Miért tértem vissza
Két éve megfogadtam többet nem hagyom magamat sértegetni és inkább a háttérbe vonulok. Figyel a történéseket, de nem fogok a folyamatokba beleavatkozni. Így lassan én is feledésbe merültem az autonómia tervezetemmel együtt.
Pár napja azonban valami felhívta a figyelmemet arra, hogy Samu István egy fiatal MKP-s, aki az MKP választási listáján az előkelő 5. helyen van, a nevemmel visszaélve hazugságot ír és provokátornak nevez, mert szerinte, amit én csináltam azzal a szlovákokat provokáltam. Ők ezt jobban tudják, mármint az MKP, hogy mit is kell tenni az autonómia témában, nem kell emlegetni az autonómiát, hanem önkormányzatiságot kell írni. Nem hinném, hogy a szlovákok hülyék lennének és nem lennének azzal tisztában, hogy önkormányzatiságot emlegetni az egyenlő az autonómiával. Ezt a dolgot én már a múltban kibeszéltem és le lett tisztázva. Ezzel az önkormányzati nyavalyával inkább azt érték el, hogy a gyengeségüket és a megalkuvásokat bizonyították a szlovákok előtt, a többségi nép szemében gyáva nyuszik lettünk, akik képtelenek a saját érdekeikben, akár a végletekig elmenni. Maradt a szokásos félmegoldások politikája, ami sehová sem vezet, csakis a felvidéki magyarság elbutítását eredményezte.
Nos öntsünk tiszta vizet a pohárba. Samu egy fizetett hirdetésben a facebookon azt írta:
Nem a megfogalmazás, hanem végre a megvalósítás legyen a lényeg!
Ugye abban egyetértünk, hogy a szlovák társadalom mást ért az autonómia fogalmon? Éppen ezért a napnál is világosabb, hogy olyan fogalommal kell önigazgatásunkat igazolni, amelyet ők sem értelmeznek félre, s mi sem, ez az alapja a sikeres tárgyalásoknak és téma bevitelére a közbeszédbe:Területi önkormányzatiság!
Szóval nem hiszem, hogy "bószajános" módjára kell provokálni, hanem hideg fejjel, érzelemmentesen elfogadtatni és megvalósítani! 110 000-es fogyás után felelőtlenség lenne a részünkről, ha nem tudnánk a sikeres küzdelem alapját megteremteni a törvényhozásban. Ahhoz meg az kell, hogy ne bohóckódjuk el és ne feltűnési viszketegségből provokáljuk azt a többségi társadalmat, amelyet bele kell vinni, abba az állapotba, hogy megértsék a területi önkormányzatiságunkat.
Samu István szerint én amikor békésen az autonómiáért küzdöttem bohóckodtam, feltűnési viszketegségben szenvedtem és a szlovákokat provokáltam. Nos ezekből egy is elég lenne, hogy bíróság elé cibáljam a hazugságaiért és a sértegetéseiért.
Arra kértem a facebook oldalán, hogy törölje és dolgozza át úgy a hirdetését, hogy az ne sértse az alkotmányba is foglalt emberi méltóságomat és jogaimat. Részben teljesítette a kérésemet, de a nevem helyett azt írta be: a kilencvenes évek "magányos autonómista harcosai" . Mindenki tudja, hogy engemet neveztek a médiában magányos autonómia harcosnak, vagyis látszatra javított, de lényegében és többi sértő meg maradt a hirdetésében.
Az ügyben írtam levelet Berényi úrnak is válaszra sem méltatott
feladó: János Bósza
címzett: berenyijozsef@mkp.sk;
birolaszlo@mkp.sk
dátum: 2016. február 4. 19:06
tárgy: Figyelmeztetés az MKP-nak
Tisztelt Berényi úr!
Szeretném Önt figyelmeztetni, hogy Samu István a nevem befeketítésével és hazugságok terjesztésével kampányol a saját népszerűségének a növelése okán. Ez megengedhetetlen és törvénysértő dolog. Ha a nevem befeketítését célzó hirdetését, írását nem veszi le és nem kérnek írásos formában elnézést, akkor Önt, a pártját és Samu Istvánt is feljelentem. Annak komoly jogi következményei lesznek és nem tenne jót az Önök népszerűségének.
Ha vasárnapig Öntől és Samu Istvántól nem kapok írásos bocsátkérést, akkor hétfőn közlöm a médiával miféle módszereket alkalmaznak a kampányukban és feljelentést teszek az ügyészségen.
Őszinte tisztelettel
Bósza János
Természetesen nem kaptam választ az MKP-tól, ahogyan múltban sem, egyetlen egy autonómia témában írt levelemre.
Samu Istvántól kértem egy bocsánatkérő levelet. Helyette azt a választ adta a facebookon:
Tisztelt János! semmiféle bocsánatkérő levelet nem írok Önnek! Figyelembe vettem kérését. Mindenki vállalja tetteiért a felelősséget. Javítottam, mert megkért rá. Ezek után ne cenzúrázzon engemet. Elnézést ha érzékeny lelkét megbántottam. Amikor itt fentebb Ön engemet rágalmazott hazugsággal stb. én nem támadtam Önt, mert egyszerűen nem veszem magamra! Ezek után befejeztem ezt a kommunikációt. Még egyszer ha megbántottam elnézést, Ön is közszereplő szerintem bírnia kéne a kritikát!
Nos ezek után az ember azt gondolhatná megoldódott a probléma és kész. Csakhogy Samu nem mondott igazat, mert amit én kértem azt nem teljesítette, csupán a nevet változtatta magányos autonómia harcossá, ami lényegében én voltam az eltelt tíz évben, így ismert mindenki. A többi sértő sző, provokátor vagyok, feltűnési viszketegség és bohóckodás, az minden maradt. Vagyis fizetett hirdetés formájában továbbra is sérteget.
Az az érzésem, hogy Samu István mikor az autonómia témában a múltban kifejtett tevékenységemet provokációnak tartotta talán nem is rám gondolt, hanem Duray Miklósra. Az ő nevét nem merte leírni, ő róla az igazságot nem merte leközölni, hogy igazából ő volt az aki minket 25 éven át hülyített, hitegetett minket az autonómiával, de valójában annak letisztázása érdekében, hogy a szlovákok bárki megnyilvánulását ebben a témában ne tekintsék provokációnak, ezért ő semmit nem tett. Őstoposzként viselkedett és provokált. Pont az ellenkezőjét csinálta 20 éven át Magyarországról provokálta a szlovákokat az autonómiával, majd idehaza meg sem szólalt. A szlovák parlamentben tíz éven át egyszer sem szólalt meg. Valójában ő volt az aki provokálta, hergelte a szlovákokat, de sohasem igyekezett elmagyarázni nekik, miért is nem kell félniük az autonómiától. Én mikor ebbe a témába beletenyereltem, pont ez kérdeztem Duraytól, hogy miért nem igyekeznek a szlovákokat megnyugtatni, hogy az autonómia nem valaki ellen irányul, hanem egy kisebbségben élő népnek adja meg azokat az alkotmányos jogait, amelyek a többségi nép tagjainak születésüktől meg van. Több száz írásban foglalkoztam ezzel a témával, igyekeztem a szlovákokat megnyugtatni az autonómia nem ellenük van, vagyis magyaráztam, nem pedig provokáltam, aki igazából provokált az Duray Miklós volt. Ő sohasem igyekezett megmagyarázni a szlovákoknak miért nem kell félniük az autonómiától, volt rá lehetősége húsz éven át ott ült a parlamentben, semmit nem tett. Igen Samu Istvánnak könnyebb engemet megnevezni provokátorként, nem pedig Duray Miklóst, mert ő ugyebár egy szent ember sérthetetlen. Pedig, ha igazi provokátort keres az éppen Duray Miklós volt. Könnyebb abba belerúgni, akibe már lassan tíz éve az egész MKP belerugdos, könnyebb azt aljas módon rágalmazni, aki ugyebár nem tud védekezni, mint megnevezni az igazi bűnösöket, mert ugyebár, ha az írás így szólt volna: Szóval nem hiszem, hogy "duraymiklós" módjára kell provokálni, hanem hideg fejjel, érzelemmentesen elfogadtatni és megvalósítani! Nos Samu István ez lett volna a helyes megfogalmazás, mert ami az elfogadtatást és megfogalmazást illeti, hát pont ez az, amiben én Duraytól különböztem, én megvalósítható autonómia tervezetet tettem le Fico asztalára, amit ő egy szóval nem nevezett provokációnak, sőt megvalósíthatónak, csak éppen Duraynak és az MKP-nak kellett volna lépnie az ügyben, nem léptek, hanem nekem estek. Itt akik 25 ,éven át mellébeszéltek az autonómi témában az éppen az MKP volt. Mai napig az MKP-nak nincsen megvalósítható autonómia tervezete, amit Ficonak eljuttatnának és békés vitát gerjesztenének. Az a tervezet, amit az MKP úgymond a megmaradásunkért készített, az nem autonómia tervezet, egyszer sincs benne megemlítve az autonómia szó. lehet kekeckedni azzal, hogy az önkormányzatiság szebb szó, de mindig a cél a lényeges, az pedig csakis a felvidéki magyarság megmaradása lehet és az ehhez vezető igazi út, amit autonómiának hívnak. Ha lenne autonómiánk, márpedig már rég lehetne, ha nincsenek azok a politikusaink akik 25 éven át hülyítenek, akkor már rég a déli országrész gazdaságilag fellendült volna és a fiataljainknak nem kellett volna elmenekülniük, elköltözködniük a munka után.
Samu István ezzel kampányol:
Miért vállalta a jelölést a parlamenti választásokon? Kérdésre ezt válaszolta:
Küldetéstudatból, ezt felelősséggel mondom. Meg vagyok győződve arról, hogy közösségünk sorskérdéseinek megjelenítését, érdekképviseletét lehet jobban, határozottabban is csinálni, mint az elmúlt évtizedekben. Képesnek érzem magam erre a feladatra.
Miért karikázza Önt a felvidéki magyar az MKP listáján?
Samu:Amióta beléptem az MKP-ba (majdnem 10 éve) értékek tekintetében ugyanazt vallom, ám sokat tapasztaltam, fejlődtem, hiszek abban, amit célul tűztem ki, hogy régióink polgárainak és a fiataloknak, fiatal családosoknak képesek vagyunk lehetőségeket teremteni itthon, a szülőföldünkön. Számomra nem hobbi a politika, hanem kemény harc, mint a sportban. Fegyelmezetten és elszántan készülök a parlamenti munkára.
Igen a politika kemény harc, de egyben erkölcsösnek is kell lennie. Nem szabad más befeketítésével kampányolni.
Néhány jó tanács Berényi és Samu uraknak.
A politikában szokásossá vált a képmutató moralizálás, amely mások hibáit nagyítva fedi fel, sajátjai felett pedig szemet huny; visszataszító és szégyenletes tettekre fátyolt borít, nagyszerű értékekre hivatkozik, anélkül, hogy figyelembe venné az értékek változását, és az erkölcs nevében veszélyes egyszerűsítéseket visz véghez. Az emberek jóléte azonban azt kívánja, hogy az erkölcs áthassa a politikát is.
Tényként kell tudomásul venni, hogy az embert mindenek előtt a saját érdeke mozgatja, nem a közérdek. Politikai feladat és művészet az egyén érdekét közös nevezőre hozni másoknak és a közösségnek érdekeivel. A múlt és a jelen politikai gyakorlata azt mutatja, hogy az egyéni és pártérdekek háttérbe szorítják a közérdeket. Ennek azonban nem kell így lennie, hiszen a parlamenti képviselők nem érdekképviselők, hanem a nép képviselői. Emberhez méltó társadalmat nem lehet egoizmusra építeni, ez az emberi együttélés alapját zavarja meg, és így az egyéni érdekek megvalósulását is akadályozza. Az egyén jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy a közjó érdekét részesítsék előnyben.
Helyesen az politizál, aki elismeri ellenfelében a jót, de ugyanakkor elismeri a saját hibáit is. Ilyen magatartásra az egyes emberek között, a társadalomban, a gazdasági és politikai életben egyaránt szükség van, és törekedni kell ennek a magatartásnak a kialakítására.
A politika az előítéleteknek, elkendőzéseknek, valamint a féligazságok és hazugságok különböző formáinak különleges küzdőtere, az erkölcs azonban igazságból, őszinteségből és becsületességből él.
Az emberekkel. A politika „üzletfeleivel” szemben becsületesen kell viselkedni, a pártprogramokban, a pártszónoklatokban a politika ne csak a szavakkal játsszék, és a politikus ne mondjon olyat, amit a valóságban becsülettel nem gondol, csupán pártérdekből ad elő. Az igazsághoz és az emberhez méltó politika a politikai szónoklat kultúráján is fáradozik. Nem használ veszélyes egyszerűsítéseket, amire a politikusok általában hajlamosak.
A politika meg akar teremteni egy rendszert, és ha a rendszer „magasabb célja” nem az egyének és csoportok érdekét képviselni, hanem az uralkodó érdekszövetség (klikk) ideológiai érdekeit szolgálni, akkor ott komoly bajok vannak.Nagy a kísértés, hogy a rendszercélt – az egyének és csoportok, elsősorban a kisebbség kárára – öncéllá tegyék.
A rendszerteóriát meg kell tisztítani a veszélyes ideológiai elemektől. Értelmes és alkotó szellemű embereknek élettel kell megtölteniük a rendszer intézményeit, és a politikai, szociális és gazdasági rendszert állandóan javítani, reformálni kell.
A politikai kultúra megújítása tulajdonképpen a politikai kultúra lényegének megvalósítását jelenti. A politikának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy egy nép élete a maga egészében ki tudjon bontakozni, és közben tagjainak személyisége is kibontakozzék azáltal, hogy az élet egyes területein részt vesznek az egész kibontakoztatásban. A politikai kultúra tehát nem a társadalom fölötti uralom eszköze, hanem lényegében feladat az emberi szellem kibontakoztatására és az emberi értékek megvalósítására.
Újra fel kell fedezni és rehabilitálni kell a lelkiismeretet és a felelősséget. A politikai életben a bátorság a lelkiismereti meggyőződés alapján való cselekvést jelenti, még ha ebből hátrány származik is: inkább feladni a parlamenti széket, mintsem elárulni a lelkiismeretet. Meggyőződésből cselekedni, nemcsak a választók szava, de a lelkiismeret szava szerint is. A politikai felelősség politikai választ jelent az emberek szükségleteire, segélykiáltásra, elsősorban a szegények, gyengék és egyéb hátrányos helyzetűek érdekében.
A szokásosnál nagyobb teret kell adni a lelkiismeretnek a polgárok és a választók hétköznapjaiban, gyakorolni kell a lelkiismeretességet.
|
>