Pusztulunk a Fico status quója miatt (11) - ellenszer a békés és igazi autonómia küzdelem

Ficonak, sem a kormánya által beígért un, status quónak nem hihetünk, mert nemcsak a status quót nem fogják betartani, ami az MKP szerint is az asszimiláció melegágya, hanem, ahogyan az előző kormányzása (2006-2010) alatt sem tartotta be saját ígéreteit, így szinte biztosra vehető, hogy most sem fogja.

2012.04.28.
A Fico kormány 2012-es programjában ez található a kisebbségekről (nemzetrészekről):
A kormány kijelenti, hogy minden téren a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális életben régóta egyenlőség létezik a kisebbségekhez tartozó személyek és a többségi nemzet között. Fico szerint a kormánya majd megteremti mindazokat a feltételeket, ami egy kisebbség, nyelvének, kultúrájának, identitásának és tradíciójának garantálhatja az alkotmány szellemében. Kormánya a kisebbségek védelmét és támogatását természetes feladatának tartja, valamint a nemzetközi ajánlások és egyezmények szellemében garantálja a status quót. Vagyis minden marad a régiben. Marad a diszkriminatív nyelvtörvény, a Benes dekrétumok megerősítése, a kettős állampolgársági alkotmányellenes törvény, az autonómia szó démonizálása, hogy az ország szétzilálását jelenti, az azonos alkotmányos jogaink semmibe vétele, a magyar nemzetrészhez tartozó szlovákiai állampolgárok sértegetése és jogainak a figyelmen kívüli hagyása és a tudatos gazdasági és politikai asszimilációnk, a teljes beolvasztási szándék a szlovák nemzetbe, vagy a legjobb esetben is a Duna másik oldalára való küldésünk. Nos ezek lennének Fico szerint a garantál status quónk és az azonos alkotmányos jogaink a szlováksággal.

Robert Fico már a 2006-os koalíciókötés bejelentésénél (SMER, SNS HZDS) is ilyen „fogadalmat” tett: „A Smer garantálja, hogy ez a kormánykoalíció európai szellemiségű politikát fog megvalósítani minden tekintetben, és a nemzeti kisebbségek jogai terén semmilyen esetben sem csorbítja az elért status quót." Akkor sem tartotta be.

A magyar kormány a jelen feltételek mellett nem látja biztosítottnak a magyarság védelmét - mondta Németh Zsolt, hangsúlyozva: elfogadhatatlan lenne, ha nem javulna a szlovákiai kisebbségjogi helyzet. Budapest nem a status quo fenntartásában, hanem a problémák megoldásában érdekelt - mondta a külügyi államtitkár, aki szerint meg kell keresni annak módját, hogyan lehet a legjobban a felvidéki magyarság érdekeit védeni.

MKP szerint: "A status quo megőrzése a magyarság további asszimilálódásának és elvándorlásának az eszköze - jelenti ki a párt. "Továbbá így folytatják: "A Magyar Koalíció Pártja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos kérdések minél hatékonyabb érdekképviselete érdekében továbbra is legfőbb céljának tartja az eddig kialakult kisebbségi jogi helyzet megtartását és annak fejlesztését, melynek érdekében nyitott bárminemű konstruktív párbeszédre" - zárul a közlemény (egész lejjebb olvasható).

Berényi József MKP-elnök szerint nem lehet megállítani a szlovákiai magyarság létszámának csökkenését, ha nem valósul meg jelentősebb jogbővítés. Vajon Berényi úr mire is gondolt, jó lenne pontosítani Szerintem csakis az autonómia, benne a területi autonómia képes megállítani az asszimilációnkat.

Szigeti László a Magyar Narancs-nak (2009): Robert Fico 2006 nyarán erősen nacionalista színezetű kormányt hozott létre, s emiatt várható volt egyfajta magyarellenesség. De Fico kisebbségpolitikai vonatkozásban status quo-t hirdetett, úgyhogy bizakodtam. Szlovák baloldali barátaim is reménnyel fogadták Ficoék győzelmét, én is fontosnak tartottam egy modern baloldali párt színrelépését. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a Smer nacionalistái javíthatatlanok. Programjuk egyik fundamentuma a magyarokkal szembeni kétely és erőpolitika. Szeptember 12-én ért az első nagy döbbenet. Fütyülve az ártatlanság vélelmére, Fico azzal vádolta meg a tévécsatornák egyenes adásában Malina Hedviget, a magyar egyetemista lányt, hogy megverte magát, és ezzel szlovák- és államellenes hangulatot akart szítani. Azóta a Smer ideológiai húzóemberei rendre magyarellenesen politizálnak. Az egyik céljuk ezzel az, hogy legyengítsék a Slota-féle Szlovák Nemzeti Pártot (SNS), illetve a Mečiar-féle HZDS-t, hogy megszerezzék a szavazóikat. Ez ismert metódus, a nagy populista pártok nemzeti jelszavak pufogtatásával őrlik fel a kisebbeket. Ezt tette Berlusconi Forza Italiája, Orbán Fidesze, ezt teszi a tanítványuk, Robert Fico is. Hatásukra, mint a gombák, szaporodnak a nácik. Ez ártalmas jelenség, ám sajnos ma már politikai kultúra része. A Magyar Koalíció Pártja belső feszültségeiről - úgymond a Duray-Bugár ellentétről - elterelendő a figyelmet, Csáky Pál előhozta a Beneš-dekrétumokat. A status quo következő felrúgásaként Ficoék parlamenti határozattal megerősítették az érvényességüket. Aztán a többi: a földrajzi nevek használata a szlovákiai magyar tankönyvekben, a dunaszerdahelyi focipályán történt rendőri túlkapások, az államnyelvtörvény, a Sólyom-affér. Volt olyan is, amit nem ők követtek el. Szili Katalin kezdeményezése, a Kárpát-medencei magyar képviselők fóruma ellen felhorgadtak. Évek óta nem beszélnek egymással, s ha mégis, műmosollyal, szorult fenékkel, kételkedőn, bizalmatlanul. Mindkét oldal hülyeségeit rühellem, de szlovák állampolgárként is, meg szlovákbarátként leginkább azt szégyellem, hogy az arrogáns politikának mindkét országban sikere van. Fico és kétpilléres, nemzeti és szocialista pártjának népszerűsége állandóan 40 százalék körüli. A parlamenti többségnél jobban érdekli a homogén nemzetállam vágyképe. Csehszlovákia szétesésével két alkotmány született. A cseh preambuluma azzal a mondattal kezdődik, hogy „Mi, a Cseh Köztársaság csehországi, morvaországi és sziléziai polgárai” megalakítjuk ezt az országot. A szlovák alkotmány preambuluma így nyit: „Mi, a szlovák nemzet…”. Óriási különbség. Az egyik nemzeti, a másik polgári államról beszél. A szlovákok számára szinte természetes, hogy a szlovákiai magyaroknak nincs alkotmányos státusza. Szigeti Lászlónak, mint szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárnak van ugyan állampolgári státusza, de minden szuverenitásból eredő jog egyes egyedül a szlovák nemzetet illeti. Egyetlen olyan szlovákiai magyar állami intézmény sincs, amit az alkotmány garantálna. Nincs olyan alkotmányos törvény sem, ami a többségi elv felfüggesztésével legalább anyanyelvi, kulturális és oktatási kérdésekben vétójogot garantálná a magyaroknak. A szlovák elitek a szabadságharc után a magyarokkal, Trianon után a csehekkel küzdöttek, mígnem 1993-ban a társadalmuk eljutott az önálló államhoz. Jó néhány szlovák barátom egyetért velem abban, hogy most már bölcs dolog lenne ennek a szlovák szuverenitásnak megnyugtató távlatot adni a félmillió szlovákiai magyar alkotmányos státuszával. Mert az mégiscsak nevetséges, ha úgy születik meg egy nyelvtörvény, hogy épp az érintetteket nem kérdezik meg. A nemzeti önkény bizonytalanságról és gyávaságról árulkodik. A nyelvtörvényről Pozsony Budapesttel akar tárgyalni! De miért nem velünk, szlovákiai magyarokkal? Én nem Budapesttől várok jogorvoslatot, hanem attól az államtól, amelynek állampolgára vagyok. Rokonságom közel háromszáz éve él Dunaszerdahelyen. Fico mégis folyton lojalitásra szólít fel - és föl sem merül benne, hogy neki is meg kellene harcolnia a lojalitásomért. Engem leszavaz, nekem ukázokat ad, de nem mutat lojalitást. Elfogadom Magyarország vagy bármilyen más nemzetközi fórum erőfeszítését, ha azzal hozzásegíti a szlovák politikai képviseletet ahhoz, hogy megértse, hasznára válik, a biztonságát meg a szuverenitását növeli, ha a szlovákiai magyarok egyetértése nélkül nem törvénykezik a magyar kisebbségi identitást közvetlenül érintő dolgokban. Van egy magyar politikai párt, vagyis immáron kettő, de Robert Fico azt állítja, hogy nincs tárgyalnivalója a szlovákiai magyar képviselőkkel a nyelvtörvényről, hiszen ellenzékben vannak, és akkor az összes ellenzéki párttal tárgyalnia kéne. Látszólag ez tiszta képlet, hisz övé a végrehajtó hatalom, ő kapott erre felhatalmazást. De akkor kivel tárgyaljon kisebbségi kérdésekben? Ezt nem tartom demokratikusnak, miközben tudom, hogy a demokrácia a többség uralmát jelenti. De az a demokrácia, amely ezeket a finom árnyalatokat nem érzékeli, és nem képes rugalmasságra, csődöt mond. A szlovák demokratikus berendezkedés változtatásra vár, és amíg ez be nem következik, mindig előhúzható lesz a magyar kártya. (2009. szeptember 4.)

Ezzel az emlékeztetővel csak arra akartam rámutatni, hogy sem Ficonak, sem a kormánya által beígért un, status quónak nem hihetünk, mert nemcsak a status quót nem fogják betartani, ami az MKP szerint is az asszimiláció melegágya, hanem, ahogyan az előző kormányzása (2006-2010) alatt sem tartotta be saját ígéreteit, így szinte biztosra vehető, hogy most sem fogja.

DE!!! Valójában ki is akarja a status quót, a felvidéki magyarság nagy többsége biztosan nem, mert nekünk nem a status quo kell, hanem az alkotmányos azonos jogaink, ami a szlovák alkotmányban vannak belefoglalva, hogy : Minden polgár jogban és méltóságban egyforma. A Benes dekrétumok megerősítése, azok érvényességük a legjobb bizonyíték arra, hogy a felvidéki magyar másodrendű polgár saját szülőföldjén.

A ficoféle status quo egy alkotmányellenes ígéret, valójában aki status quót ígér, az a saját alkotmányát sérti meg azzal, hogy annak tartalmát figyelmen kívül hagyja. Ilyen volt például a 2010. május 26-án elfogadott állampolgársági törvény, ami az alkotmányba foglaltakkal ellentétben született és a mai napig érvényben van.

Nos Fico ígéretei és a kormánya által elfogadott pártprogramja nem tartalmaz semmiféle új elemet, sőt azt mondhatnánk, hogy ott folytatja, ahol 2010-ben abbahagyta.

Nekünk felvidéki magyaroknak csak egy út maradt, amit békés autonómia küzdelemnek nevezhetnénk. Miért is? Mert az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény. Nos velünk szemben a többségi nép politikusai nem csak a saját ígéreteiket, de az alkotmány általuk megfogalmazott fejezeteit sem tartják be, ezért meg kell változtatni a hozzáállásunkat az ígérgetős és saját programját sem betartó hatalommal szemben.

Megmaradásunkat csakis a területi autonómia képes garantálni, minden más csak pótcselekvés, ami a megmaradási szekerünket, nem a szakadéktól el, hanem belevezetik.

Fico kormányprogramja (2012.április) a kisebbségekről ezt írja (bumm.sk nyomán):
Fejezet a kisebbségekről.
Robert Fico kabinetjének programja külön fejezetben foglalkozik a kisebbségekkel. Az önálló fejezet bevezetőjében a kormány megállapítja, hogy hosszú ideje teljes és hatékony az egyenlőség a kisebbség és a többség között a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren is. A kormány tudatosítja, hogy a nemzeti kisebbségek a szlovák társadalom fontos részei, kulturális kincseikkel, és történelmi örökségükkel.
A kormány a kisebbségek fejlődését természetes feladatának tekinti, s megfelelő feltételeket kíván nekik biztosítani identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzésében. A fejezetben elhangzik, a status quo, a nemzetközi szerződések és a toleráns párbeszéd keretei között akarják ezt elérni. A kormányprogramban szerepel egy kormánybiztosi pozíció létrehozása, mely a kisebbségekkel és a polgári társadalommal foglalkozik majd.

Robert Fico kijelentette (2012.április) – idézem: „Meg kell változtatni az állampolgársági törvényt, hogy ne károsítsuk meg azokat a szlovák állampolgárokat, akik más állam állampolgárságáért folyamodnak, és ennek következtében elvesztik a szlovákot.”
Majd mondanivalóját így folytatta: a magyarokkal szemben minden marad a régiben, mivel Magyarországon „érvényben van a törvény, amelyre reagáltunk.”

Bósza János

Eredeti szöveg:
Postavenie menšín –trvalá súčasť modernej slovenskej spoločnosti
Vláda konštatuje, že vo všetkých oblastiach hospodárskeho, spoločenského, politického a kultúrneho života dlhodobo existuje úplná a efektívna rovnosť medzi osobami patriacimi k národnostným menšinám a osobami patriacimi k väčšine.
Vláda si uvedomuje, že národnostné menšiny predstavujú svojim významom dôležitú súčasť modernej slovenskej spoločnosti sveľkým kultúrnym bohatstvom adôležitým historickým dedičstvom.
Vláda považuje ochranu a podporu rozvoja národnostných menšín za prirodzené poslanie pri formovaní moderného Slovenska.
Vláda bude vytvárať podmienky pre rozvoj národnostných menšín v oblasti uchovávania a rozvíjania ich identity, jazyka, kultúry a tradícií, ktoré podporujú všestranný rozvoj celej spoločnosti.
Vláda garantuje dôstojné podmienky pre rozvoj každej národnostnej menšiny vduchu Ústavy Slovenskej republiky, medzinárodných zmlúv a dohovorov, pri zachovávaní status quo, vyvážených vzťahov väčšinového národa s národnostnými menšinami, prostredníctvom tolerantného dialógu slovenskej spoločnosti.
Vláda zriadi Úrad splnomocnenca vlády SR pre národnostné menšiny a občiansku spoločnosť so zodpovedajúcimi koordinačnými a rozhodovacími právomocami.

és a

ČTK : 2006. június 28. A kijelentés eredeti, szlovák változata így hangzik: „Smer-SD garantuje, že táto vládna koalícia bude uskutočňovať proeurópsku politiku vo všetkých aspektoch a v nijakom prípade neohrozí dosiahnuté status quo v oblasti práv národnostných menšín.“


Ki a magyar?

Ki a magyar hát, cimbora?
Te, vagy én? Vagy a harmadik?
Nosza döntsük el szaporán,
míg el nem süllyed a ladik!

Ragadjunk hát lapátot, csákányt,
evezőt! Ebura fakó!
Így csináljuk már ezer éve,
ez hát nekünk való!

Aztán , ha majd holt tetemünket
kiveti a víz a partra:
magyar leszel Te is, én is,
a harmadik is, mind, mind, kit halva,
bevert fejjel, némán, gyászban
fektethetünk a ravatalra. (Wass)

Az Ebura fakó, ….. de még van megoldás, szabad akaratnak hívják.

Szakértők szerint nem durván populista a kormányprogram

Szakértők szerint nem durván populista a kormányprogram
Elemzés 2012. 04. 27

Ravasz Ábel szerint a kormány programtervezete nem durván populistán van megfogalmazva. Michal Horský politológus arra mutatott rá, hogy Robert Fico dialógusra törekszik szociális partnereivel.
Ravasz a SITA hírügynökségnek kifejtette, a kormányprogram egyedi helyzetben keletkezett, mikor a Smer maga kormányoz, ezért nem kényszerül arra, hogy partnereinek engedményeket tegyen. A program viszont csak alapelemeket vázol fel a jövőbeni prioritásokból. "Fico és a Smer nem akarják magukat korlátozni. A kormány többször is az állampolgárok biztonságát védő kormányként jelenik meg, gyakran előfordulnak benne a stabilitás, család, munka kulcsszavak. Ebből is látni, hogy Fico érzi, mik a közvélemény elvárásai, amelynek mérsékelt, de erős és stabil kormányra van szüksége" - jelentette ki a politológus, aki szerint a program mérsékelt volta még nem jelenti azt, hogy a kormányzás is hasonlóképp alakul majd.

Ravasz szerint a kormányprogram egyértelműen európapárti, ami nem magától értetődő Közép-Európában, hiszen Magyarország példája mutatja, a kormány lehet enyhén európaellenes is. A szociológus rámutatott, bár a célkitűzések között szó esik a kisebbségek kapcsán a status quóról, az államnyelv megerősítésének hangsúlyozása például nacionalista elemnek számít.

Michala Horský politológus a hírügynökségek megkeresésére szokatlannak nevezte a programot, amely a korábbival ellentétben párbeszédre kötelezi Ficót szociális partnereivel. Véleménye szerint a program célja az állam és társadalom egyenesbe hozása, ezért sok dolog hiányzik belőle, mely a korábbi programokban megjelent - a konkrét adatok, százalékok, lépések, melyek mélyebb betekintést nyújthatnának a kormány irányultságáról.

(SITA, bumm)
http://www.bumm.sk/68024/szakertok-szerint-nem-durvan-populista-a-kormanyprogram.html

Négy év tűzszünet – a szlovákiai magyar minimum felé


Négy év tűzszünet – a szlovákiai magyar minimum felé
Bejegyezte: Fiala-Butora Janos 18:23


A választási eredményekről sokféle elemzés jelent meg az elmúlt hetekben a szlovákiai magyar sajtóban és blogszférában, azonban ezek döntő többsége a Híd és az MKP szereplésével és jövőbeli esélyeivel foglalkozott. Hogy az új helyzetben mi történjen a kisebbségi jogok érvényesítése terén, arról kevesebb szó esett.

Némileg érthető pártjaink bénultsága: kiszorultak a hatalomból, nem lesz hatásuk a kormány politikájára, nem ők fogják az iramot diktálni. És ha a kormányon múlik, reagálni sem nagyon lesz mire, legalábbis Robert Fico szerint az új kormány semmilyen változásra nem készül a kisebbségeket érintő kérdésekben, fenntartják az eddigi status quót. Az eddigi gyakorlat alapján tehát négy év szünet jön kisebbségi ügyekben, legközelebb majd a következő választási kampány során hallunk megint a témáról.

Nagy hiba lenne, ha tényleg így történne. Az elmúlt két évben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy pártjainknak nincsenek szakmailag kidolgozott, nyilvános vitára alkalmas javaslatai a kisebbségeket érintő kulcsfontosságú kérdésekben. Eddig hihettük azt, hogy valahol belül, az asztalfiók mélyén lapulnak titkos háttéranyagok, mostanra azonban valaki valahol a nagy összeveszésben már előállt volna velük.

Ne törjünk egyből pálcát felettük, nincs ebben semmi furcsa. A világnak ezen a részén rögtönzésekből áll a politika, ahol leginkább a minisztériumok szakmai apparátusára támaszkodva lehet egy törvényjavaslatot elkészíteni. Idáig nem is volt, aki nyilvános javaslatot kérjen számon a pártokon, megszoktuk, hogy a politika az ő dolguk, csinálják!

Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor az is, hogy ez zsákutcába vezet. Hogy a rögtönzés és ad hoc politikai alku mire elég, azt láthatjuk például a népszámlálási eredményeken. Álságos dolog lenne a Híd nyakába varrni a fogyást – de az elmúlt húsz év magyar parlamenti képviselői azért kollektíve elgondolkodhatnak azon, jó-e az irány. Aki általában elégedett és sikeresnek tartja mondjuk a nyelvhasználati szabályozást vagy a magyarok lakta régiók gazdasági helyzetét, az ne olvasson tovább, nem neki szól ez a cikk.

Hogy többre, másra lesz szükség, az biztos. Például szakmailag megalapozott, nyílt vitán átesett és megfelelően megindokolt javaslatokra. Természetesen a szakmai és civil csoportok bevonásával, és a közvélemény tájékoztatása mellett. Ne csak a választási viták során, néhány perc erejéig essen szó a minket érintő kérdésekről, legyen a képviselőink kezében olyan szakmai anyag, amire támaszkodni tudnak!

Ezek nyilván nem varázseszközök, de hogy segítenek a politikai lehetőségek kihasználásban, az biztos. Hogy mást ne mondjak, ha véletlenül kormánypozícióba kerül valamelyik pártunk, nem kell lóhalálában törvényt írnia. Annak esetleg olyan fércmunka lehet az eredménye, mint a nyelvhasználati törvény módosításának folyamata a kihagyott társadalmi egyeztetéssel; vagy a lehetőség elszalasztásához vezet, mint ahogy az a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvénnyel történt.

Az sem mindegy, hogy a következő kormányalakítási tárgyalások során mivel ülnek le a magyar képviselők az asztalhoz. 2010 kapcsán már kritizáltam egyszer a Hidat, amiért nem volt konkrét javaslatuk a nyelvhasználati kérdés rendezésére, és ezért csak általánosságok kerülhettek a kormányprogramba. Akkor még lehetett azt mondani, hogy hát ez idáig senkinek nem jutott eszébe, mert nem volt szokás. De láss csodát, azóta sem láttam sem hidas, sem MKP-s szakmai javaslatot. Ha véletlenül idén Ficóval kellett volna tárgyalniuk, mind a ketten ugyanabban a helyzetben lettek volna, mint két éve. Nagyon nem szeretném, ha 2016-ban ugyanez lenne a helyzet.

Egy jól megindokolt javaslat ráadásul a szlovák pártok és közvélemény meggyőzésében is segíthet. Ezzel kapcsolatban sokan szkeptikusak, de tény, hogy a törvények elfogadásához 76 támogató szavazat kell. És messze nem mindegy, hogy a szlovák képviselők és választóik az adott kérdésről mit gondolnak. Márpedig tapasztalatból tudjuk, hogy amit gondolnak, az sokszor köszönőviszonyban sem áll a valósággal. A zsigeri nacionalistákat nyilván sosem tudjuk meggyőzni, de a többiekre hathat a téveszmék eloszlatása és a tényleges (nem az általuk démonizált) álláspontunk megismertetése, vagy legalább az ellenállást tompíthatja. Nevezzen bárki naivnak, én látok fantáziát a magyar-szlovák párbeszédben. Legalábbis többet, mint a nemzetközi nyomásgyakorlásban (erről majd másik posztban) és a kollektív kapitulációban (erről soha), más megoldás meg nemigen van. A párbeszéden azonban nem azt a parlamenti maszatolást értem, ami idáig zajlott. Ehhez több idő kell, nagyobb nyilvánosság, kevesebb politika és több szakmaiság.

A következő négy évet tehát arra kellene kihasználnunk, hogy kidolgozzuk és megvitassuk a szlovákiai magyar közösség jövője szempontjából kulcsfontosságú javaslatokat. Vélt vagy valós ideológiai különbségek ellenére pártjainknak és holdudvaruknak deklarált célja a szlovákiai magyarok érdekképviselete, úgyhogy remélem, ha másért nem, jól felfogott önérdekből képesek lesznek legalább ebben együttműködni.

Hogy ne csak az általánosságok szintjén maradjak, felsorolok öt kérdést, amelyben szerintem fontos a nyílt szakmai vita, és meg is valósítható négy év alatt. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának álláspontjából fogok kiindulni, úgyhogy ez a lista nincs kőbe vésve, tetszés szerint bővíthető és alakítható.

Az egyik legkézenfekvőbb téma a nyelvhasználat kérdése. Sok vita folyt róla az elmúlt két évben, sok félrebeszéléssel. Hogy a jelenlegi helyzet nem jó, abban mindenki egyetért. Hogy ez egy fontos kérdés, amelynek rendezésétől a szlovákiai magyar közösség jövője függ, szintén. Azonban abban, hogy hogyan lehetne a helyzeten javítani, mi lenne a jó, és azt hogyan érjük el, minimális egyetértés sem mutatkozik.

Valamivel jobb a helyzet a kisebbségi kultúrák finanszírozása terén. A kormányhivatal elkészített egy tervezetet, amiről a civilek is véleményt nyilváníthattak. A legújabb verziót ugyan nem láttam, de az előzmények alapján valószínűleg jó kiindulási anyag lesz.

Hasonló vitát megér a „kisebbségek jogállása” is, ami a Hídnál ezen a néven, az MKP-nál autonómia címszó alatt található. Hogy jó-e az egyes pártok tervezete, nem tudom, mivel egyikük sem hozta nyilvánosságra elképzeléseit. A Kerekasztalnak van egy saját javaslata a kérdésben, de megjelentek alternatív civil javaslatok is.

A kisebbségi oktatás a negyedik kulcsfontosságú terület. Megalakult az előző ciklusban egy kisebbségi pedagógiai-módszertani központ, ami mindenképpen előrelépés, de hogy innen hogyan tovább, arról nem sok szó esett. A magyar iskolarendszer átalakítása, az oktatás színvonalának emelése komoly kihívás, amit nem fog helyettünk az állam megoldani, akár Dušan Čaplovičnak, akár Eugen Jurzycának hívják az oktatási minisztert.

Végül, de nem utolsósorban Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztéséről sem ártana véleményt cserélni. Ezt a kérdést jelszavakban mindkét pártunk prioritásként kezelte, de a konkrét elképzelésekről semmit nem tudtunk meg.

A fenti kérdések mindegyike kulcsfontosságú a szlovákiai magyar közösség szempontjából. Ha sikerülne ezekben szövegszerű javaslatokig jutnunk, az egyfajta közös nevezőt is jelenthetne a jövőbeni parlamenti érdekképviseletünk számára, bárki is fogja ellátni. Sokan beszéltek már a szükségességéről, nevezték szlovákiai magyar minimumnak, roadmapnek meg stratégiának is, de egyelőre nem létezik.

A Kerekasztal már belevágott a saját anyagai elkészítésébe, más civil csoportok is aktivizálódtak. A pártok szakmai monopóliuma megtört, a kisebbségi kérdéseket már korántsem csak ők tematizálják, gondoljunk csak az egymástól független matricás kampányokra vagy a táblaállító akciókra. Valamilyen javaslatcsomag tehát biztosan elkészül, ami már önmagában is előrelépés.

Ennek minőségét és társadalmi elfogadottságát viszont nagyban befolyásolja, hogy pártjaink mennyire vesznek majd részt a folyamatban. Remélem, hogy ők is, a sajtó is, és a közvélemény is tudatosítja majd ennek a kérdésnek a fontosságát, és a szakmai vitában rejlő lehetőséget. Nem az a lényeg ugyanis, hogy hány képviselőnk van a parlamentben, hanem hogy ott milyen álláspontot képviselnek. Közös érdekünk, hogy az ideológiai vitáktól függetlenül ez az álláspont szakmailag minél megalapozottabb legyen. A közélet ugyanis nem az ő magánügyük, az mindenkire tartozik. Ha valamire jó volt az elmúlt két év, hát ezt megtanulhattuk belőle.


Fórum a témához:

LaciApr 11, 2012 01:46 AM

Jó kis írás így elsőre :)
Talán hatodik pontnak be lehetne tenni a Magyarországgal (és a többi határon túli kisebbséggel) való viszony megvitatását is, bár ez kicsit kilóg a többi téma közül.
Igen, most hogy valószínűleg úgyis tűz- meg egyéb szünet lesz ebben a témában egy ideig, ildomos lenne valamit kezdeni magunkkal.
Először is jó lenne levetkezni az igencsak jellemző "én ezekkel? soha!", a "ha ő megy, akkor én nem megyek", a "miért pont én kezdjem/hívjam?" stb. gondolatokat.
Vagyis hogy nem ellenségként, legfeljebb "versenytársként", legjobb esetben kollégaként kéne tekinteni egymásra. Kellemesebb hangulatban az ötletelés és talán a munka minősége is jobb lesz...
Válasz
Agárdy G.Apr 11, 2012 02:24 AM

Pontosan ugyanezt szerettem volna ajánlani a Kerekasztalnak, vállalják fel a koordinációt, mivel vagy 70 (?) szervezet a tagja. nehézkes lesz, de legalább van remény a megegyezésre. A kérdés csak az, hogy felvállalja-e a kerekasztal ezt a feladatot?
Válasz
BotondApr 11, 2012 07:23 AM

Egy kiragadott idézet az írásból:
„(…) többre, másra lesz szükség, az biztos. Például szakmailag megalapozott, nyílt vitán átesett, és megfelelően megindokolt javaslatokra. Természetesen a szakmai és civil csoportok bevonásával, és a közvélemény tájékoztatása mellett. Ne csak a választási viták során néhány perc erejéig essen szó a minket érintő kérdésekről, legyen a képviselőink kezében olyan szakmai anyag, amire támaszkodni tudnak.”
Nos, igazán nem szőrszálhasogatásként írom, de szerintem nem egy „jól kidolgozott szakmai anyagon” múlik elsősorban egy-egy jogszabály parlamenti elfogadása. A múltban már számtalanszor tapasztalhattuk, hogy politikai akarat nélkül keveset nyomnak a latban az észérvek. A szlovák politikusok gondolkodásmódjának, a magyarokhoz történő viszonyulásuknak kellene módosulnia ahhoz, hogy jogállásunkban előbbre mozduljunk. Emellett újra legalább húsz képviselőre lenne szüksége a szlovákiai magyarságnak, hogy egyáltalán előállhassunk valamilyen javaslattal.
Válasz
Fiala-Butora JanosApr 11, 2012 11:17 AM

Igen, Laci, a magyar-magyar kapcsolatokról is érdemes lenne beszélni. Bár kicsit más jellegű kérdés, azért nem kevésbé fontos, és idáig alig esett szó róla.
Válasz
Fiala-Butora JanosApr 11, 2012 11:22 AM

Re: Agárdy G.

Szerintem a Kerekasztal elvállalja, tekintve hogy ez programja és már el is kezdte a munkát. A kérdés inkább az, hogy hogyan fog ehhez viszonyulni a két párt. Részt vesz benne, támogatja, ignorálja, vagy netán szabotálja? Meg lehet persze nélkülük is csinálni, de az eredmény és főleg a társadalmi elfogadottság szempontjából nem mindegy, mit gondolnak róla. Hogy mást ne mondjak, a sajtóhoz jó a hozzáférésük, és az átlagpolgár még mindig ad a véleményükre.
Válasz
Fiala-Butora JanosApr 11, 2012 11:35 AM

Re: Botond

A jó szakmai javaslat az egyik dolog, amire szükség van az előrelépéshez. Jobb, ha van, mint ha nincs. Ebben gondolom egyetértünk. Ennyit mond a cikk is, nem többet.

Ahogy írom, ez nem csodaszer, ez mellett nyilván másra is szükség van. De ez ahhoz a "más"-hoz is hozzásegíthet. A "politikai akarat" és az "észérvek" például nem egymást kizáró kategóriák. Politikai akaratot teremteni kell, és nem mindegy, hogy ezt milyen érveléssel próbálod elérni. Ha nincs javaslat sem, mihez legyen politikai akarat? Sokkal nehezebb a partnereket egy biankó-csekk aláírásáról meggyőzni, mint egy vállalható javaslat támogatásáról.

Hogy "elsősorban" mire van szükség, azt nem tudom, de ezek nem is egymást kizáró dolgok. Mindkettőre, az összesre szükség van.
Válasz
LuigiApr 12, 2012 05:54 AM

Én így kívülről, így talán hibásan, de a "józan radikalizmus" hiányát látom. Minden szereplő hajlandó politikai alkuvá tenni egy olyan ügyet - magyar nyelv hivatalos használata - , amely olyan alapvető kellene, hogy legyen, mint az élethez való jog. Különösen igaz ez egy olyan országban, amely a Magyar Királyság feldarabolását - "szörnyűségesebb" tettek híján - jogosnak mitöbb előremutatónak tartja pusztán nyelvi elnyomás okán. Na most ha ezt elfogadjuk a 19. századra, akkor ennek hatványozottan igaznak kell lennie a 21. században. Egyszerűen ki kell jelölni a magyar nyelvterületet (akár az 1910-eset is, nem nekünk kell szégyellni az asszimilációt) és egyenrangú - nem kisebb, nem halkabb - nyelvvé tenni a magyart. Ha ezeréves kultúránk kárára elkezdünk alkudozni a húszéves szlovák állammal a legalapvetőbb jogunkról, gyakorlatilag elismerjük, hogy alárendeljük magunkat. A magyar nyelv hivatalos státuszából nem szabad engedni, ha bármilyen nyelvtörvény lehetséges SK-ban, az kizárólag az őshonos magyar nyelv védelmében hozható - nem ellene.
Válasz
Fiala-Butora JanosApr 12, 2012 10:27 AM

Luigi, miert gondolod, hogy ennek eleresere pont a jozan radikalizmus a megfelelo ut? (Nekem nincs velemenyem a kerdesben, mert nem tudom mit ertesz jozan radikalizmus alatt, ugyhogy ezert csak kerdem)
Az hogy ki mit tett politikai alku targyava, meg hogy a magyar nyelv hivatalos statuszabol nem szabad engedni, az nem igazan valasztas kerdese. Megszavazzak azt a szlovak kepviselok a mi beleegyezesunk nelkul is. Ugyhogy ez azert kicsit bonyolultabb annal, mint ahogy jelzed.
Válasz
CsabaApr 13, 2012 06:09 AM

Senki nem várhatja, hogy a szlovák pártok jönnek majd egy javaslattal, hogy rendezni szeretnék a kisebbségek jogállását. Egyértelműen a civil szektornak kell kezdeményeznie egy ilyen tervezet elkészítését, hiszen sem az MKP, sem a Most-Híd nem tett konkrét lépéseket ebben annak ellenére, hogy erre több-kevesebb idő már a rendelkezésükre állt(16 és 3 év). A szlovák kormány és a közvélemény is mindig úgy tekintett erre a kérdésre, mintha ez csak az MKP pártpropagandája lenne, amennyiben ezt a kérdést elméleti szinten megemlítették. Amennyiben azonban a civil szektor kezdeményezné, nem varrhanák rá a felvetésre, hogy politikai propaganda, ez egy hiteles lakossági elvárásként jelenne meg. Szerintem nehéz lesz bevonni a két említett pártot, hiszen mindkettő másképpen közelíti meg ezt a kérdést, és úgy tűnik, egyébként is képtelenek az együttműködésre. Néhány megbántódott és sértődött politikusnak el kellene tűnnie ahhoz, hogy érdemi együttműködés alakuljon ki. Bármennyire is fura, de inkább a még mindig megcsontosodott MKP-ban látok némi lehetőséget a szorosabb együttműködésre.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:50 AM

Miután a rendszergazda jelezte, hogy csak 4096 karakter fér egy hozzászólásba, a szöveget több részre bontva szeretném közreadni. Íme itt az 1. rész:
Örülök, hogy elindult ez az internetes fórum, és abban reménykedem, hogy a különböző alpári beszólásokkal és méltatlan megjegyzésekkel nem kell foglalkozni. Nos, valóban itt az ideje, hogy egy alapos nagytakarítást végezzünk a felvidéki magyar közgondolkodásban, mert a rendszerváltás óta sok törmelék és szemét is felhalmozódott, amely megnehezíti, sőt olykor bizony meg is akadályozza a továbblépést. Először is tisztázzunk egy lényegesnek tűnő dolgot: milyen igény és szellemiségű elvárás hívta életre a felvidéki magyar politikai tömörüléseket 1990-ben és miként alakult ezeknek a politikai szerveződéseknek a pályája az elmúlt 22 esztendőben. Mint a legtöbb esetben: valakik létrehoztak egy pártot, mozgalmat és keresték hozzá a támogatókat. A kezdeti naiv lelkesedés nyomán fokozatosan körvonalazódtak az "ideológiai" szempontok alapján kialakítható erőterek, és ennek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a felvidéki magyarság kb. 75-80 százalékát a népi-nemzeti-keresztény "szellemiség" hatja át, míg a liberális gondolatoknak a maradék 20-25 százalék szurkol. Ekkor még arról nem is volt szó, hogy ez milyen szociális és gazdasági megoldásokat feltételez, csupán a felvidéki magyarság megpróbálta politikailag is megszervezni önmagát az új körülmények között. Mivel a kommunista diktatúra a kisebbségi kérdést felső utasításokkal és a saját szempontjai alapján megfogalmazott előírásokkal igyekezett rendezni, ez a rendszerváltást követően már elfogadhatatlan lett számunkra. Nem meglepő, hogy a magyar politikai tömörülések sok energiát fordítottak ennek az állapotnak a felszámolására. Ebből következett az a szlovák vélemény, hogy a felvidéki magyar politika csak a kisebbségi kérdésre koncentrál és nem foglalkozik a társadalom egyéb, sokszor sokkal "súlyosabb" problémáival. Ez akár még igaznak is tűnhetett a szlovák politikai ellenfelek szemszögéből nézve, csak azt nem tudatosították, hogy a kisebbségi problémák legalább olyan súlyos terhet jelentettek számunkra mint a többi megválaszolatlan kérdés. A szlovák pártok nemcsak, hogy nem kerestek elfogadható megoldásokat, hanem a többségi társadalmat félrevezetve azt hirdették, hogy a kisebbségi igények megalapozatlanok, mivel a legfontosabb jogokat eddig is biztosították, miért kell ezzel feszültséget kelteni a társadalomban. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a felvidéki magyarokkal meg lehetett félemlíteni a szlovák választókat, a riogatás szinte minden szlovák párt eszköztárába bekerült. Tulajdonképpen ez az elutasító vagy csekély empátiát felmutató hozzáállás jellemzi a legtöbb szlovák pártot azóta is, és a felvidéki magyar politika ezt tudomásul véve elindult egy olyan kényszerpályán, amelyen kis lépésekkel, szüntelen kompromisszumkereséssel igyekezett előre araszolni. Miután a szlovákiai választási rendszer (sem) biztosítja automatikusan a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét, az 5 százalékos (illetve a két párti koalíció esetén a 7 százalékos) küszöb eleve együttműködésre késztette a három magyar politikai tömörülést. Ezt éppen az "ideológiai" ellentétek évekig gátolták, ráadásul az 1994 január 8-i komáromi nagygyűlés határozatainak vakvágányra terelése rámutatott arra is, hogy a vezető szlovákiai magyar politikusok között akadnak néhányan, akik számára ez már túlzottan radikális követelés és el is érték, hogy a mintegy 3000 ezer legitim módon megválasztott önkormányzati és parlamenti képviselő, polgármester által "szentesített" távlati programtervezet csak egy papírra vetett, de kivitelezetlen, mára már teljesen süllyesztőbe került elképzelés maradjon. A múlt század kilencvenes éveiben több értelmiségi fórumot is szerveztünk, amelyek úgymond a közös gondolkodás műhelyei kívántak lenni, de igazából nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, jobbára inkább néhány személynek jelentettek ugródeszkát a magasabb politikába.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:52 AM

2. rész Azok a magyar politikusok, akik a parlamentbe ülhettek hamarosan felismerték ennek az előnyeit és mivel kezdetben ellenzékiként kellett megnyilvánulniuk, ez a pozíció még bizonyos rokonszenvet is kelthetett a választók szemében. Mindeközben egyre több magyar "személyiség" igyekezett beilleszkedni abba szlovákiai elitbe is, ahol anyagi előnyökhöz, fontos tisztségekhez juthatott anélkül, hogy közvetlenül szerepelnie kellett a napi politika színpadán. Bizonyos emberek kezében tetemes vagyon halmozódott fel, ennek segítségével akár még politikacsinálókká is válhattak, és persze sok politikus sem vetette meg a meggazdagodás lehetőségét. Így aztán aligha meglepő, ha a "megélhetési politikus" kifejezés még azokra is ráragadt, akik talán anyagilag nem annyira profitáltak ebből. Az 1998-at követő nyolc éves kormánypárti helyzet az MKP számára nagy lehetőséget, de ugyanakkor nagy megpróbáltatást is jelentett. Először is akkor még úgy tűnt, hogy a három párt "fúziója" végre megteremtette az annyira áhított egységet, és az MKP valóban az "összes" szlovákiai magyar pártja, amely a Szlovákiában élő mintegy 550 ezer magyar politikai akaratát képes megfogalmazni és képviselni. Persze éppen amiatt, mert sokan olyan szívósan ragaszkodtak nemcsak a pártbeli tisztségükhöz, hanem a parlamenti székükhöz is, egyre több ember számára kezdett úgy tűnni, mintha a párt "önállósítaná" magát, elrugaszkodna a politikába közvetlenül bekapcsolódni nem kívánó tömegektől. Ezt a benyomást csak erősítette, hogy az MKP számos helyi szervezete lassan már úgy viselkedett, mint egy zárt körű társaság (a szabadkőműves páholy kifejezést persze túlzónak tartom, de a kommunista párt egykori alapsejtjeit nyugodtan mintaként vehetjük), ahová csak egy szűk körnek volt belépése és ennek tagjai egymás között osztották le a lapokat. Ezt a jelenséget az MKP legfelső vezetése már csak azért sem bírálhatta, mert éppen az ilyen emberekből állt a nagy része. Persze mondhatnánk azt is, hogy amilyen a felvidéki magyarság szellemi és politikai színvonala, olyan a pártja is. Amikor az ország új közigazgatási felosztása körül súlyos nézeteltérés alakult ki a kormány szlovák pártjai és az MKP között, a párt akkori elnöke, Bugár Béla hetekig lebegtette a kormányból való távozás lehetőségét. Sokan biztosra is vették ezt, aztán az "alulról jövő nyomásra" - a polgármesterek, a helyi és a járási pártszervezetek véleményére - hivatkozva a pártvezetés visszakozót fújt. Persze ebben az esetben is arról volt szó, hogy egy kormánypárt több pénzt tud leosztani, mint egy ellenzékbe szorult párt. Ráadásul néhány tárca az MKP kezében volt, és onnan egyébként is sok pénz indult el déli irányba. Igaz, korántsem annyi, amennyi elegendő lett volna egy tisztességes gazdasági fellendüléshez, de ahhoz épp elég, hogy bizonyos emberek jól megszedjék magukat. A nyolc évig tartó kormánypártiság sem volt azonban elegendő az MKP számára arra, hogy olyan kisebbségi kulturális támogatási rendszert dolgozzon ki, amely független a mindenkori kormány összetételétől és nem hozza minden esztendőben stresszhelyzetbe azokat a szervezeteket, intézményeket, amelyek fontos kulturális és művelődési missziót teljesítenek. Ehhez persze legalább kulturális és oktatási autonómiára lett volna szükség, de politikusaink mindig azzal ütötték el a dolgot, hogy ehhez nincs meg a szlovákok részéről a kellő politikai akarat. Ezt számtalanszor hallottuk régen is, de MOSTanában is, azt sugallva ezzel, hogy ebbe bele kell törődnünk. Persze a déli területek infrastrukturális és gazdasági elmaradottsága az ország más régióihoz viszonyítva ugyancsak elkeseredést szült a választókban és indulataik elsősorban a kormánypárti MKP-t célozták meg. Nyilván 2006 júniusában ezt a párt vezetői közül is sokan tudatosították, ezért szorgalmazták azt, hogy belépjenek a Fico-kormányba is, sőt olyan tárcákat követeljenek, amelyek továbbra is pénzt pumpálhatnak a déli régiókba, így csillapítva le az elégedetlenkedőket.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:54 AM

3. rész: Mint tudjuk, ez a terv dugába dőlt, sőt a felszínre hozta a pártban azokat a korábban nem publikált véleményeket is, hogy több vezető pártfunkcionáriust a háttérből bizonyos gazdasági körök mozgatnak. Mivel ellenzéki helyzetben úgy tűnt, hogy az MKP most már a belső ügyeivel is foglalkozhat, az évek óta lappangó elégedetlenség a pártelnök vezetési módszereivel nyílt összecsapáshoz vezetett a pártban. Bugár Béla nehezen tudta feldolgozni ezt a leváltást és más "gyanúba" hozott politikustársával egy új párt megszervezésébe fogott. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt az új politikai tömörülést éppen azok a politikusok akarják létrehozni, akik már addig is komoly vagyonra tettek szert és nem szerettek volna kimaradni a gazdasági befolyásért folytatott küzdelemből. A szlovák-magyar együttműködés jól hangzó, de semmitmondó szlogenjével meghirdetett politikai programjuk valódi célja az volt, hogy továbbra is annak az elitnek a tagjai maradhassanak, amely a pénzt osztja. A szlovák közvélemény számára mindig pozitív színben feltüntetett Bugár Béla alkalmas személynek kínálkozott egy ilyen párt vezetésére, sok vele rokonszenvező magyar is elhitte, hogy vele egyfajta új felvidéki magyar politizálás kezdődik. De a legnagyobb tábora azok között a magyarok között támadt, akik már elindultak az elszlovákosodás útján, vegyes házasságban élnek, netán úgy kerültek valahol helyzetbe (jól jövedelmező hivatalnoki vagy egyéb pozícióba), hogy magyarként nem kellett színt vallaniuk (vagy éppen le kellett tagadniuk a nemzetiségüket!). Nyilvánvaló identitászavarukra, frusztráltságukra kínált "gyógyírt" a MOST-HÍD. A párt másfél évig tartó kormányzása persze a felszínre hozta azokat a "fogyatékosságokat" is, amelyek eleve kódolva voltak: a langyos nemzetiségi politizálást, a következetlen érdekképviseletet kisebbségi (és persze egyéb) ügyekben, másrészt az anyagiak iránt alig leplezhető affinitásukat. A MOST-HID-as polgármesterek (és önkormányzataik) sorra nyerték a pályázatokat, a párthoz közelálló vagy éppen a párt által életre hívott "kulturális szerveződések" kiemelt anyagi támogatása más szervezetekkel, intézményekkel szemben - ezek csak kiragadott példák. A Gorilla-ügy különösebben nem rázta meg Bugárékat, de ennek az is a magyarázata, hogy a szlovák társadalom nagy részének ingerküszöbét sem tudta átlépni a botrány, s a most hatalomra került új Fico-kormánynak sem lesz érdeke a közélet megtisztítása. Az MKP ismét kimaradt a törvényhozásból, mivel nem tudta lényegesen gyarapítani a szavazótáborát, ráadásul a politikától megcsömörlött magyarok nagy tömegben ignorálták a választásokat. A MOST-HÍD néhány ezerrel kevesebb magyar szavazatot kapott, mint az MKP, de a szlovák választók jóvoltából mégis sikerült ismét bejutnia a parlamentbe. Ez a pillanatnyi helyzet, amelyet értelmezni kellene. Nyilván a frusztrált magyarokat nem lehet (vagy csak nagyon szívós munkával lehetne) visszatéríteni az MKP-hoz, a vacillálókat, a szlovák pártokra szavazókat persze igen, de ehhez egy egészen új szellemiségű, sokkal karakteresebb MKP-ra lenne szükség. Itt nemcsak az autonómia következetes felvállalására kell gondolni, hanem számos olyan - sokszor önkritikus - lépésre is, amely rádöbbentené a felvidéki magyarokat, hogy át kellene értékelniük eddigi véleményüket a pártról. Az önkritikát azért is hangsúlyoznám, mert bizony ezen a téren nagyok a mulasztások. Visszamenőleg értékelni kellene az MKP-s polgármesterek, önkormányzatok tevékenységét. A pártot meg kell nyitni azok előtt, akik valóban komolyan szeretnének tenni valamit a közösség javára. Ugyanakkor olyan civil-szerveződéseket kellene létrehozni, amelyek helyi és regionális szinten folyamatosan ellenőriznék a polgármesterek és az önkormányzatok munkáját, illetve a regionális politikusok tevékenységét. Miután a szlovákiai magyar sajtó teljesen kiszolgáltatottá vált, tehát független újságokról nem beszélhetünk, a közvélemény korrekt tájékoztatása az internetre hárul.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:55 AM

4. rész:Őszintén szólva a mostani helyzet kialakulásában a nem kompetens újságírás is ludas, ráadásul bizonyos szerzők már-már a magyarságot lejárató cikkeikkel még fokozták is a felvidéki magyarok frusztráltságát. Itt nem a véleménynyilvánítás szabadságát nehezményezem, hanem az egyoldalúságot, hiszen bizonyos nézetek korlátlanul helyet kaphattak, sőt olykor még felkérésre is megfogalmazódtak, míg az ellentétes álláspontokat száműzték az "olvasói vélemények" rovatba, ha egyáltalán megjelenhettek ott. A Kisebbségi kerekasztal tevékenységét pozitívan ítélem meg, de nem képviseli az egész felvidéki magyar értelmiséget, miután csak szervezeteket tömörít, azokat, akik magánszemélyként igyekeznek véleményt nyilvánítani jelenlegi formájában nehezen tudná bevonni a munkájába. A két magyarnak mondott párt közül a MOST-HÍD szellemiségét pillanatnyileg nem tudom sem értelmezni, sem tudomásul venni. Ezért a kérdés nem úgy áll számomra, hogy hogyan lehetne a négyéves tűzszünetet értelmesen kihasználni, mert a tüzet és a vizet nem lehet kielégítően megbékíteni egymással. A MOST-HÍD "fő erénye", a szlovákokkal való együttműködés programja nem új elem a felvidéki magyar politizálásban, elvégre ezt egyetlen korábbi magyar párt sem utasította el, de önfeladó módon nem akarta gyakorolni. Amióta a MOST-HÍD a színre lépett, ettől a kellemetlen érzéstől nem tudunk megszabadulni. Bármennyire is meghökkentő, de szerintem a magyarok érdekét szolgálná, ha a MOST-HÍD nem ragaszkodna továbbra is ahhoz, hogy ő magyar párt (is) és a felvidéki magyarokat kívánja képviselni. Mert ez egyszerűen félrevezetés. Legfeljebb azokat a "hibrid-magyarokat" képviselheti, akiknek a gyerekei már szlovák iskolába járnak, akik magyarul csak akkor szólalnak meg, amikor magyarországi rokonaikkal találkoznak vagy Budapesten, Győrben járva, a Balatonnál nyaralva vásárolnak, ebédelnek, vacsoráznak. Az MKP-nak tudatosítania kell, hogy még nagyobb a felelőssége, mint eddig: meg kell győznie a hozzá hű maradt magyar választókat, hogy méltó a bizalmukra, másrészt meg kellene állítania vagy vissza is kellene fordítania az elszlovákosodás egyre nagyobb méreteket öltő folyamatát. Ezt azonban csak olyan civil szervezetekkel együttműködve teheti, amelyek kritikáját is hajlandó elfogadni és állandóan korrigálja a tevékenységét, amint eltérne a kijelölt útról. Az autonómia építését pedig az egyes régiókban kellene elkezdeni. A magyar többségű önkormányzatoknak olyan szövetségeket kellene kialakítaniuk a szomszédos önkormányzatokkal, amelyek nemcsak gazdasági és oktatási ügyekben, hanem minden más fontos kérdésben is megfogalmazna közös álláspontot, és ezt következetesen képviselni is fogja. Az ilyen szerveződésekből idővel egy még nagyobb területre kiterjeszthető szövetség alakítható ki. Ezeknek a "halmazoknak" belső struktúrát kell adni, két évenként választott vezetőkkel. Itt kellene felnevelni a rátermett fiatalokból azokat a jövőbeni politikusokat, akik idővel a felvidéki magyarság politikai vezetőivé válhatnak. Eközben fontos lenne a közvélemény folyamatos tájékoztatása is, hiszen eddig is a tájékozatlanság okozta a legtöbb félreértést és a rossz választást is. A szlovák közvéleményre is gondolok persze, de az olyan megtévesztő üzeneteknek, mint amilyeneket a MOST-HÍD sugallt, egyszer és mindenkorra véget kell vetni. A szlovák társadalom igazából nincs tisztában, hogy itt sok olyan ember is fontos munkát végez, akikről soha nem hallott és talán ha a szlovák médiákon múlna, nem is hallana. Persze, és ez még elszomorítóbb, a felvidéki magyarokról is elmondható igen gyakran, mert egy-két néven kívül senkit nem ismer és főleg nem akar elismerni. Ezért járhatnak hozzánk haknibrigádok, mindentudó guruk és nagyokosok Magyarországról, miközben a saját embereinket nem becsüljük, semmibe sem vesszük.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:57 AM

5. rész: Egy további fontos probléma és feladat: az agyelszívás és az eltávozott fiatal magyar szakemberek visszaterelése a szűkebb pátriába. Már a középiskolai tanulmányaikat is sokan Magyarországon kezdik meg. Be kell látnunk, hogy a legjobb képességű felvidéki magyar diákok nem a hazai egyetemeken tanulnak, hanem Budapesten, Brünnben, Prágában vagy Európa más országaiban. A komáromi Selye János Egyetem - a fejkvótának is "köszönhetően" - nagy tömegben produkálja a középszerű, a maga szakterületén különösebb teljesítményre aligha képes diplomásokat. Ugyanez a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem végzettjeiről is elmondható. Nem állítom, hogy minden diplomásra vonatkoztatható ez, de a 70-75 százalékukra igen. Ezen az intézmények vezetőinek is el kellene gondolkodniuk. Azok a tehetséges fiatalok, akik külföldön szereznek képesítést, mostanában ritkán térnek vissza, vagy különböző címen még meghosszabbítják a tanulmányi időt, hogy aztán végleg külföldön teremtsenek maguknak egzisztenciát. Rendet kellene tenni az oktatásügyben is. Sok az olyan pedagógus, aki vagy belefáradt már a munkába, vagy eleve alkalmatlan a pályára. Ők sok magyar szülőt elriasztanak a magyar iskoláktól. Az önkormányzati felügyelet alá tartozó alapiskolákban sokszor nem a legrátermettebb pedagógusok lesznek a vezetők, hanem a polgármesterhez közelálló személyek, sőt gyakran előfordul, hogy egy közeli vagy egy távolabbi rokon. Az efféle nepotizmus persze más területen is megnyilvánul és a körön kívül maradókat joggal elkeseríti, sőt az ilyen jelenségeket az önkényeskedő személy pártjával (sok esetben az MKP-val) hozza összefüggésbe. Ezek létező jelenségek, még ha a nagy nyilvánosság előtt nem esik is róluk szó, vagy csak olyankor, amikor a párt politikai ellenfele tudatosan megszellőzteti, esetleg más - a saját pártját érintő - ügyet kíván vele eltussolni. Ezért kell a nyilvánosság ébersége és szükséges esetben a kritikája is. A civil szerveződések már eddig is sok borsot törtek a pártok orra alá különböző akcióikkal, kivált a MOST-HÍD-nak voltak kínos ezekre reagálnia, nem is sikerült többnyire elfogadható módon magyarázni a nyilvánvaló törvénytelenségeket, illetve a hatóságok mulasztásait. Példákat csak azért nem sorolnék, mert egyrészt közismertek, másrészt a lényegen sokat nem változtatnának.
A közeljövő fontos feladatai közé tartozik a felvidéki magyar intézményrendszer további jelentős bővítése. Ehhez szlovákiai forrásokat is kell kapnunk, ezt a felvidéki magyar politikai érdekképviseletnek kell kiharcolnia. A következő négy évben ezen a területen a MOST-HÍD - ha valóban őszintén szeretne bennünket képviselni - sok csorbáját kiköszörülhetné, de ennek kevés az esélye. Az intézmények közül a legfontosabb egy olyan információs hálózat kiépítése, amely a felvidéki magyarságot érintő ügyekről, eseményekről, jelenségekről folyamatosan és naprakészen széles körű tájékoztatást ad egyrészt az itt élő magyaroknak, másrészt a szlovákoknak, de nem utolsó sorban a külföldi intézményeknek (EU, EP, Szlovákiában akkreditált diplomaták, nemzetközi sajtó stb.). Egy új napilap elindítása, amely valóban a megfelelő módon tájékoztatja az olvasókat a magyarok lakta régiókról. Ehhez olyan anyagi hátteret kellene teremteni, amely magyar érdekeltségű és nem a külföldi tulajdonos szabja meg a hangnemét és a profilját. Az interneten sok jó tollal megírt írás olvasható, tehát újságírókból nem lenne hiány, őket egy csapatba kellene gyűjteni és lehetőséget kellene számukra teremteni. Ki kell zárni azt, hogy valamelyik politikai párt rátelepedjen erre a lapra.
Fiatal értelmiségieket kellene tanulmányútra küldeni Dél-Tirolba, Katalóniába, Finnországba és más olyan európai országokba, ahol az autonómia különböző, jól működő formáival ismerkedhetnének és ennek szlovákiai modelljét nekik kellene megalkotniuk.
Válasz
HoméroszApr 14, 2012 06:58 AM

6. rész:A civil szférának nagyobb figyelmet kellene fordítania a peremvidékekre is, ahol a magyarság egyre inkább szórványosodik és már-már reménytelen helyzetbe jutott. De fontos volna folyamatosan jelentéseket készíteni nemcsak a kisebbségi jogok betartásának helyzetéről, hanem egy-egy régió gazdasági lehetőségeiről, az ott élők egészségi állapotáról és a magyar kultúrát ápoló intézmények (könyvtárak, művelődési és magyar közösségi házak) támogatottságáról.
A magyar katolikus papok és a református lelkészek társadalmi szerepvállalását sem mindig érezni. Sok településen már csak ők egymagukban képviselik az értelmiséget, tehát az ő felelősségük is nagy. Miután a szlovák katolikus klérus - tisztelet a kivételnek - eléggé magyarellenes, nem valószínű, hogy az egyház vezetői túl nagy megértést tanúsítanának a magyar papok ilyen jellegű ténykedése iránt. Ezzel magyarázható, hogy sok pap hallgat. Pedig érdemes volna áttanulmányozni az 1918-1938 közötti felvidéki magyar társadalom történetével foglalkozó szakirodalmat, hogy rádöbbenjünk: mi mindent nem teszünk, ami pedig nagyszüleink és dédszüleink korában magától értetődő volt. Egy ilyen hozzászólás sok témát felvethet, de még többet nem érinthet. Ezért van szükség egy folyamatos eszmecserére, akár itt a világhálón. És ne féljünk kimondani olyan gondolatokat sem, amelyek első hallásra talán szokatlannak vagy még nevetségesnek is tűnnének, mert a jó szándékkal megfogalmazott javaslatok között mindig akadhat életképes és megszívlelendő is.
Válasz
SzerkesztőségiApr 14, 2012 07:42 AM

Kedves Homérosz!

köszönjük a hozzászólásodat! Milyen e-mail címen tudunk kommunikálni? Kérlek jelezzed az info@kozbeszed.sk cimen. Köszönjük!

A
Válasz
BotondApr 15, 2012 03:29 AM

Szerintem lényegre törő és pontos Homérosz elemzése. Minden szlovákiai magyarnak el kellene olvasnia és levonni belőle a tanulságot!
Válasz
Mézes Cs.Apr 15, 2012 05:19 AM

Homérosz, kiváló írás, csak egyetérteni tudok.
Válasz
LuigiApr 16, 2012 12:49 AM

Fiala-Butora Janos: józan radikalizmust úgy értem, hogy egy megfelelően fókuszált (nem túl tág) témában radikális, de ezen felül józan, vagyis nem járulnak hozzá a kötelezően "kapcsolódó témák", meghagyva azt a megélhetési politikának.
Az anyanyelv használata, annak hivatalos (egyenrangú, nem alárendelt!) státusza mindennek az alapja EU-ban, 21. században. Kényelmes dolog azt mondani, a "szlovák politikusok úgysem szavazzák meg", és szomorkodni, de belátható, hogy akkor akár én is lehetnék felvidéki magyar politikus. Vannak civil mozgalmak, van Strasbourg, a lényeg, hogy nem szabad beletörődni, nem szabad leállni. Én kimondhatom, mert civil vagyok, hogy a szlovák politika stratégiája, túlélési célja a magyar nyelv háttérbe szorítása, a janicsárképzés, hiszen mi más jelentene nagyobb veszélyt a szlovák jövőre, mint a gyökerek újjáéledése. De a magyar közösség nem veheti fel önként az áldozati bárány szerepét. Mentsük meg Szlovákiát a kultúránk árán? Szlovákia tud működni a magyar kultúrával, múlttal együtt is (vagy nélküle, ez legyen Szlovákia döntése), de kiirtani magunkból valamit, hogy a másiknak könnyebb legyen, saját holokausztunk önkéntes tagadójává válni a lehető legegészségtelenebb irány.
Válasz
Fiala-Butora JánosApr 16, 2012 03:38 PM

Értem, Lugi, az első kommented alapján azt hittem, hogy a politikusokról beszélsz, rájuk érted hogy alkudoznak a magyar nyelvről, engednek a magyar nyelv hivatalos státuszából.
Ha viszont a civilekre gondolsz, szerintem rájuk nem jellemző, hogy bármiről is lemondtak volna, felvették volna az áldozati bárány szerepét, és szomorkodva beletörődtek volna a dolgokba.
Válasz
NévtelenApr 24, 2012 02:34 PM

Az 5 ponthoz. Első rész. Véleményem szerint minimum egy ponttal bővíteni kellene ezt az 5 pontot. Ez a témakör az egészségromlás. Szlovákiában a legrosszabb egészségügyi paraméterekkel rendelkező régió a Komáromi járás (A legjobb a Zsolnai járás) Értem ez alatt a rákbetegség mint halálok, az érrendszeri betegség mint halálok gyakoriságát valamint a várható életkort. Magyarországon a leggyengébb paraméterekkel rendelkező régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a legjobb paraméterekkel rendelkező régió Győr- Moson-Sopron megye. Él a Duna két partján egy nép. Bél Mátyás úgy indította útjára az antropometriát, hogy az egyik könyvében leírta a csallóközieket. Ha idejön valaki messziről, azt látja, hogy mi csallóköziek milyen egyformák vagyunk. Ezt látta meg Bél Mátyás is. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy genetikailag nincs máshol a Kárpát medencében ilyen egyöntetűség a határ két oldalán mint itt a Kis Alföldön. Hogy lehetséges az hogy genetikailag ugyanaz a nép, ugyanolyan kultúrával rendelkező nép az egyik országban a leggyengébb egészségügyi paraméterekkel rendelkezik és sokkal rosszabbakkal mint a másik országban míg a másik országban meg a legjobb paraméterekkel rendelkezik??? Mi történik velünk? A nemzetrészünk nemcsak úgy tűnhet el a föld színéről, hogy elvesztjük az önazonosságunkat és a nyelvünket, hanem úgy is, hogy egyszerűen kipusztulunk! Annak ellenére javaslom az egészségromlást bevenni a vitatémák közé, hogy magam semmilyen szakmai képesítéssel nem rendelkezem ezen a területen. Azzal is tisztában vagyok, hogy mostanság az egészségügyben a figyelem inkább a sztrájkokra összpontosul, mint a társadalom egészségügyi problémáira. De ne zárjuk ki hogy találunk egy-két magyar orvost akinek ez a dolog fontos. Ide tartozik az életmódváltozás, környezetszennyezés és végső soron az elszegényedés.
Az oktatáshoz. Nemrégi sajtóhír: Ausztriában feltűnően alacsony az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya. Az osztrák politikai elit évtizedekkel ezelőtt úgy látta, hogy nem lesz jó, ha túlságosan nagy tömegben képez ki egyetemet végzett csúcsszakembereket, mert akkor tömegesen elmennek Németországba, hiszen ott sokkal magasabbak a bérek. Tehát az osztrák falu gyerekének ugyan volt adottsága, tehetsége ahhoz, hogy egyetemet végezzen, de ő mégiscsak megmaradt az érettséginél. Mekkora versenyképességre tett szert Ausztria ezáltal? Mekkora munkaerő elszívó képessége lett az osztrák gazdaságnak ezáltal? Mikor fogják a jobb egyetemi végzettség aránnyal rendelkező csehek utolérni az osztrákokat? ( A II. világháború idején a csehek minden gazdasági paraméter tekintetében jobbak voltak mint az osztrákok.) Kell-e nekünk csúcsszakembereket képezni exportra? Nem kellene-e részletesen utánajárni annak, hogy a helyi társadalomnak milyen oktatásra van szüksége annak az érdekében, hogy megőrizze az életminőségét és a versenyképességét és tudjon gyarapodni, ill. lassítsa a versenyképességének (életminőségének) a romlását?
Válasz
NévtelenApr 24, 2012 02:36 PM

Második rész. Minek tudható be a nyelvromlásunk? (és az identitás vesztésünk). Nekünk azt tanították, hogy óvakodjunk a horcsicától meg a párkytól, mert az a nyelvromlás. Ezt jól tanították? Tényleg a horcsicán meg a párkyn múlik? Milyen szerepet játszik a sajtó és a politika nyelvhasználata a nyelvromlásunkban? Egy pozsonyi újságírónak van-e valamilyen üzenete egy bodrogközi aprófalu lakójának? Ez a struktúra életszerű-e ahogy a szlovákiai magyar sajtó felállt a szlovákiai magyar társadalomhoz képest? Egy egyszerű gyalogmagyar mennyit hall a tv-ben és a rádióban politikust beszélni, és mennyit hall költőt, írót beszélni? Milyen szerepet játszanak a munkanélküliség által sújtott, lelassult, élettelen falvaink a nyelvromlásban? A politika és az a sajtó, amelyet a politika maga alá gyűrt érdekelt lehet-e abban, hogy megtudjuk az igazságot a nyelvromlásunk, és az identitásvesztésünk tekintetében?
Véleményem szerint alapkérdés az, hogy az életminőségünk felépítésének és a gyarapodásunk fenntartásának megvannak-e a feltételei. A Kis Alföldön kialakulhatott volna a városiasodás 800, 500, 200 meg 50 évvel ezelőtt is. A Kárpát medence más tájain ez megtörtént, de minálunk ez nem történt meg. Azért nem történt meg, mert a társadalom a falusi település szerkezetben tudta fenntartani a gyarapodását és az életminőségét. Mind a mai napig! A kultúra és a társadalom úgy van egyben, úgy kerek az egész, ha egyben van a természeti erőforrásaival is. Ha egy emberi közösségtől elvesszük a természeti erőforrásait, akkor elvesszük az élni tudását is, és az élni akarását is, és elvesszük a kultúráját is. Ha a szlovákiai magyarságnak birtokában volnának a természeti erőforrásai, akkor ennek a vitának a tekintélyes része okafogyottá válna. Nemcsak hogy nem vagyunk a természeti erőforrrásaink valós birtokosai, még hozzáférésünk sincs az erőforrásainkhoz! Hiszen hogy lehetséges az, hogy a földméréskor találnak a faluban vagy 500 hektárt, majd Pozsonyban eldöntik, hogy kinek adják oda! Ezért nem lehet a Benes dekrétumokkal kapcsolatos igazságtételt megkerülni ebben a vitában. Az a történet amelyben nyakig benne vagyunk az úgy alakult ki, hogy elvették a természeti erőforrásainkat, kipusztították a településeinkben a helyi gazdaságot, nyomorba döntötték a társadalmat, és ebből következik a nyelvromlás, identitásvesztés, egészségromlás, az életminőség elvesztése és az életminőség fenntartásához szükséges tudás elvesztése.
http://www.kozbeszed.sk/2012/04/negy-ev-tuzszunet-szlovakiai-magyar.html