Pozsonyi Trianon ellenes beszédem

2010.06.05.

Először szlovákul, majd magyarul is elhangzott

magyarul:

Bósza jános Hodzsa-téri beszéde

amit a trianoni diktátum 90. évfordulójáról való megemlékezésen Pozsonyban mondott el 2010. június 4-én a Grassalkovich-palota (köztársasági elnöki rezidencia) előtti téren

A beszéd teljes szövege:

Tisztelt polgártársaim.
A mai Szlovákia területén élő magyar nemzetrész nem tehet arról, hogy a trianoni határokat igazságtalanul húzták meg az itt élő népek megkérdezdezése nélkül, hogy hol, melyik államban szeretnének élni. Rólunk döntöttek nélkülünk. Ha annak idején igazságosan húzták volna meg a határokat, akkor a szlovák-magyar kapcsolatokat és a határkérdést egészen másképpen oldották volna meg, valahogy úgy ahogyan annak idején a szlovákok kérték, ahogyan azt Štúr nemzedéke szerette volna vagy ahogyan Milan Hodža, Masaryk megbízott elnök képviselője 1918. december 10-én Budapesten szerződésben kijelölte az etnikai viszonyok alapján a demarkációs határvonalat. Nem így történt. A csehszlovák-magyar határt jóval délebbre, a mai szlovák-magyar határral azonosan húzták meg, a később elcsatolt három Pozsony környéki falut leszámítva. Az aki többet kap, mint ami jár neki, általában nem tiltakozik ellene. Tiltakozni azok szoktak, akiket sérelem ért, ebben az esetben a magyarok, akiknek a rovására mindez történt. Mi nem akarjuk a trianoni diktátum területi felülvizsgálatát, csak igazságos megoldást a problémáinkra. Csak annyit szeretnénk, hogy az alkotmányban is szavatolt egyenlő jogokkal bírjunk és méltóságban a szlovákokkal egyformán élhessünk. Csak azt szeretnénk mi is, ami a szlovákoknak is megvan.

Kilencven évvel ezelőtt a trianoni békediktátum aláírásával 1920. június 20-án a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája következett be, a történelmi Magyarország területét földarabolták és a magyar nemzet jelentős része más nemzetek államainak fönnhatósága alá került. A Szent Istváni Magyarország szét lett verve. Három és fél milliónyi magyar a határokon kívül rekedt.

Mindez a Szent Istváni Nagymagyarország szétverésének a szimbólumává vált, amikor a magyar politikai nemzet többszáz éven át formálódó területi, történelmi, kulturális és nyelvi egységét erőszakkal szétszabdalták az utódállomok javára. A történelmi Magyarországról olyan területeket választottak le, amelyek 900 éven át egy egységes birodalom részét képezték.

A szociáldemokrata Népszava akkor így írt: A Versailles-i szerződés bosszút jelent, ez a béke valójában nem is béke, ennek a békének szét kell esnie, amint a fejek lehűltek és a véres bosszú felhői eltűntek a szemekből.
A magyarok hangulatát ez az idézet tükrözi vissza legjobban: Emelt fővel állunk a világ erővel kikövetelt békéje előtt. Megalázott minket Európa, amelyet egy ezredéven át védtünk a tatár, török és az orosz hódítokkal szemben. Eltapostak, szétszaggattak, halálra ítéltek minket, szétosztották ezt a gyönyörű országot, ahogyan az ördögök az Üdvözítő ruhájával tették. De megkopasztva, meggyalázva is tudjuk, hogy a lehetetlenből sohasem lesz megvalósítható: Magyaroszág él és túléli ezt. Minden becsületes nagymagyarországi polgár elhatárolódik attól, ami Trianonban történt. A magyarság nyomorúságának a visszhangja eljut az érzéketlen világhoz, ezért élesítsük a figyelmünket, mert a trianoni igazságtalanságot hamarosan felváltja a hallgatásra kényszerített igazság győzelmes szava.

Az, hogy mindez a magyarok számára ma is aktuálpolitikai téma, egyesekben félelmet kelt és érthetetlen számukra. A fiatal, éretlen nemzetek politikusai külpolitikájukat, politikai karrierjüket az úgynevezett magyar kártya segítségével a magyar nemzeti kisebbségek rovására igyekeznek kiépíteni. Nem tudnak a saját nemzetüknek semmiféle alternatívát ajánlani, ezért jó nekik mindig a magyar kártya kijátszása. A magyar külpolitika az elmúlt évtizedekben nem a területi revízióban látta a megoldást a nemzeti kisebbségek problémáinak a megoldására, hanem arra törekedett, hogy az elszakadt nemzetrészek a szomszédos államokban élhessenek méltóságteljes és teljesértékű életet.


Kedves barátaim, mi az a demokrácia?

A demokrácia egy olyan politikai berendezkedés, ahol minden hatalom birtokosa a nép. A demokrácia olyan politikai elrendeződés, ahol a többség véleménye a mérvadó és ezt a kisebbség elfogadja, de egyben a többség tiszteletben is tartja a kisebbség elvonhatatlan jogait, azokat nem nyirbálja meg. Manapság a demokrácia a legkevésbé rossz kormányzási módszer, ahogyan azt W. Churchill írta.

Igen a kisebbség elfogadja a többség döntéseit, viszont a többség is tiszteletben tartja a kisebbség alkotmányos, visszavonhatatlan jogait, jogegyenlőségét. A demokrácia szabálya szerint a polgár köteles adót fizetni és betartani a hatályos törvényeket, és itt nem jelent különbséget a fehér és fekete bőrszín, a női vagy férfi nivolt, sem pedig a nemzetiségi különbségek. A magyar, szlovák vagy más nemzethez vagy etnikumhoz tartozónak egyformán kötelessége a törvények betartása. Az adót egyformán be kell fizetnünk, de ha már a javak egyforma elosztása következik vagy pedig az alkotmányba foglalt jogok értelmezéséről van szó, akkor már a jelenlegi hatalmi szervek kettős mércét alkalmaznak a magyarok kárára. Például a beruházások nagy többsége Közép- és Észak-Szlovákiába megy az ún. magaslati támogatások valamint a jog és az alkotmányosság fura módon történő értelmezése alapján. Másfél éve beszüntettek egy magyar polgári társulást, amely a bejegyzésétől számítva mindössze 12 napig létezett, s még ha akart, akkor sem tudott volna törvényeket sérteni, és nem is sértett, mégis hazugságok és kitalációk alapján megszüntették csupán azért, mert szerintük törvénysértést követtek el, de hogy miben, azt már nem tudták indokolni. Ezzel ellentében az idegengyűlöletet szító szlovák polgári társulások nyugodtan működhetnek, akár évtizedeken át is. Igen, ez kettős mérce.

A magyar nemzeti kisebbség semmi mást nem akar, csak annyit, hogy meglegyenek ugyanazok a jogai, amelyek megvannnak a szlovákoknak is, sem kevesebbet, sem többet. Ha a szlovák alkotmány garantálja az egyenjogúságot, akkor ez a jogegyenlőség legyen biztosítva az itt élő magyarok számára is. Ha az alkotmány nem tiltja az autonómia békés követelését, akkor lehessen autonómiát követelni Dél-Szlovákiában, a Hodzsa-Bartha határtól délre eső területeken is, mert ez a határ a két nép közötti etnikai határ a trianoni időkből. Sajnos Szlovákiában ez egy vágyálom marad, annak ellenére, hogy a jogegyenlőséget az alkotmány garantálja, annak ellére, hogy az autonómia békés követelését nem tiltja semmiféle törvény, mégsincsenek azonos jogaink és nem kérhetjük az autonómiát sem, bár ez az etnikai feszültséget feloldaná és békét teremthetne a két nép, a szlovák és a magyar között.

Ha nincsenek azonos jogaink és nem lehet autonómiánk sem, akkor nagyon nehéz arról beszélni, hogy Szlovákia jogállam lenne.

Tisztelt polgártársaim, gondolom mindannyiunknak nagyon fontos, hogy békében és nyugalomban élhessünk egymás mellett. Itt senki nem akar második Koszovót, nem akarja senki sem a másikat hergelni, kivéve egyes politikusokat, akik nagyon szeretnék velünk elhitetni, hogy a magyar kisebbség jogban és méltóságban egyforma a szlovákokkal és az autonómia békés követelése az ország, Szlovákia szétzilálását jelenti. Az egyik és a másik állítás is hazug. Mi csak annyit akarunk, amit a törvények és az alkotmány megenged nekünk és azokat a jogokat, amelyek a többségi szlovákságot már réges-rég megilletik, születésüktől fogva, tőlünk magyaroktól viszont mindezidáig megtagadtak. A mi követeléseink nem ellentétesek a szlovák törvényekkel és összhangban vannak az európai normákkal is. Ha mégis vannak köztünk problémák, azokról beszélni és orvosolni kell őket, megoldásokat keresve a bajainkra.

Már Thomas Mann is megmondta: "A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel." Igaza volt beszéljük meg a problémáikat, vitatkozzunk és mint civilizált emberek oldjuk a vitás kérdeseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak

Bósza János

szlovákul:

Milí slovenskí spoluobčania.

Maďarský národ žijúci na území Slovenska nemôže za to, že v Trianone určili nespravodlivé hranice a nepýtali sa ľudí, občanov a národov, kde, v akom štáte chcú žiť. Rozhodovali o nás bez nás. Ak by to vtedy boli chceli spravodlivo riešiť, tak slovensko-maďarské vzťahy a hranice by riešili a určili ináč, tak, ako to Slováci žiadali, štúrovci chceli, alebo ako Hodža, zástupca Masaryka 10. decembra 1918 zmluvne podpísal, keď sa určili v podstate etnicko-demarkačné hranice. V Trianone sa rozhodli inak: československo-maďarské hranice určili oveľa južnejšie, na terajších južných hraniciach Slovenska. Samozrejme ten, kto dostane viac, než si zaslúži, obvykle neprotestuje. Protestovať si zvyknú tí, ktorým bolo ukrivdené. V tomto prípade Maďari.

Pred deväťdesiatimi rokmi došlo k jednej z najvätších historických tragédií maďarstva, k mierovému diktátu podpísanému 4. júna 1920, ktorý rozkúskoval historické územi Uhorska, a časť maďarského národa sa takto dostala pod zvrchovanosť niekolkých nástupníckych státov. Územie koruny svätoštefanskej bola rozbitá. Tri a pol milióna Maďarov skončilo mimo hranice Maďarska.

Trianon sa stal symbolom násilného rozbitia po stáročia budovanej územnej integrity, historickej, kultúrnej a jazykovej jednoty maďarského spoločenstva existujúceho od doby uhorského kráľovstva sv. Štefana. Od uherského královstva boli odtrhnuté územia tvoriace po 900 rokov jeho trvalú a neoddelitelnú súčasť.
Sociálnodemokratický list Népszava vtedy napísal: Pomstu nám diktuje Versailleský mier. Tento mier práve mierom nie je. Tento mier sa musí rozsypať, len čo hlavy vychladnú a z očí zmiznú mračna krvavej pomsty. Náladu Maďarov nejlepšie vyjadruje tento citát: „So vztýčenou hlavou stojíme pod ponižujúcou silou nátlaku celého sveta. Pokorila nás Európa, ktorú sme celé tisícročie bránili pred potupujícimi útokmi barbarského Východu. Pošliapali nás, roztrhali, odsúdili na smrť, rozdelili túto nádhernú krajinu, ako kedysi diabli rúcho Spasiteľa, ale aj ošklbaní, zneuctení vieme, že z nemožného sa nikdy nestane uskutočniteľné: Maďarsko žije a prežije. V štáte Maďarov 20 000 000 osôb v mene večného bratrstva sa ohradzuje proti tomu, čo sa dnes stalo vo Veľkom Trianone pod rúškom uzavretia mieru. Ozvena maďarskej bolesti prenikne necitlivým svetom a budúcnosť zbystrí pozornosť na blížiace sa víťazstvo nevypočutej spravodlivosti.“

To, že je to téma predovšetkým pre Maďarov dodnes aktuálna, je pre niektorých alarmujúce, ale aj pochopitelné. Zvlášť, keď politici ešte mladých, nedozrelých národov na otázku maďarskej menšiny a Trianonu budujú svoju politickú karieru. Asi preto, že nemajú svojmu národu čo predložit a maďarská karta je vždy dobre využiteľná. V maďarskej zahraničnej politike posledného dvadsaťročia už nehraje žiadnu rolu územné požiadavky, prevažuje v nej len snaha zaistiť dôstojný a plnohodnotný život pre maďarské menšiny v susedných štátoch.

Milí priatelia, čo to je demokracia?

Demokracia j forma politického zriadenia, v ktorom je zdrojom všetkej moci ľud. Vo všeobecnej forme demokracie v rámci daných politických organizačných štruktúr menšina sa musí podriaďovať rozhodnutiam väčšiny, ale na druhej strane väčšina je zároveň zaviazaná k rešpektovaniu neodoberateľných práv menšiny. V dnešnej dobe je demokracia všeobecne považovaná za „najmenej zlý“ model vlády (ako to povedal W. Churchill).

Áno, menšina sa podriaďuje rozhodnutiam väčšiny. Ale aj väčšina musí rešpektovať neodoberateľné práva menšiny. Od občanov zákony vyžadujú platenie daní a dodržanie zákonov nezávisle od toho, či je černoch, beloch, žena alebo muž, Slovák či Maďar alebo patriaci k inému národu a etniku. Platiť dane musíme rovnako, avšak keď už ide o prerozdelenie spoločne získaného majetku a bohatstva alebo o uplatnenie ústavou garantovaných práv v bežnom živote, o ich výklad a realizáciu v praxi, tak už tu mocenské orgány používajú dvojaký meter. To, že maďarské občianske združenia, ktoré neporušili žiadne zákony, a pred tým, než by vyvinuli akúkoľvek činnosť, po dvanásťdňovej existencii štátne orgány zrušia na základe neexistujúcich dôkazov a zákonov, kým na druhej strane xenofóbne slovenské občianske združenia kľudne môžu ďalej fungovať, to je tiež jedným z príkladov na dvojaký meter.

Maďarská národná menšina nič iné nechce, nič menej a nič viac, len aby mala tie isté práva ako Slováci. Ak ústava SR garantuje rovnoprávnosť, tak tú istú rovnoprávnosť nech majú aj v bežnom živote a nech je realizovateľná aj pre Maďarov žijúcich v tomto štáte. Ak ústava nezakazuje autonómiu, nech tú autonómiu môžu mať aj Maďari. A aby bolo jasné, ešte raz zopakujem: autonómia je vnútroštátne sebaurčenie v rámci terajších hraníc Slovenska. Na takéto podmieky rovnoprávnosti hovoria politológovia a my všetci, že ide a právny štát, kde občan môže všetko, čo zákony nezakazujú, kým štátne orgány môžu len to, čo zákony im povoľujú. Na Slovensku je to momentálne ináč. Ak sa pod rôznymi klamstvami sa spochybňujú práva menšinových národov, tak sa ťažko hovorí o právnom štáte.

Občania Slovenska, myslím si, že nám všetkým ide o to, aby sme žili vedľa seba v mieri a v pokoji. Nikto tu nechce žiadne Kosovo, nikto tu nechce rozoštvávať toho druhého. My chceme len to, čo nám zo zákonov a z ústavy SR patrí. Naše požiadavky nie sú v rozpore so zákonmi SR a s normami EÚ. Ak sú nejaké nedorozumenia alebo problémy, treba o nich diskutovať a treba ich riešiť. My nič iné nechceme, len aby sme mohli diskutovať a riešiť existujúce problémy.

Už Thomas Mann povedal: "Reč samotná je civilizácia. Slovo, aj protirečivé, spája ľudí. Nehovorenie izoluje." Mal pravdu. Diskutujme teda o problémoch, hovorme o nich a riešme ich ako civilizovaní ľudia.

Ďakujem, že ste ma vypočuli
Bósza János