Töretlen hittel ember és magyar

2009.4.3.
*
«Minden dolognak mértéke az ember» (Protagorasz)

Korunk barbár vadkapitalizmusának ideáljai a bankrendszer primus inter paresei, a financiális oligarchák, a milliárdok mágusai, a modern Cipollák. Minden dolognak mértéke márpedig az ember, nem a Wall Street spekulánsai! Embercentrikus ökonómiai politikára van szükség, de az állami újraelosztás, redisztribúció nem csaphat át felelőtlen pocsékolásba. Meg kell találni az "arany középszert", az arany középutat a Welferstate típusú szociális-paternalista túlgondoskodás és a neoliberalizmus antihumánus, a piacban fenntartások nélkül bízó mechanizmusai között.

*
«Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,/ Csak elfajult kor hős elődöket» (Garay János)

Minden nép, minden nemzet, mely immunis a saját történelmére, múltjára, nemzeti hőseire való emlékezéssel szemben, halálra van ítélve. A nemzeti közösségek szellemi fogyatkozásra apellálásának korában, amikor automatizált pártkatonákat nevelnek a negyedik hatalmi ág, a média látens manipulációs eszközeivel, amikor nívótlan debilek, korlátolt képességű botrányhősök -értsd: "celebek"- jelentik emberek százezreinek a "szellemi" muníciót, különösen fontos, hogy emlékezzünk történelmi nagyjainkra, felelevenítsük a múlt ősködébe vesző múltbéli történéseket. Memento mori -emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy Herder jóslata ne válhasson valóra-nem veszhetünk el a történelem süllyesztőjében, felettünk nem mondhatja ki a sententiát a história ítélőszéke! Egy ezredévnyi szenvedés kér most éltet vagy halált!
«Töretlen hittel ember és magyar» (Wass Albert)

Magyarországnak a globalizációs erőtérben sem szabad felednie brutális megcsonkítását, határon kívül rekedt véreit. Az Európai Unió tagjaiként is mindent meg kell tennünk azért, hogy támogassuk idegen impérium alatt élő magyar testvéreinket, különös tekintettel a Kárpátalján és a Délvidéken élő magyarságra: őket még mindig vasfüggöny választja el az anyaországtól! Katasztrofális a helyzet Erdélyben és a Felvidéken is, ahol a magyarságnak nap mint nap szembesülnie kell a soviniszta Gauleiterek tevékenységével. Elő kell segítenünk, hogy minden határon kívül élő magyar megkaphassa a kettős állampolgárságot. Támogatnunk kell autonómiatörekvéseikben a felvidéki polgárjogi mozgalmat, élén Bósza Jánossal, a Székelyföldi Nemzeti Tanácsot és Tőkés Lászlót, valamint a délvidéki magyar mozgalmakat! Deklarálnunk kell, hogy Európában gondolkodunk, de a Nemzetek Európájában, ahol minden nemzet élhet önrendelkezési jogával!

*
«Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret» (Márai Sándor)

Az előző pontban foglaltakkal is összefüggésben, fel kell ébreszteni a magyarság lelkében pislákoló hazaszeretet lángját, hogy aztán Vesta-lángként lobogva járja be -ha úgy tetszik, kísértetként- Európát és az egész világot. Ahogy Márai mondta volt, hazánk a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. Minden időkben akadtak olyan renegátok, akik a perduellio vétkét és stigmáját magukon viselve önnön nemzetük életére törtek, de szerencsére olyanok is, akik keblükben honszerelmükkel védelmezték az ellenségeinktől nemzetünket. A Haza bár sokak szemében absztrakt, avitt és atavisztikus fogalomnak tűnhet, valójában az egyik legfontosabb értékhordozó, primer kategória.

*
«Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs» (Berzsenyi Dániel)

Konvencionális megállapításnak tűnhet, de az erkölcstelenség, az öncélú hedonizmus, az erkölcstelenség bűnös ingoványára tévedés egész birodalmakat dönthet romba. A Római Birodalom vesztét is csak részben okozta az egyre nagyobb kiterjedésű terület feletti igazgatás kaotizmusa és a birodalomra törő hadak csapásai, fontos szerepe volt ebben a morális mankók eldobásának is. Helyre kell állítani a történelmi egyházakon esett csorbát. A totalitárius rezsimek, a nemzetiszocialista és bolsevik diktatúra az egyházak felszámolására és ellehetetlenítésére törekedtek, ugyanakkor az egyház katarzisra, lelki és materiális megtisztulásra is szorul. Az egyházaknak a hívők és Isten közötti harmonikus kapcsolat megteremtését kell szolgálniuk, nem egyes tisztségviselők önös érdekeit. Az individuális, olykor azonban nagyobb méreteket öltő és szervezett szekták baktériumként tenyésznek a tiszta erkölcs testén, ezek káros társadalmi hatását minden lehetséges plénum előtt hangsúlyozni kell.

*
«Mi más egy állam igazságosság nélkül, mint rabló banda?» (Szent Ágoston)

Véleményünk szerint az európai alkotmányok sorában kitüntetett szerepet foglal el az Ír Köztársaság alkotmánya. Ez a sui generis, sajátos alaptörvény preambulumában, bevezető rendelkezései között említi azokat az értékeket, amelyeknek valóban szupranacionálisnak, nemzetek felettinek kellene lennie és mint ilyennek az európai kollektíva alapértékeinek... Az ír alaptörvényben nevesítik Istent, a vallás és a család fontosságát, a tradíciók és a Nemzet szerepét. Az állami szervezetrendszer, miként a jogrendszer is, fabatkát sem ér, ha az igazságosságra legalább elemi szinten nem törekszik. Radbruch ismert formulája szerint az igazságosságra még csak nem is törekvő, igazságtalan jog nem is helytelen, hanem törvényes jogtalanság. Egyéni, interperszonális viszonyainkban is fontos az igazságra törekvés: «az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.» (József Attila)

*
«Tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni a magáét!» (Ulpianus)

A jog feladata az állampolgárok autonóm mozgásterének biztosítása, az emberhez méltó lét szavatolása, a társadalom javára ható emberi tevékenység kibontakoztatásáhooz szükséges életkörülmények zavartalanságának, háborítathatatlanságának garantálása, az azt zavaró külső behatásokkal szembeni védelem biztosítása. Napjaink Magyarországán fájóan keveset foglalkoznak a jogi normák címzettjei a jogszabályokkal, társadalmi vita hiányában nincsenek tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel sem. Amikor egyesek a társadalomra veszélyes, antiszociális, agresszív magatartást kifejtő bűnelkövetők jogellenes cselekményei kapcsán a Rubicon átlépéséről beszélnek, megteszik az első fontos lépést a vita irányába, de valahogy megoldási javaslataik továbbra is a tarsolyuk mélyén lapulnak. Pedig érdekes és izgalmas téma lehetne a büntethetőségi korhatár 12 évre történő leszállításának kérdése (pláne a galerik egyre súlyosabb tevékenysége kapcsán), vagy a "bűnfeldícsérés" 1944 előtt egyébként büntetendő intézményének megoldatlan problémái (Whiskys rabló piedesztálra emelése et cetera.) A büntetőjognak véleményünk szerint ma inkább a kriminalizáció és a represszív intézkedések irányába kellene fejlődnie, hogy a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglalhasson helyet.

*
Családi körben

A család intézményét a történelem nagy viharai alapjaiban rengették meg. Paradigmaváltásra van szükség, vissza kell térni a tradicionális családfelfogáshoz: a nőknek a feladata a gyermeknevelés és a családi háztartás fenntartása, a férfiaké pedig a gyermekek és a feleség eltartása. A nők világképe, melyet a feminista és emancipációs mozgalmak produktumai alapjaiban rengettek meg, ma -tisztelet a kivételnek- a karrierizmuson és a törtetésen alapul. Nem hajlandók a gyermekvállalásra, mert az veszélyezteti a különböző pozíciók elérésének lehetőségét, szexuális életük csapodár, a "nem kívánt probléma" bekövetkezése esetén pedig a terhességmegszakítás vagy még rosszabb esetben a művi meddővé tétel mellett döntenek, sajnálatos módon egyre inkább állami asszisztálás mellett. Klara Zetkin, Rosa Luxemburg és a többi feminista ténykedéseinek ezért mára katasztrofális eredményei lettek. Vissza kell adni a család megbecsültségét, hiszen a tragikus demográfiai mutatók jelzik, hogy ha a tendenciák folytatódnak, a magyarság kisebbségbe kerül saját hazájában. A demográfiai krízisre nem a távol-keletiek importálása a megoldás, hanem a család tudatos támogatása. A házasság intézményének tudatos negligálása mellett egyre inkább a regisztrált élettársi kapcsolatot preferálják. A hálószoba intim szférájában természetesen mindenki a saját akarati autonómiájának megfelelően ténykedik, de házasság csak férfi és nő között jöhet létre. A családon belüli erőszak kérdéskörében le kell szögeznünk, a férjnek nincs és nem is lehet az archaikus állapotokat idéző "patria potestasa", a nyers és brutális erőszak minden formája elítélendő. A férfi tisztelje élete párját és gyermekei anyját. Az alkoholizmusból eredő fizikális kirohanások nem jelentenek mentséget a bántalmazásra. Az édesanyáknak viszont koncentrált figyelmet kell fordítaniuk gyermekeik nevelésére: nem akcióhősökre és predatorokra van szüksége a gyermekeknek, hanem odaadó szeretetre ami azonban nem jelenthet öncélú pátyolgatást. A szocializáció célja a gyermek bevezetése a társadalomba!

*
«Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!» (Reményik Sándor)

Az iskola -a család mellett- szekunder szocializációs tényező(legalábbis annak kellene lennie!) A hagyományos -és világszerte híres!- magyar oktatásra végső csapást mértek, hogy a romokon holmi multikulturális tudattól átitatott, önálló gondolkodásra képtelen "robotokat" neveljenek. Mellékessé vált, hogy a nebulók az alma materben konvertálható tudást szerezzenek, mellékes, hogy alapadatokkal sincsenek tisztában. Eötvös József, Trefort Ágoston és Klebelsberg Kunó hagyatékára tekintettel kell átszervezni az iskolarendszert. Az iskola elsődleges feladata az emberi tudásanyag lehető legnagyobb mértékben történő átörökítése, másrészt a nevelés! Ennek érdekében ismételten be kell vezeti a fenyítőjogot, amit egyébként a Csemegi-kódex is tartalmazott. Ez nem brutalizmus és antihumanizmus- egy körmös nem a világ vége, ha nevelő célzattal alkalmazzák! "Non scholae, sed vitae discimus"-tartja a latin mondás, és valóban, nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!

Készült: Csonka-Magyarország, 2009. január 24.
http://nemnemsoha.gportal.hu/gindex.php?pg=29465628