Szabad akarat - slobodná vôľa - liberum arbitrium

A cselekvéseink akkor kapnak értelmet, ha a gondolatainkat elcsendesítve a tapasztalás állapotába kerülünk, így megismerve az igazságot.

2011.03.23.

A szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk amihez kedvünk van: például senki sem dönthet úgy, hogy bemegy a másik házába és kijelenti, hogy a ház fele, vagy az egész őt illeti meg. Hanem azt jeleni, hogy egy személynek megvan rá a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon választhat két vagy több különböző alternatíva közül.

Már nagyon régóta azon gondolkozom, miért asszimilálódunk, miért pusztulunk, vajon mi az oka a nemakarásunknak, a tehetetlenségünknek, hogy a megmaradásunkért ne csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljunk.. Rengeteg írást, rengeteg véleményt formáltam meg a témában, nevén neveztem a nemakarásunk okait és próbáltam nézeteim propagálásával orvosolni azt az áldatlan helyzetet. Mióta (három éve) fekete listára kerültem az MKP-s és Híd-as médiáknál, azóta csak megcenzúrázott, vagy negatív tartalmú írások jelennek meg rólam és céljaimról. A szlovák és a felvidéki magyar médiák közös nevezőre jutva teljes hírzárlat alá vettek. Néha-néha valamit megjelentetteknek, de általában eldeformált, negatív színben feltüntetett cikkek formájában. Ilyen volt a Szabad Újságban megjelent cikk, amikor is Slotához hasonlítottak, mikor 2010. július 2-án odaálltam a CM szobrot áthelyező teherautó elé, majd ilyen volt Oriskó cikke a felvidek.má-n(január 13-i), slotakő bezsákolásával kapcsolatos eszmefuttatása. Sorolhatnám tovább, de úgy érzem a múltban való állandó vájkálásunk nem segít a bajainkon, nem segít azon, hogy a nem akarásunkat, igazi bátor tettekkel váltsuk fel.

Sajnos az MO-s magyar sem sokkal jobb, mint a felvidéki. Itt is, ott is a meghasonlottság, a kishitűség és az ezekből eredő gyávaság, lustaság az úr. De ők legalább otthon vannak, saját maguk dönthetik el a sorsukat. DE !!! Mi mit tehetünk, a látszatra a javíthatatlanon hogyan javíthatunk, hogy kell megfordítani a történések kerekét?.

Van egy megoldás, szabad akaratnak hívják, ami a meghasonlottságunkra, gyávaságunkra és a lustaságunkra is gyógyír lehet, az.

Nemrég valahol az interneten ezeket olvastam:
Azért olyan népszerű nálunk a valósággal köszönőviszonyban sem lévő elméletek.
Világos: "agresszióval nem lehet célt érni", "az európai út a tolerancia", "majd az EU megoldja", "meg kell érteni a szlovák érzékenységet", "mielőbb megtámadjuk Szlovákiát, inkább nézzünk magunkba" stb stb.
A lényeg: ne kelljen semmit csinálni.

A paravánok mögött kushadók és politikusaink Csákyval élükön csak úgy ontják magukból a jobbnál jobb ötleteket és írásokat, mit és hogyan kéne tenni, de a tettek már elmaradnak. Világos miért, mert minden kezdet és vég azzal íródik, hogy nehogy már valamit is merjünk csinálni, mert csak rosszabb lesz. Világos, szerintük az igazmondással nem lehet célba érni, más utat pedig képtelenek kijelölni, kitaposni számunkra. Akkor most mit tegyünk. Állandóan csak a rimánkodás és sírdogálás marad számunkra, hogy milyen rosszak ezek a szlovákok alapon. Világos az európai út a tolerancia, de hol az a határ, amikor a tolerancia átcsap gyávaságba, megfutamodásba, vagy az érdekeink tudatos elárulásába? Világos, majd az EÚ megoldja. Mit is old meg az EÚ? Az EÚ állandóan azt hangoztatja a tagállamoknak a saját problémáikat maguknak kell megoldaniuk, ők csak akkor avatkoznak be, ha a polgári elvekre épülő európai együttélésünket mozgató mechanizmus fogaskerekébe oda nem kívánatos elem kerül, ami az EÚ-s alapszabályával és értékrendéjével ellentétes folyamatokat vált ki. Más szóval, majd ha már nyílt konfliktushelyzet jön létre, addig szándékos asszimiláció ide, elszórványosodás oda őket az nem érdekli.

Az elején írtam a szabad akaratnak két alternatívája van, amit a politika nyelvére lefordítva kétféleképpen lehet értelmezni. Egyik az anyagi és megalkuvó behódolást jelent a többség akaratának, a másik ami ezzel ellentétes a jogos és békés küzdelmet a jussunkért, ami Deák Ferenc szerint:
"Amit erő és hatalom elvesz
Azt ídő és kedvező szerencse
Ismét visszahozhatják.
De miről a nemzet félve a szenvedésektől
Önmaga lemondott,
Annak visszaszerzése mindíg nehéz
S mindíg kétséges"

Tehát szabad akaratunkból, vagy lemondunk a jussunkról egy kényelmesebb élet reményében, vagy békésen küzdeni fogunk az alkotmányos, az alapvető emberi jogainkért. Más út, más alternatíva számunkra nincs. Egyik a nemzeti pusztulásunkat eredményezi, a másik esélyt jelent a megmaradásra 1100 év hazánkban magyarnak, magyarként.

A rosszak azért tesznek rosszat, mert a rossz jutalmazása megtörténik. A jók azért tesznek jót, mert a jó is elnyeri jutalmát.

Az emberi szabadság és méltóság kérdése nagyon összefügg a szabad akaratunkból fakadó választási lehetőségünkkel.
Lehet-e méltóságuk:
*kisebbségeknek?
*hajléktalanoknak?
*öregeknek?
*betegeknek?
*hívőknek?
*ateistáknak?

Demokráciában a többség diktál a perifériának, kisebbségnek, hajléktalannak, öregnek, betegnek, hívőnek, vagy ateistának. Mi van akkor, ha a többség tetteiben a kisebbséget méltóságában, jogaiban sérti. Akkor kisebbségeknek csak egy marad a behódolás, a többség akaratának az elfogadása. Ez szerintem ellentétes a Kanti szabad akarat elmélettel: "Kant szabadságnak nevezi az akarat önmeghatározását. Ha viszont tőle idegen tényezők, például az érzéki szükségletek határozzák meg az akaratot, akkor nem lehet szabad, nem autonóm, nem önmaga törvényadója, hanem idegen törvényeknek kénytelen engedelmeskedni."

Tehát aki szabad akar lenni, akkor annak szabad akaratából kell cselekednie. Csak az lehet szabad, csak annak lehetnek azonos jogai, aki szabad akaratából, kérni, békésen követelni fogja. Egy többségi népnek sohasem érdeke a kisebbség szabad akaratából megfogalmazódott jogos kéréseket jutalmazni. Azt minden esetben a kisebbségnek kell határozott módon követelni, békésen kiharcolni. Mióta világ a világ, ez így van.

Sem a jobboldali sértettségi, sem a baloldali kushadó, vagy a liberális nem-tudomka attitűd nem megfelelő az EU-n belüli érdekérvényesítésre. Azt csak a szabad akaratunk autonóm döntései hozhatják el.

Az azonos jogainkat, szabadságunkat és méltóságunkat csak akkor kaphatjuk meg, ha a szabad akaratunkból meghasonlottságunkat, a kishitűségünket és az ezekből eredő gyávaságunkat, lustaságunkat feladva tesszük a dolgunkat.



Bósza János