Székely tüntetés az autonómiáért: Mindenkinek a Kárpát medencében azt üzenem



Tessenek már felébredni, az óra már rég ketyeg.
A holnap nem lehet a tegnap folytatása.

2013.10.27.
Ezzel a felhívással fordult a székelyekhez, minden kárpát medencei polgárhoz a SzNT elnöke:

Felhívás a Nagy Menetelésre az egységes, önálló, autonóm Székelyföldért

Látva Románia kormányának a székelyekkel szemben ellenséges, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait sértő közigazgatási tervét, amelynek egyetlen célja a székely nép maradék döntéshozó intézményeinek, a székelyföldi megyéknek az elsorvasztása és felszámolása, a Székely Nemzeti Tanács tiltakozó felvonulásra hívja a székelyeket október 27.-ére, Háromszékre. Alakítsuk ki minden idők leghosszabb tiltakozó menetoszlopát Bereck és Kökös, Gábor Áron szülőfaluja és hősi halálának helyszíne között. Gyülekezzünk Kökös, Uzon, Szentivánlaborfalva, a rétyi útkereszteződés, Eresztevény, Maksa, Dálnok, Csernáton, Kézdivásárhely, Nyújtód, Lemhény, Bereck kijelölt helyszínein, hogy ökumenikus istentisztelet után, déli 12 órakor a huszonkét menetoszlop megindulhasson a szomszédos település felé. Egy órán belül, tizenhárom órakor össze fog állni az a 45 kilométer hosszú menetoszlop, amely székely zászlók ezreivel és tiltakozó feliratokkal üzeni a bukaresti kormánynak: a székelyek szembeszegülnek erőszakos asszimilációs tervével.

Elsősorban az itt élők kétszázezres közösségét kérjük, mutassa meg ismét a világnak: Háromszék nem alkuszik! De jöjjenek a csíkiak, a gyergyóiak, a marosszékiek, az udvarhelyiek és egész Erdély magyarsága, megmutatni, hogy nem félünk, és nem hátrálunk, ha a jövendő a tét!

A Székely Nemzeti Tanács megalakulásának tíz éves évfordulójára is emlékezve mondjuk ki együtt: Székelyföldet nem hagyjuk sem felosztani, sem beolvasztani!

Felkérjük az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket, odaadással vegyenek részt a tiltakozó megmozduláson, akárcsak márciusban a Székely Szabadság Napján, Marosvásárhelyen tartott tiltakozó nagygyűlésen.

Felkérjük a nagyvilág magyar közösségeit, szervezzenek tüntetéseket Románia külképviseletei előtt egy időben a Székelyek Nagy Menetelésével, és vetítsék ki, szemközt a külképviseletekkel a háromszéki tüntetés részleteit, amelyet interneten fogunk közvetíteni.

Legyen jelmondatunk a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása:

Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.

Marosvásárhely 2013. augusztus 8. Izsák Balázs - A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Egy 2007-es írásomat másolnám be. Először azon gondolkoztam mit is írjak a székelyek autonómia menetelését megsegítve, úgy érzem már sokszor leírtam mit is gondolok, mikor kiejtem azt a szót, hogy autonómia:

Autonómiát nem elég akarni, azért tenni is kell.
2007.6.10
Álom vagy valóság?

Egy álom beteljesüléséhez, először is meg kell ismernünk a saját környezetünket. Ez pedig kölcsönös megértés, tolerancia és a közös célok megtalálása nélkül nagyon keservesen fog menni. Minden siker titka, az akarat mezsgyéjén dől el. Minden akaratnak csak akkor van értelme, ha őszintén és komolyan gondoljuk. Az akaratnak sajnos van egy negatív színezetű válfaja is, amit talán hamis akaratnak, önmagunk, a másik ember, vagy az ember-tömegek becsapásának nevezhetnénk. Hamis akarattal csupán félelmünket, kétségeinket és a sikerbe vetett rendíthetetlen hit hiányát takargatjuk. Hamis akarattal butított ember-tömegek az igazság hallatán se képesek tudomásul venni, hogy az ember néha saját sorsának kovácsa. Pedig egyszerű a megoldás, hinni, menni, csinálni kell (ahogyan most a székelyek teszik).

Ki, kit butít?

Ahogy mondani szokás az akarat, a térben egyetlen lépés, időtartama beláthatatlan. Mennyi időnk van még? Félünk megtenni az első lépést. Vajon ez az egyetlen ok, miért szkeptikusan közelítjük meg saját jövőnket, lehetőségeinket, az önrendelkezésünket, vagyis az autonómiát. “Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek”. A békés autonómiatörekvések lényege is hasonló, ha sohasem indulunk el az önrendelkezésünk kiharcolásának az útvonalán, akkor sohasem juthatunk révbe, sohasem lehetünk sikeresek. A felvidéki magyar politikusok 17 éve azzal riogatnak minket, hogy nem szabad az autonómiáról beszélgetni, mert a szlovákság zsebében kinyílnak a bicskák. Az EÚ tele van autonómiákkal, annak különböző változataival. Vajon az egyes kisebbségi népek nyugaton, csak úgy alapon kapták a többségi néptől. Nem, dehogyis azt ők akarták és ilyen, vagy olyan eszközök alkalmazásával kiharcolták. A bicskák bizonyára ott is kinyíltak, később azonban be is csukódtak. A felvidéki magyar politikának égető szüksége van széles alapokon nyugvó megmaradási és asszimiláció-ellenes stratégiára. A gyávaságot és a megalkuvást bátor cselekedetekkel, az önmagunkért történő büszke kiállással tudtára kell adni a többségi népnek, hogy mi is itt vagyunk és csupán a jussunkat az azonos jogokat, a közös területi autonómiát akarjuk.

Akarjuk?

Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákság nem akarja megadni az azonos jogokat, - mert azok kiharcolhatóak - hanem a mi népünk politikusai a gyávák, megalkuvóak és nem merik azt kérni.
Hol is van a felvidéki magyar intelligencia nézeteivel, irka-firkáival, féligazságaival, bátortalanságukkal? Csöndbe vannak, jaj-jaj condra, hűtlen egy viselkedés. Mi van uraim, kihalt a magyar virtus, igazságszeretet, zsebre ketyeg a számláló. Mára csak a kondér aljára vagyunk képesek egymást lehúzni és ott megvitatni a semmittevést, a csakazértis és a dac helyett.

A nép békében és szabadon akar élni, meg akar maradni a saját ezeréves szülőföldjén. Hát tessenek felébredni és leszállni a földre. A kényelmi eszközöket félretéve, életképtelenségünket elfelejtve, felelősségérzetünket megtalálva békés, de határozott módon harcolni az azonos jogokért, a szlovák-magyar megbékélésért és az ehhez szükséges közös területi autonómiáért. Tessék, szabad a pálya, lehet csinálni.
A székelyek már rég beneveztek ebbe a megmaradási küzdelembe. Mi mikor adjuk tudtára a többségi népnek, hogy mi is itt vagyunk és semmi mást nem akarunk, csak annyit, ami nekik is megadatik, méltóságteljes életet és jogegyenlőséget, nemcsak szóban, hanem tettekben is.
Bósza János Öregkomáromból