumok és 1993-tól a szlovák nemzetállam magyar ellenségképe. Az előitéletek, a féligazságok és a hazugságok gyökerei nagyon mélyre nyúlnak.

ÉS, ha

a kutya sem szólna bele Szlovákia dolgaiba, ha nem lenne muszáj. Nem emlékszik véletlenül, melyik parlament képviselője mongolozott minden magyart, és lovasbohócozta Szent Istvánt? Nem tetszik tudni, milyen állampolgárokat vertek össze válogatás nélkül Dunaszerdahelyen a rendőrök?
Az emberi jogok megsértése nem belügy, mint azt bizonyára tetszik tudni, tehát ha bárhol megsértik az emberi jogokat, bármely országnak joga van reklamálni.
Ezt a szlovákok is tudják, hiszen minden magyarországi táblamázolásra miniszterelnöki szinten reagálnak. Persze ez után már kicsit furcsa, hogy a szlovákiai táblamázolásokra már nem tud reagálni szlovák miniszterelnök.
Tudja, van egy különbség a magyarországi és a szlovákiai szélsőségesek között:
A magyar szélsőségesektől mindig elhatárolódik minden parlamenti párt és a kormány is, míg a szlovák szélsőségesek a parlamentben és a kormányban ülnek. (idézet az Újszó fórumból)

Megdöbbentőnek tartom a magyarsággal kapcsolatos hivatalos szlovák politikai magatartást.
Nem is tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy sokan a magyar ellenségkép víziójával igyekeznek erősíteni a szlovák nemzettudatot, erősíteni a fiatal állam szlovák polgárai közötti kohéziót, és keletkezett tűzön a saját pecsenyéjüket sütögetni.
Ezért nem találkozunk közös és a magyarság számára is meghatározó értékű történelmi emlékhelyeken magyar feliratokkal, viszont meghamisított múlttal annál inkább.
A történelemmel való reális szembenézés és a helyes következtetések hiánya miatt él még a Benes-dekrétum,
helyenként aktív a magyargyűlőlet, magyarverések, valamint primitív válaszkénta zászlóégetés, falfirkák, és szélsőséges egyenruhások szlovák területen rendezett a szlovákokat irritáló megemlékezése.
Tömören: a politikai hulliganizmus.
E helyett elismerhetnénk egymást, és békésen élhetnénk egymás mellett. (idézet az Újszó fórumból)

Az előítéletek csúnya dolgok, de emberi dolgok. Kiírtani őket nem lehet. Valamit kezdeni kell velük, de azt hazudni, hogy létezik "előítélet-mentesség", az nem a jó út. Minden féle-és fajta, fokozatú előítéletet egybemosni, kontextusából kiszakítani és egyszerűen leköpdösni - hülyeség. Önsorsrontás. Kontraproduktív. Szlovákiában a szlovák és a magyar felvidéki médiában divattá vált az emberi jogokat védő egyesületekkel , személyek szembeni gyűlölködés, diszkriminálásuk a szólás- és sajtószabadság törvényi korlátozásának kultusza. Hatalmi érdekekből szónoklataikban a valós igazságot mellőzik. A pártértékrendű igazmondás érdekében, csak a saját igazságukat ismerik el, az elkölcsös politika igazsága őket nem érdekli.

Igazság, féligazság, hazugság.
Az igazság és a politika kapcsolatával óvatosnak kell lenni. A történelemben például volt sok „szent háború”, amelyet valószínűleg utólag kitalált igazság nevében viseltek. Ezért olyan politikát kell folytatni, amely bizonyos értelemben távol tartja magát az igazságtól, ugyanakkor azonban elkötelezi magát az igazságnak. Az ilyen politika tiszteletben tartja és szolgálja a más (nem politikai) területről összehozott igazságokat. Az igazságtól magát távol tartó, de mégis az igazság felé forduló és így emberhez méltó politika nem kísérli meg, hogy a földi zarándokútját járó embert a végső üdvösségben részesítse, és mintegy valláspótlóvá váljék.

A hatodik parancsot sem tartsák be, szónokataikban csakis a saját érdekigazságukhoz ragaszkodnak.


A hetedik parancs:
Mint politikus légy a média barátja, de ne hallgatója; mint újságíró érezz felelősséget a média iránt, mint fogyasztó légy kritikus vele szemben!
7. A politikát manapság jelentékeny mértékben a tömegtájékoztatási eszközök (média) közvetítik, ezek pedig nem járulnak hozzá a társadalmi rendnek a helyes erkölcs irányába való, emberhez méltó formálásához. A média tájékoztatásában a szenzáció gyakran szembekerül a valóban jelentős, fontos eseményekkel.

A média útján közvetített politika túlzottan keresi azt, ami rendkívüli, szenzációs, de gyakran jelentéktelen, erről tudósít, ezt hangsúlyozza. Emellett azonban elhanyagolja a lényegest, a nem látványos, kis munkát, azt, ami valóban jelentős, de első tekintetre nem szembetűnő. Emiatt a politikusok kelleténél többet törődnek a rendkívüli, a szenzációs, de végeredményben jelentéktelen dolgokkal arra számítva, hogy a média erre hívja fel a figyelmet. Az átlagos polgár is hamis képet kap a média útján arról, ami az emberhez méltó politikában valóban számít, ami jelentős és fontos.(Politik mit Moral!)

A minap azon elmélkedtem, hogy hogyan lehetséges az, hogy az elkölcsös politizálás aminek a híve vagyok, képtelen volt az elmúlt három évben megkapaszkodni, majd lassan átvenni a kezdeményezést az igazság és az igazmondás nevében, a féligazságok és a hazugságokkal szemben. Rákellett jönnöm, az egész médiavilág szinte totálisan a politika kiszolgálójává vált. Az erkölcsös politika média támogatottsága egyenlő a nullával.

Az erkölcs és média viszonya, gyakori témája egyes konferenciáknak. Nagyon fontos a média erkölcse, mert a polgár, legyen az a fiatalabb, vagy az idősebb generációhoz tartozó a sajtóból merítenek mintát viselkedésükhöz és véleményformálásban is nagy szerepe van a médiának. A sajtó feladata a közvélemény eligazítása mi a jó és a rossz, az erkölcsös és az elkörcstelen.

A kereskedelmi televíziók megjelenése egyben az erkölcsiség vereségét is jelentette. Sajnos mára a közszolgálati televízió is elbulvárosodott. A mai médiatulajdonosok ugyanis azt vallják: mindent be kell mondani, ez a tájékoztatás szabadsága – s e mögé az álarc mögé bújva hihetetlen aránytévesztést követnek el. A dinamittal terjesztett áligazságok, féligazságos elpusztították az objektív tájékoztatást.

A média a politikai tájékoztatásban egyszerűsítésre törekszik, és ezzel a nagyon komplex és differenciált szemléletet kívánó politikai igazságot eltorzítja. Az ellen a kritikus „fogyasztó” tud védekezni úgy, hogy a valóságot „megerőszakoló”, agresszív és veszélyes általánosításokat időben felfedezi és leleplezi, követőiket megtagadja, és azokat támogatja, bátorítja és jutalmazza, akik lelkiismeretesen, gondosan és komolyan keresik és analizálják a lényegest és fontosat.

A médiának ellenőriznie kell a politikai hatalmat, munkájában rá vannak utalva az olvasó, hallgató, ill. néző bizalmára, de maga is hatalmi tényező. Nem élhet vissza hatalmával, sem a beléje vetett bizalommal. Ezt azzal lehet megakadályozni, hogy hatalmát megosztják, azaz ezen a téren is követelik a pluralizmust, működését joghoz és törvényhez kötik, és hatásos önellenőrzésre szorítják. Növelni kell az újságírók, ill. tudósítók etikai kultúráját, és fel kell ébreszteni a fogyasztókban a kritikai szellemet.

Robert Fico a parlamenti kérdések és válaszok órájában ismét szidta a sajtót, a Sme napilapot és kiosztotta az ellenzéket is.



Éjjel-nappal dolgozni fogunk - jelentette ki Robert Fico miniszterelnök a parlamentben a válságelhárítás kapcsán. Ugyanakkor hisztériakeltéssel vádolta meg a sajtót és az ellenzéket is.

- Ha önöknek az a szándékuk, hogy ártsanak a kormánynak és elsüllyesszék az országot, akkor ez abszolút erköcstelen és én ezt teljes mértékben elutasítom - tette hozzá a kormányfő. S hgy mindez így van, a Sme napilap közvélemény-kutatásának egyik kérdését hozta fel példaként, ahol az szerepelt: Csökkennek-e a Smer preferenciái végre a gazdasági válság hatására? A lapban viszont nem ez volt, hanem a végre szócska nélkül tették fel a kérdést.

A miniszterelnök szerint az ellenzék is pánikot kelt, ráadásul már többször is elszámították magukat a koalícióval szemben, például a Schengen esetében, a Lisszaboni Szerződés aláírásakor, vagy az euróbevezetéskor. Most az ellenzék Fico szerint csak azt várja, hogy a válság miatt a kormány kitörje a nyakát.

A miniszterelnök mindenféle kerekasztalos és rendkívüli üléses ellenzéki javaslatot elutasít, szerinte az ellenzék ezzel csak politikácskázik, erre a kormánynak nincs ideje, csinálják ezt konjunktúra idején, ne most. Különben is, politikára ott a parlament. Robert Fico szerint az efféle javaslatok csak oda vezetnének, hogy az ellenzék pánikot vinne a további párbeszédbe. (SITA, -para)



A nyolcadik parancs: Légy hű az alapelvekhez, de ne légy merev az alapelvek tekintetében!
8. A politikát nagymértékben a rendszer határozza meg, az erkölcs szempontjából viszont az emberi személy és az emberi méltóság számít.

A politika meg akar teremteni egy rendszert, és ez az egyesekre és csoportokra is rányomja a bélyegét. Ideális esetben nincs eltérés a rendszer céljai és az emberi személy érdekei között. A valóságban azonban lehet eltérés, különösen akkor, ha a rendszer „magasabb célja” nem az egyének és csoportok érdekét, hanem az uralkodó érdekszövetség (klikk) ideológiai érdekeit szolgálja. Nagy a kísértés, hogy a rendszercélt – az egyének és csoportok, elsősorban a kisebbség kárára – öncéllá tegyék.

Dzurinda szerint Szlovákiát a Fico - Kaliňák - Počiatek triumvirátus uralja. A Tipos-ügy megmutatja, hogy Szlovákiában a Fico-Kaliňák-Počiatek triumvirátus kormányoz, akik saját érdekeiket előbbrevalóna vélik a közérdeknél - jelentette ki Mikuláš Dzurinda. "Úgy cselekednek, mintha a cseh milliárdost szolgálnák, aki Cipruson vezet számlát, nem pedig a szlovákiai polgárokat" - hangoztatta Dzurinda. Éktelen nagy tévedésnek nevezte a ciprusi Lemikon céggel - amely a Športka know-howját birtokolja - kötött szerződést. "Minden arra mutat, hogy a cseh milliárdost érdekeit képviselik" - tette hozzá. (para)

A szlovák parlament a nacionalista kormányerő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) indítványa nyomán csütörtökön (2007 szeptember) fogadta el a felvidéki magyarok és németek II. világháború után jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségéről szóló határozatát. A beterjesztés ellen egyedül a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) húsz képviselője szavazott a 120 szlovák szavazat ellenében.

A pozsonyi határozat nem csak Magyarországon, de az Európai Unióban is ellenérzéseket váltott ki, mert a szlovák törvényhozás a kollektív bűnösség elvének elismerését deklarálta, még akkor is, ha ezt tagadja - vélekednek az MKP vezetői és politikai megfigyelők. (MTI)

A magyar kormány határozott álláspontja, hogy a Benesi Dekrétumok közösségeket sújtó részei igazságtalanok voltak. Gyurcsány Ferenc sajnálatosnak tartja ezért a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által A szlovákiai viszonyok második világháború utáni rendezéséről szóló háború utáni dokumentumok érinthetetlenségéről# című határozatának elfogadását.

A miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy az Európai Parlament 2002-ben készült jogi véleménye világos útmutatást ad ilyen esetekre. A szerint ugyanis nem lehet csorbítani az európai állampolgárok jogegyenlőségét, s ha a múltban ettől eltérő döntés született volna, azt célszerű kritikával illetni és meghaladni.

A kormányszóvivő tájékoztatása szerint a kormányfő úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban: a szlovák parlament mai határozatából nehéz megérteni, hogy az azt megszavazó pártok miként szándékoznak meghaladni a korábban alkalmazott kollektív bűnösség elvét. (ma.hu)

Gyurcsány támadta Slotát, Fico a Gárdát okolta. Révkomárom - Négyszemközti megbeszélésük után közös sajtótájékoztatót tartott Robert Fico és Gyurcsány Ferenc. A bő másfél órás eseményen akadtak szép számmal parázs pillanatok.

A magyar miniszterelnök hat javaslatot is tett Ficónak, többek közt az anyanyelvi oktatásról. Kezdeményezte, hogy a kisebbségi iskolák szabadon választhassanak tankönyveket, akár úgy is, hogy az anyaországban hivatalosan elfogadott tankönyveket használhassák a szomszédos országban.

Gyurcsány javasolta, hogy szülessen olyan kódex, mely meghatározza a két ország politikusainak minimálisan elvárható viselkedését a másik állammal szemben. (Gyurcsány szerint a felmerülő jogsértéseket közös vizsgálattal, "becsületbíróságon" rendezze Magyarország és Szlovákia - utóbbi ötlet azért lássuk be: hamvába holtnak tűnik.)

Kérte a magyar kormányfő azt is a szlovák nemzetgyűléstől, hogy fontolja meg nemzeti és kisebbségi parlamenti biztos megválasztását, és függessze fel, majd a vonja vissza a magyar nemzeti jelképek használatát tiltó rendelkezést.

Gyurcsány pedig szinte egyedülálló jelenségnek nevezte Európában, hogy a Jan Slota vezette Nemzeti Párt kormányzó erő lehet. A magyar miniszterelnök azt szintén nehezményezte, hogy "magyar gyerekek nem mondhatják ki Pozsony vagy az Ipoly nevét magyarul". Holott szerinte 2008-ban ez volna minimum.

Gyurcsány üzent a magyar szélsőségeseknek is: szerinte a dunaszerdahelyi magyar verések után "úgy kellett a szlovák államnak a Magyar Gárda határ menti felvonulása, mint egy falat kenyér".

Fico többször hangsúlyozta, hogy elhatárolódik Slota megjegyzéseitől, szélsőséges véleményétől. A Magyar Gárda jelenlétét többször felhozta a szlovák fél a probléma egyik kiváltójaként, a gárda demonstrációi, megnyilvánulásai egyáltalán nem szimpatikusak a szlovákok számára.

Gyurcsány szerint Slota kezdte a konfliktust magyarokat megbélyegző nacionalizmusával és ellenességével. A magyar miniszterelnök szerint a fő különbség, hogy ameddig hazánkban a Magyar Gárda "szélsőséges, utcai" elemekből áll, addig Slota kormányzó erő a szomszédban.

Gyurcsány felhozta azt is, hogy Malina Hedvig ügyében a mai napig nem derítette ki az igazságot a szlovák bíróság. A botrányba fulladt dunaszerdahelyi DAC-meccs ügyében továbbra sem hagzott el új információ, mindkét fél a jól ismert álláspontját pufogtatta, vagyis a szlovákok szerint jogszerű volt a fellépés, a magyarok szerint viszont a rendőrség az indokoltnál jóval keményebben lépett fel. (kisalfold.hu)

Korunk egyik legfontosabb politikai kihívása a populizmus1. A populizmusnak nagyon sokfajta politikai manifesztációja van. Populisták a sikeres bevándorlásellenes pártok Nyugat-Európában, mint például Le Pen Nemzeti Frontja Franciaországban, Pia Kjaersgaard Dán Néppártja, a Szabadság Párt Ausztriában, az Egyesült Királyság Függetlenség Pártja, az olasz Északi Liga, vagy a néhai Pim Fortuyn pártja Hollandiában. Ezek többé-kevésbé szélsôjobboldali pártok, de a történelmi fasizmus elveihez a legtöbbjüknek vajmi kevés köze van.

Fico azt mondja önmagáról jobb populistának lenni, mint tolvajnak. (WEBNOVINY)
Fico populista politikus, akire jellemző, hogy olyan témákat visz be a sajtóba, amelyekről az emberek úgy érzik, ezek az ő problémáik.

Szvatopluk Róbert visszatért?

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív svájci napilapban Ulrich Schmid A szlovák kormány populista mezőben című cikkében elemzi Robert Fico, a szocialista kormányfő politikai játszmáit. A cikk szerzője szerint Szlovákiában úgy virágzik a populizmus, mint egyetlen más uniós tagállamban sem. Ján Slota, az idegenellenes Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Most Fico is nacionalista húrokat penget, a miniszterelnök távlati célja, hogy eltávolítsa a kormányból kellemetlen koalíciós partnerét. A szerző feltételezi, hogy paradox módon az SNS-t az MKP válthatja a Fico-kormányban.

Szvatopluk király volt a szlovákok első uralkodója, nyilatkozta Robert Fico ez év elején. Természetesen az a vita, hogy Szvatopluk volt-e a szlovákok ősapja, nem az ország legégetőbb problémája. Sokkal fontosabb kérdés, hogy Fico, a baloldali populista párt, a Smer vezetője miért lépett egy olyan területre, amelyet a rasszista és idegenellenes SNS és a populista Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetője művel. Fico két kisebbik partnere az elmúlt két évben szemtelen módon kiszolgálta a választók etnikai ellenszenvét. Felhívásaiban Slota sokkal gátlástalanabb volt, mint Vladimir Meciar, a HZDS elnöke. Vitathatatlan – állapítja meg a cikk írója –, hogy Slota taktikája eredményes volt. Sikerült rövid időre az ország legnépszerűbb politikusává és a második legnépszerűbb pártjává felemelkednie.

A kelet-közép-európai térségben már nagyon intenzíven flörtölnek a populizmussal, ennek ellenére az SNS pozíciója egyedülálló. Ugyan a visegrádi államokban léteznek olyan politikusok, akik a választások előtt kiszolgálják az idegenellenesség megszokott sablonjait – elég itt Jiri Curek, a cseh kereszténydemokraták vezetőjének cigányellenes megjegyzéseire vagy Maciej Giertychs, a Lengyel Családok Ligájának zsidókkal kapcsolatos megállapításaira utalni. Azonban nyomába sem érnek a zsolnai polgármesternek, nála a rasszizmus nem a program egyik eleme, hanem maga a program.

A szélsőségesség ezen formája, mely Európa többi országában a perifériára szorult, Szlovákiában elfoglalta a társadalom közepét és a mindennapokban is láthatóvá vált. Slota ennek a változásnak legszembetűnőbb példája. Az, hogy az etnikai különbségek mennyire meghatározzák a politikát, arra a legjobb példa a pártok világa. Milan Zemko történész arra utal, hogy a magyarul beszélő szlovákok kivétel nélkül a Magyar Koalíció Pártjára szavaznak. A többi pártban szinte kizárólag csak szlovákok találhatók. A magyarok tehát nem liberális vagy szociáldemokrata meggyőződésük okán, hanem „etnikai” alapon választanak – ami ugyan racionálisan megmagyarázható, egy modern európai államban azonban anakronizmus. (Magyar Nemzet)

A kilencedik parancs: Úgy törekedj anyagi javakra, hogy közben ne sértsd meg, hanem támogasd a nem materiális értékeket!
9. A politika túlságosan az anyagi javak körül forog, az etikában viszont lényegében eszmei tartalomról, nem materiális értékekről, és ezek transzcendentális vonatkozásáról van szó.

A politikában nagy szerepet játszik az anyagi javak és az életlehetőségek elosztása. Baj akkor van, ha gazdasági szempontok miatt az erkölcsi, kulturális és vallási értékek nemcsak háttérbe szorulnak, de áruba is bocsátják őket.



A tizedik parancs:
A politikai élet valóságában is kövesd azokat az alapelveket, amelyek politikai tevékenységednek értelmet és célt adnak!
10. A politika területén az élet kemény valósága nyilvánul meg; az etikai normák és alapelvek nem tudnak ennek könnyen megfelelni, mivel bizonyos mértékben elválnak az élet valóságától, absztrakt természetűek. Fennáll az a veszély, hogy az erkölcsi normák korlátozzák az egyéni szabadságot, és a politikában kényszerzubbonyt jelenthetnek ott, ahol az alkotó szabadság különösen időszerű. Esetleg fékezői lehetnek a haladásnak, sőt a hatalom kezében az elnyomás eszközévé is válhatnak.

Ha azonban ezek miatt a veszélyek és árnyoldalak miatt az erkölcsi normákat elvetnénk, az olyan lenne, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk a kádból. Az emberi méltóság érdekében, és hogy az önkényt elkerüljük, a politikát sem lehet felmenteni a kötelező normák felelőssége alól. Fontos, hogy a politikai etika normáit, alapelveit helyesen formulázzuk és konkretizáljuk. A felelősség helyesen értelmezett etikája tompíthatja a vázolt feszültségből adódó probléma élét.

BJ - CA