Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Pozsony-Presporok


Od roku 1890 začali Prešporčania vďaka prešporskému propeleru cestovať aj na pravý breh rieky Dunaj. O rok neskôr postavili prvý pevný most na Dunaji a v roku 1895 vyšla do ulíc prvá električka. Zrodila sa mestská hromadná doprava. Po vzniku Česko-Slovenska došlo 2.februára 1919 ku presťahovaniu slovenskej vlády zo Žiliny do Prešporka. 6.marca 1919 Prešporok premenovali na Bratislavu.

Medzi dvoma vojnami pokračoval rozvoj Bratislavy. Počet obyvateľov sa zvýšil a Bratislava sa stala centrom národných inštitúcií. Po vzniku samostatného Slovenského štátu sa Bratislava stala jeho hlavným mestom. Prezident Tiso sa usídlil v Grassalkovichovom paláci, ktorý je aj v súčasnosti sídlom slovenského prezidenta. Slovenský štát nemal dlhého trvania a po oslobodení Červenou armádou a rumunskou armádou sa Slovensko a Bratislava stali opäť súčasťou spoločného štátu Čechov a Slovákov.
http://www.slovenskyportal.sk/index.php?action=story&id=163



Z Prešporka do Bratislavy

Daniel Luther: Z Prešporka do Bratislavy

V medzivojnových rokoch mala Bratislava povesť tolerantného mesta. Z nepokojného Pressburgu – Požoňu – Prešporka do pokojnej Bratislavy však viedla spletitá cesta.
Prešporská vzbura

Uhorskí vlastenci ani maďarská vláda sa nevzdávali. Na 12. februára 1919 bolo ohlásené verejné zhromaždenie, na ktorom sa mala prijať spoločná rezolúcia obyvateľstva mesta.

Skutočnosť však bola zložitejšia. Na maďarskom brehu Dunaja sa sústreďovalo vojsko, ktoré malo na znamenie demonštrantov obsadiť mesto. Vojenské veliteľstvo preto posilnilo obranu dunajského mosta a nábrežia. Zhromaždenie sa uskutočnilo na Vilmos II. Németh esászár-tér, dnešnom Námestí SNP. Na kandelábri zaviala maďarská zástava a ľud skandoval „Éljen a Magyarország!“ Keď tam na automobile prišiel plk. Barecca, dav skandoval „Éljen Barecca!“ Jeden z legionárov Bareccu udrel pažbou a zranil ho. Došlo k roztržke s hliadkujúcimi a prizerajúcimi vojakmi, ktorých dav napadol a bil palicami. Na varovný výstrel sa ozvali výstrely z okien.

Nato prišli vojaci z kasární a streľbou rozohnali demonštráciu. Ulice boli okamžite obsadené vojskom a na mesto Prešporok, obec Karlsdorf a Račišdorf bolo vyhlásené stanné právo. Pokus o prevrat sa nevydaril, no vyžiadal si osem mŕtvych, 29 ťažko a 63 ľahko ranených. Legionár Doležal poslal rodičom do Juliánova pri Brne pohľadnicu: „Bylo zde povstání, civili stříleli z oken na vojsko... Teď musíme chodit po dvou-třech. Už bych rád jinam, je to tu nahnutý.“

Demonštranti chceli spoločne vydať memorandum, ktoré plánovali odovzdať zástupcom vojsk Dohody. To sa nepodarilo, preto jeho text uverejnili v Pressburger Zeitung.

Je to protest proti pripojeniu mesta k Československu, v ktorom sa uvádzajú aj hlavné výhrady voči novej moci: nariadenie o zmene úradnej reči, prepúšťanie štátnych zamestnancov, vyžadovanie prísahy vernosti republike, obmedzovanie slobodného šírenia slova (predaja rakúskych a maďarských novín), zatvorenie univerzity, internovanie predstaviteľov univerzity a robotníctva, zásahy do súkromného vlastníctva... ale aj spôsobenie nedostatku a drahoty.

Najdôležitejšou požiadavkou bolo „prianie nemecko-maďarsko-slovenského obyvateľstva uplatniť právo sebaurčenia prostredníctvom hlasovania ľudu“.

V čom asi tkvelo ich presvedčenie, že prípadné referendum s istotou vyhrajú? Prešporskí Nemci a Maďari spoločne sa cítili podvedení a ohrození. Považovali sa za domorodých, pôvodných obyvateľov. Dr. J. J. Skalský poznamenal, že „celé staré obyvateľstvo Bratislavy bolo už za Uhorska zvláštnym svojráznym národom pre seba, národnostne nevyhranení kraxlhuberi, Prešporčania“.

Čítajte viac: http://bratislava.sme.sk/c/5291349/daniel-luther-z-presporka-do-bratislavy.html#ixzz0oq0xvhMw



Z Prešporku cez Pozsony do Partyslavy

Z Prešporku cez Pozsony do Partyslavy

Tento týždeň uplynulo 90 rokov od doby, kedy sa z Prešporku a Wilsonovho mesta stala Bratislava. Až do druhej svetovej vojny tu ale naďalej žil duch multikultúrneho mesta.

BRATISLAVA. Kto by hľadal Bratislavu na mape spred 100 rokov, nenašiel by ju. Svoje meno totiž dostala presne 90-timi. Tento týždeň uplynulo výročie premenovania Prešporku, vtedy oficiálne Pozsony, na Bratislavu.

„Bola to zmena, smerovaná skôr do budúcnosti. Začiatkom roku 1919 bola Bratislava nemecko-maďarské mesto a mešťania sa sami rozhodli, že by sa malo volať Wilsonovo mesto, pretože Wilson hovoril o sebaurčovaní. Bol to symbolický názov," hovorí historik Milan Zemko.

Tento názov však trval len necelý polrok - od novembra 1918 do marca 1919.
Pressburger Zeitung v Pozsony

Do roku 1918 sa mesto volalo Pozsony. Rešpektovali to aj nemecké noviny vychádzajúce v Bratislave - Pressburger Zeitung. „Je kuriózne, že Prešporské noviny vlastne vôbec nehovorili o Pressburgu, ale len o Pozsony," hovorí Zemko.

Wilsonovo mesto sa ako experiment neujalo, bola teda snaha mesto pomenovať „slovenskejšie". Avšak až do marca nebola situácia okolo toho, kam bude mesto na hraniciach troch štátov patriť, vôbec jednoznačná.

„Bratislavu nakoniec pripojili k Československu od 1. januára 1919, až keď prišli československí legionári z Talianska."

Mesto tým začalo svoju novú éru. Počas nej zažilo kultúrny, urbanistický, architektonický, aj hospodársky rozmach. V roku 1919 vznikla v Bratislave Univerzita Komenského, otvorilo sa Slovenské národné divadlo - aj keď spočiatku malo český ráz, vznikli nové spolky, organizácie.

Multikultúrny ráz spred prvej republiky pretrval až do druhej svetovej vojny. V tolerancii tu žili Slováci, Česi, Nemci, Maďari, Židia aj Chorváti.
Pressburg už nepoznajú

„Je to jedna z prvých otázok - prečo sa mesto volá tak, ako sa volá," hovorí sprievodca po Bratislave Pavel Šimove. „Hlavne pre tých vyššie vzdelaných je to veľmi zaujímavá téma na dlhší rozhovor," povedal o turistoch, ktorí chodia do Bratislavy.

Mesto malo podľa neho strategickú polohu, a preto cisári, králi a ideologicky založené veľmoci vždy chceli meno mesta meniť.

Niektorí si ale ani za 90 rokov nezvykli na nové meno. „Závisí to od veku turistu a krajiny pôvodu. Pre mladých je toto mesto Bratislava. Ale pre ľudí, ktorí sa tu narodili a boli vyhnaní, je to ešte stále Pressburg. No aj tam už dochádza k posunu," hovorí Šimove najmä o dôchodcoch z nemecky hovoriacich krajín.

„Nakoniec, nie tak dávno bolo ešte dopravné značenie v Rakúsku s názvom Pressburg." Naopak, mladí Nemci a Rakúšania dnes už vraj ani nevedia, že nejaký Pressburg existoval.
Najnovšie pomenovanie je Partyslava

Časť turistov nazýva mesto Partyslava. Sú to hlavne Chorváti, Slovinci a Srbi. „Je to marketingové pomenovanie vďaka silvestrovským oslavám, pre ktoré sem tieto národnosti najviac chodia," hovorí Šimove.

„Funguje to dobre, ale nie je to taký názov, čo by sa všeobecne ujal. Je to skôr pikantnosť, na ktorú keď niektorý zo zahraničných novinárov natrafí, použije ju."



Čítajte viac: http://bratislava.sme.sk/c/4365712/z-presporku-cez-pozsony-do-partyslavy.html#ixzz0oq2YfMBt
http://bratislava.sme.sk/c/4365712/z-presporku-cez-pozsony-do-partyslavy.html



http://www.ata-sac.org/subory/wilsonovomesto.pdf

V Nemecku sa za Wilhelma II. pestovalo veľmocenské velikášstvo.
V Európe vyústilo do všeobecného zbrojenia a nakoniec do 1. svetovej
vojny. Nemci pre svoje ciele získali aj Rakúsko-
Uhorsko
a po vypukntí vojny aj Turecko a Bulharsko.
Po zavraždení Františka Ferdinanda (a jeho manželky) v Sarajeve
(28. jún 1914) tzv. ústredné mocnosti (Nemecko a Rakúsko-Uhorsko)
rozpútali vojnu (1. august 1914) proti tzv. Dohode (Anglicko,
Francúzsko, Rusko, ku ktorým sa roku 1915 pripojilo Taliansko).
Príležitosť vydobyť si slobodu využili Česi (T. G. Masaryk) i Slováci
(M. R. Štefánik). V dohodových mocnostiach a v USA pôsobili politicky,
snažili sa o rozpad Rakúsko-Uhorska a budovali légie.
V prvých rokoch vojny víťazil Trojspolok (na čele s Nemeckom),
až po vstupe Spojených štátov do vojny v roku 1917 bolo zjavné,
že vojnu vyhrajú dohodové mocnosti. Medzitým (21. november
1916) zomrel cisár František Jozef. Na tróne ho vystriedal váhavý
cisár a kráľ Karol. Po porážke Rusov na východnom fronte sa
krvavá vojna predlžovala, najmä keď Nemci proti Anglicku nasadili
ponorky. To sa už verejná mienka Američanov (a medzi nimi
aj početnej českej a slovenskej kolónie) pod vedením prezidenta
Wilsona priklonila k názoru pomôcť bojujúcej Európe. Prezident
Wilson sa čoskoro stal vedúcou politickou osobnosťou a v roku
1917 vyhlásil Nemecku vojnu. Spočiatku zastával názor, že Rakúsko-
Uhorsko treba reformovať a demokratizovať. Neskôr podporil
myšlienku sebaurčenia porobených národov, čo znamenalo
rozbitie Rakúsko-Uhorska. Dňa 4. októbra 1918 konečne porazený
Trojspolok (Nemecko so satelitmi) požiadal Wilsona o sprostredkovanie
mieru. Tak sa v rámci usporiadania novej Európy dňa
28. októbra 1918 (na Slovensku 30. októbra) zrodilo spolu s ďalšími
novými štátmi Česko-
Slovensko.
Jozef Hanák
Maďari ešte aj v januári 1918 odmietli
Wilsonove mierové vyhlásenie. Až 24.
októbra 1918 sa v novinách Pressburger
Zeitung objavil článok: „Wilsonstadt als
Haupstadt der Slowakei“. Informovali,
že mesto sa má na návrh amerických
Slovákov volať Wilsonovo mesto. Zaujímavé
bolo, že sa po prvý raz objavil
názov „
Slowakei“.
Maďari názov podobného znenia vôbec
nikdy nepoužili. Noviny písali, že Wilson
dá Čechom a Slovákom autonómiu
a že ich všestranne podporuje.
Maďari nakoniec názov „Wilsonovo
mesto“ pre Prešporok po protestoch prijali,
lebo si mysleli, že tým si „
Felvidék“
udržia. A tak sa tento názov od novembra
1918 neúradne používal do začiatku
marca 1919.
O Prešporok (Pressburg) sa však rozpútal
politický boj, lebo mal na Dunaji strategický
význam. Maďari pripúšťali, že by
sa mohol stať „slobodným obchodným
mestom“. Udáva sa, že pre „Wilsonváros“
nechali vyrobiť aj mapy, pečiatky,
pohľadnice a akési známky. Tieto artefakty
sa však v Prešporku neobjavili.
Rakúšania chceli Pressburg pripojiť k
budúcemu Rakúsku, lebo ho považovali
za predmestie Viedne. Boli ešte iné návrhy,
ale ani jeden plán sa neuskutočnil.
Mesto bolo prisúdené k ČSR.
Tzv. Šrobárova vláda pre Slovensko
sídlila krátky čas v Skalici. Začiatkom
decembra
1918 pricestoval Šrobár
so svojimi ľuďmi do Žiliny. Dňa 4. februára
1919 sa presťahovala jeho vláda
do Prešporka (Bratislavy), kde musela
pre odpor Maďarov prekonávať veľké
ťažkosti. Napríklad jeden legionár píše
(15. február 1919) na Moravu: „Prešpurg,
nyní Wilsonovo město… Bylo
zde povstání (12. február), civili stříleli
z oken na vojsko, asi 5 mrtvých a raněných...“.
Praha spočiatku mylne nariadila používať
pre mesto názov Bratislav (ba dokonca
Braslav), čím zanikol názov
Wilsonovo mesto. Až od 16. marca 1919
(na Šrobárove
protesty) sa už úradne začal
používať názov Bratislava.



Presspůrské nowiny

Historický kontext má aj osobitná pozornosť, ktorú v rámci projektu DiFMOE venujeme periodikám patriacim v tomto regióne medzi prvé svojho druhu. Či už spomenieme Mercurius Veridicus ex Hungaria vydávaný v Levoči, respektíve v Košiciach (1705), v Bratislave vydávané Nova Posoniensia (1721), no najmä Pressburger Zeitung (1764), Magyar Hirmondó (1780) a Presspůrské nowiny (1783) – prvé noviny vydávané na území Uhorska v nemeckom, maďarskom, resp. slovenskom jazyku.



Štefánik generális légi balesete

A Národnie noviny (Nemzeti Újság) így írt:
„Pozsony német és magyar származású lakossága is õszinte érdeklõdést mutatott
Štefánik generális légi balesete iránt. Ezt nemcsak az utcákon lobogó
gyászzászlók, a helyi újságok tiszteletet és szimpátiát sugárzó vezércikkei bizonyítják,
hanem a hétköznapi emberek véleménye is, amely azt tükrözi, hogy
végre kezdik belátni, hogy a szegény szlovákoknak is lehetnek nagy emberei,
hõsei. Míg a kormány februári megalakulásakor (az új csehszlovák kormány
1919-es megalakulása – G.K.) a város tüntetõleg bojkottálta az ünnepségeket,
most mindenki talpon volt. A katonák védõkordonján túl, kb. 3 kilométeres
körzetben több ezer ember állt, vidékiek nagy tömegeivel megerõsítve.”9
A légi baleset 1919. május 5-i bejelentésétõl Štefánik generális temetéséig
a Preßburger Zeitung minden egyes reggeli és esti száma információval
szolgált az állam és Pozsony város képviselõinek gyásznyilatkozatairól, táviratairól
és részvétnyilvánításairól éppúgy, mint az ünnepélyes búcsúztatás
elõkészületeirõl. A cikkekbõl az is kitûnik, hogy a pozsonyi német lakosság
ezen véleményformáló napilapja Štefánik generálist nem tekinti saját
hõsének10. Másrészrõl elmondható, hogy Pozsony város kifogástalanul teljesítette
a gyásszal kapcsolatos teendõit. 1919. május 9-én, a temetés elõtti
napon, a városatyák koszorút helyeztek el a generálisnak a pozsonyi laktanyában
felállított ravatalán a következõ háromnyelvû felirattal : „Pozsony
város mély fájdalma jeléül”; részvétlátogatást tettek Štefánik édesanyjánál,
Samuel Zoch, a megye kormányzója szlovák nyelvû, Richard Kanya polgármester
pedig német nyelvû beszédet mondott. Még ugyanazon a napon
a város képviselõi meglátogatták Piccione olasz generálist

http://epa.oszk.hu/00000/00036/00042/pdf/03.pdf



Daniel Luther: Z Prešporka do Bratislavy PDF Tlačiť E-mail
Napísal sme.sk
Pátek, 12 Február 2010 13:07
V medzivojnových rokoch mala Bratislava povesť tolerantného mesta. Z nepokojného Pressburgu – Požoňu – Prešporka do pokojnej Bratislavy však viedla spletitá cesta.
Pamätný deň Bratislavy

Na Nový rok 1919 vstúpili do staroslávneho uhorského mesta Pressburg/Pozsony československí vojaci - legionári, aby obsadili územie nového štátu. Do ulíc tak vstúpila veľká politika svetových mocností, ktoré sa rozhodli rozobrať Rakúsko-Uhorsko od základov.

Mesto bolo prázdne, kaviarne pozatvárané, obchody zabednené. Obyvateľov už vyše mesiaca trápili maďarskí matrózi heltayovci a polovojenské jednotky Červenej gardy, ktoré pod pláštikom ochrany a zaistenia poriadku rabovali, čo sa dalo.

Ľudia si neboli istí životmi ani majetkom. A tak sa im nenávidené české tlupy, ako nazvali československé jednotky, zdali na chvíľu menším zlom ako vláda maďarských komunistov. Nie však všetkým.
Jozef Hanák píše, že „na Silvestra sa v meste rozchýrilo, že české vojsko (podľa Prešporských novín „zberba vlamačov“) o hodinu-dve obsadí Prešporok. Na uliciach sa vytvorili hlúčiky vystrašených ľudí. Mnohí, najmä Židia, sa s kufríkmi náhlili na stanicu, aby včas ušli do Pešti alebo aspoň ďalej od Prešporka“.

Mesto leží ako v driemotách: tiché a ľudoprázdne sú ulice a námestia. Streľba, ktorú na vianočný deň a noc bežne bolo počuť, sa konečne skončila, čítame v novoročnom Pressburger Tagesblatt. Bol to iba zdanlivý pokoj, pretože k obsadeniu mesta ešte len malo prísť.

Postup vojska od Devínskej Novej Vsi a Lamača na Prešporok sa síce začal už na Silvestra a mohol byť ukončený ešte v tento deň, ale talianske velenie sa rozhodlo nepriateľa postupne vytláčať a nie rýchlym šturmom poraziť.

Pozvalo zástupcov mesta do jedného z Púčkových domov, odkiaľ sa takticky presunuli na Hlavnú stanicu. Oznámili im rozhodnutie dohodových mocností zaistiť demarkačnú líniu s Maďarskom a obsadiť mesto. Parlamentári po vyjadrení formálneho nesúhlasu na prekvapenie žiadali urýchliť postup. Poukazovali na to, že maďarské gardy už ustúpili a v meste ostali len menšie skupinky vojakov, ktoré plienia a ohrozujú obyvateľstvo.

Legionári však vošli do mesta až na Nový rok. Straty nemali žiadne.

O protivníkových sa nevedelo, lebo maďarské vojsko svojich ranených hneď odvážalo. Vo vojenskej správe sa píše, že v meste došlo k menším šarvátkam s ozbrojenými tlupami, ktoré boli bez zvláštnych ťažkostí odzbrojené alebo neškodnými zrobené. V takýchto „menších šarvátkach“ bolo zabitých 15 civilných osôb.

Obsadzovanie mesta sprevádzali ostré boje a v záverečnej fáze z 1. na 2. januára došlo v noci k pouličným bojom, keď vojaci červenej gardy rabovali obchody. Štyria gardisti boli zastrelení na mieste činu.

Hlavný veliteľ vojsk na Slovensku, generál Luigi Piccione v správe o obsadení mesta napísal: „Obsazení různých úřadů a ústavů v Prezburku se stalo bez závad v noci na 2. ledna a z rána toho dne. Maďarské úřady byly v nejvyšší míře zdvořilé a přijali bez činění potíží rozkaz k vydání zbraní.“

Veliteľstvo zakázalo používať do zahraničia telegraf a telefón a rakúsko-uhorským vojakom nosiť na uniformách označenia bývalej armády. Most cez Dunaj sa stal hraničným priechodom.
Pokračovanie nabudúce



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona