Tamási Pál ne riogassa a felvidéki magyarságot

Válaszlevél Tamás Pálnak a Népszabadságban megjelent cikkére
Magyar-szlovák új hullám

2009.3.12.
Egyben a felvidek.ma szerkesztőnek igaza van, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok nem könnyű téma, de talán nem is annyira bonyolult, mint aminek tünik.
Tamás Pál írásához csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a szerző elfelejtkezik egy alapvető jogról a népek önrendelkezési jogáról. Márpedig a felvidéki magyarság létezik és ha dél-tiroliaknak joguk volt az önrendelekzésre, akkor nekünk is ezt a jogot meg kell adni. Érzékeny téma, a szlovákságot irritálja ez tény, de ez nem lehet kizáró tényező, olyan értelemben, hogy mi mégcsak ne is beszéljünk az autonómiáról, de Ön szerint Tamási úr az lenne a legjobb, ha még az álmodozás jogáról is lemondanánk, a békesség kedvéért.
Ehhez a nem könnyű témához, a probléma gyökeréhez nekünk magyaroknak "józan paraszti esszél" kéne közelítenünk.
Tamási figyelmébe ajánlanám egy szlovák véleményét, aki világosan és egyszerűen fogalmazott: "Uraim, ismerem az enyéimet, többet vagyok köztük, mint a magyar barátaim között és nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a maroknyi egyszerű szlovák (azok között is csak maroknyi) és néhány inteligensebb szlovákon kívül a nagy többség nem valakik mellett drukkol ebben az országban - hogy fociszlenggel éljek - hanem valakik ellen. Önök ellen, tisztelt szlovákiai magyar állampolgárok. Nem akarják észrevenni? A benesi dekrétumokkal minden szlovák politikus kimondta, az elsődleges cél a magyarellenesség.

Tudják, hogy mi az önök baja? Képtelenek határozottan politizálni. Stúr a mi érdekünkben több mint 150 évvel ezelőtt sokkal határozottabban kiállt, mint az önök politikusai most. Bugár Béla bohóckodással próbálta maga mellé állítani a szlovák közvéleményt. Nem derültek rajta, hanem kinevették s az nem ugyanaz, és a bohóckirály nem vette észre. Csáky pedig politikuscserkész, itt is keres, ott is keres, csak nem meri kimondani nyiltan és határozottan, hogy mit akar. Stúrék tudták, hogy a nemzeti tudatot előtérbe helyező európai országokban a kissebbségben éllő nemzetek, nemzetrészek csak úgy maradhatnak meg, ha autonómiájuk lesz. Azt is akartak kezdetben. Nem egy külön Szlovákiát, hanem észak-magyarország területén autonómiát a szlovákoknak, és ezt akarta Anton Hlinka atya is. A magyar politika ott hibázott, hogy akkor ezt az autonómia kérelmet visszautasították, s így mégnagyobb reakciós szlovák-nemzeti törekvésre adtak okot.

Most hasonló a helyzet Szlovákiában. A magyar nemzetrész csak akkor fog megmaradni, ha sikerül kiharcolni a többi nemzetrésszel (ruszin-ukrán, lengyel, morva) a kétnyelvű területi (tehát gazdasági-, politikai- és kultúrális) auttonómiát. Emlékezzenek Uraim, hogy ezt egy szlovák mondja itt maguknak." (idézet vége)


Tamási úr, nem az autonómia fogalmának a jegelésével kéne törödnie, hanem a téma letisztázásával, de az nem fog menni, ha mindig azzal söpörjük le az asztalról, hogy az a szlovákságot irritálja és mikor valaki az autonómia szót, vagy az önrendelkezésről beszél, akkor a szlovákok zsebében kinyílnak a bicskák és az autonómiát az első lépésnek tekintik az elszakadástól. Ez szerintem legyen az ő bajuk, hogy mit gondolnak az autonómiáról, de mi majd közöljük velük, hogy nem az, mi nem elszakadni, mi csak az alkotmányos jogainkat kérjük, a jogegyenlőséget. Ezt a lépés már végre meg kéne lépnie a felvidéki magyarságnak, hogy rákényszeríti a szlovákságot, hogy viták közeppe tisztázzuk le az autonómia szó fogalmát. Az autonómia az országon belüli önrendelkezést jelenti, nem jelent elszakadást, csak az alkotmányos jogegyenlőséget hozza el minden szlovákia állampolgárnak függetlenül attól ki milyen nyelven mondja a miatyánkot. Ezt kell elmondani a szlovákoknak!!!


Az azonos jogokat, a szlovák alkotmány garantálja, az autonómiát kérni nem törvénybe ütköző cselekedet!!!

Autonómiát és azonos jogokat


Ön szerint most óvatosan kellene az autonómia ötletével foglalkozni, mert a szlovákok történelemkép-zavarban szenvednek. Már ebben szenvednek 89 éve, ha nem vette volna észre. Ön szerint mikor jön el az az idő, amikor lehet az autonómiáról beszélni, amikor már nem lesz kinek követelni, mert a felvidéki magyarság a nagy toleranciahallgatásunk közepette beolvadt a szlovákságba, vagy talán Ön pontosan ezt akarja. Ez lenne az Ön megoldása a szlovák-magyar megbékélés érdekében. Nem, nem mi ebből felvidéki magyarok nem kérünk, mi most és azonnal követeljük, hogy a szlovákok képviselői üljenek le tárgyalni a felvidéki magyarság igazi érdekképviseletével, hogy békés úton oldjuk meg, hogy ők mit is értenek az önrendelkezés alatt és vitassuk meg ezt a szlovákok számára kényes témát, hogy hogyan is képzelik el ennek a törvényes keretek közötti megvalósíthatóságát.

Tamási úr alternatívákat kell felvázolni, segíteni a felvidéki magyarságnak azzal, hogy elmagyarázzák végre már a szlovákságnak, hogy az autonómia, nem jelenti az országuk szétzilálását, csupán egy demokratiskus megoldás a meglévő etnikai feszültségek kezelésére. Ilyen és hasonló cikkeket írogasson, ne pedig riogassa a felvidéki magyarságot.

Az akarja ennek az országnak a javát, aki maga is megkéri, de másoknak is megadja békében, az azonos jogokat, a jogegyenlőséget és az ehhez szükséges autonómiát, ha azt a más anyanyelvű polgártársai kérik, kérni fogják.
forrás: CA - Bósza János