Többpártrendszer Erdélyben

2008.6.17
Ágoston András:

Többpártrendszer Erdélyben



Miután a Magyar Polgári Párt hősies küzdelmének köszönhetően valóban létrejött a választás szabadsága és befejeződtek az első több (két)párti helyhatósági választások Erdélyben, legalább két tanulságot rögtön megfogalmazhatunk.

Az első az, hogy a megteremtett szabadsággal nem éltek annyian, mint azt várni lehetett volna. Továbbá, hogy az erdélyi magyar szavazók sem képeznek kivételt: a végül is javuló társadalmi körülmények között részben a (magyar) média szorításában a magyarok inkább a már ismert (megszokott) politikai opcióra szavaztak.

Ha elfér még egy sommás megfigyelés, akkor azt kell kiemelni, hogy a két évtizedes magyar egypártrendszer nyomán (amikor az RMDSZ-nek csak ki kellet adni a jelszót, s a magyar szavazatokat érdekvédelem címén beseperhette) a helyi kiskirályok és a csúcsvezetők bebetonozták pozícióikat. Olyannyira, hogy az újgazdagok vékony rétege – részben a magyar egypártrendszerből levezethető – stabil helyi befolyásra tett szert. Olyan a nemzeti közösségen belül érvényesülő politikai dominanciára, melynek hatása, még a szavazófülke magányában is érezhető.

Következésképp, az RMDSZ a kisebbségi magyar vállalkozók részbeni támogatásával, a magyarországi támogatások feletti ellenőrzés megtartásával, a román politikai elit által felállított bizalmi minimum vállalásával megteremtett politikai szélárnyékban, megőrizte primátusát. Erre lehetősége lesz egészen addig, amíg – erről a román politikai elit dönt – Romániában tűrik a magyar kisebbségi pártok működését.

Hogy a magyar kisebbségi pártok (politikai) kiszorítására mikor kerül sor? Ha Magyarország és a magyar politikai elit nem vállalja a kisebbségi magyar autonómiamodellek, valamint ezzel szoros összefüggésben a számarányos parlamenti képviselet, illetve a garantált képviselői helyek biztosítására irányuló követelések nemzetközi képviseletét - akár már néhány éven belül.

Hogy van-e ezek után esélye az MPP-nek? Arra, hogy növelje politikai súlyát és tekintélyét, mindenképpen van. Akkor, ha az őszi parlamenti választási kampányban markáns politikai vezetősége, a követelései közé beiktat legalább egy világos, s a romániai magyarság egészét befogadó, demokratikus autonómiamodellt. (Ha ilyen nincs, alkotnia kell egyet.) De, ez nem elég. Szükség lenne arra is, hogy Tőkés László, a parlamenti választásokon vállalja jelöltséget és ehhez legyen a magyarországi politikai támogatás.

Az erdélyi, s általában a kisebbségi magyar szavazók számára a választás szabadságának kissé virtuális ígéretét Tőkés László és Markó Béla egyidejű romániai parlamenti jelenléte tenné csak kézzelfoghatóvá, valóságossá.

További lehetséges alternatíva az összefogás.

Ezt a vajdasági magyar pártok az idén kipróbálták. Nem éppen siker nélkül, de tény, hogy a tizennégy éves egymásnak feszülés után többet vártunk. Bedőltünk a magyar média propagandájának. Annak, hogy össze kell fogni, s akkor minden megy magától. Hát nem megy. Mert közben a kisebbségi politikai színtérre egy új, igazán csak most megtapasztalt erejű szerb ellenfél lépett be: Tadic köztársasági elnök Demokrata Pártja.

Hogy az összefogás Erdélyben milyen eredménnyel járna, nehéz lenne megjósolni.

Egy biztos: összefogás esetén kapnánk még egy biztos jelzést a kisebbségi magyar választók mélyebben alakuló motivációiról. A vajdaságiak viselkedése mindenképpen szignifikáns. Ők tudatosan, vagy mélyből jövő megérzéssel rátapintottak a lényegre: amennyiben nincs egyértelmű, határozott budapesti támogatás a nemzet egésze számára fontos ügyekben, mint amilyen az autonómia és a kettős állampolgárság, akkor közelebb lévén ez a hatalom, meg kell hajolni a helyi többségi politikai elit igénye előtt. Nevezetesen, akceptálni kell azt a többségi törekvést, miszerint a kisebbségieket nem közösségként, hanem személyenként kell integrálni.

Ezért a magyar politikai elit egésze nem kifogásolhatja, hogy a kisebbségi magyar szavazók húsz év múltán nem kívánnak tovább várakozni az egységes magyar nemzetközi politikai fellépésre, hanem a kisebb ellenállás mentén haladva, minél kevesebb áldozatot vállalva igyekeznek személyes életcéljaikat elérni.

Ha a magyar politikai elit nem képes a tömegek törekvéseit kifejező jövőkép felvázolására, akkor nem várható el, hogy maguk a szavazók tegyék ezt meg. A szavazók és a kisebbségi magyar politikai elit közötti a szavazatok számában is jelentkező nagy távolság elfogadhatatlan. Csökkentése a magyar politikai elit egészének a felelőssége.

forrás: VMDP hírlevél