Történelmi tény: Sclvusokból lett szlovákok

2009.3.13
A Szlovák Köztársaság Alkotmánya

IV. fejezet

A nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok jogai

33.§

A nemzetiségi kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozásból senkinek semmi hátránya nem származhat.

34.§

1. A Szlovák Köztársaságban nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó állampolgárok számára az alkotmány szavatolja a sokoldalú fejlõdést, elsõsorban azt a jogot, hogy a kisebbség vagy a csoport más tagjaival együtt fejlesszék saját kultúrájukat, továbbá az anyanyelvû információszerzés és tájékoztatás jogát, a nemzetiségi egyesületekben való egyesülési jogot, a közmûvelõdési és kulturális intézmények alapításának és fenntartásának jogát. A részleteket törvény szabályozza.
2. A nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó személyeknek törvényben szabályozott módon az államnyelv elsajátításának jogán kívül az alkotmány szavatolja:

1. az anyanyelvû mûvelõdés jogát,
2. anyanyelvüknek a hivatalos érintkezésben való használatának a jogát,
3. azt a jogot, hogy a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok ügyeinek intézésében részt vegyenek.

(3) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok jelen alkotmányban szavatolt jogainak gyakorlása nem vezethet Szlovákia szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez, sem pedig a lakosság többi részének diszkriminálásához.
_________________


abraka
2007. Január 24. Szerda, 16:45
l
Idézet:
nemzeti kisebbség – nemzeti vagy etnikai kisebbség alatt olyan etnikai csoportot értünk, amely számarányát tekintve kisebbségben él az adott or­szág többségi etnikumához képest. Etnikum vagy nép alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népcsoportot értünk. A nemzeti kisebbség elnevezés a nemzetállami gondolat kialakulásával a 19. sz. során terjedt el, a kisebbségben élő etnikai csoportok megkülönböztetésére használták az adott ország területén élő »nemzeti« többséggel szemben. Az etnikai kisebbségeket származásuk alapján helybemaradó vagy autochton (őshonos), ill. vándorlás során létrejött vagy allochton (áthelyeződő) csoportba sorolhatjuk. Nagyságuk szerint a nemzeti kisebbségeket viszonyíthatjuk az adott ország össz­né­pes­sé­géhez (pl. a magyar kisebbség aránya Romániában 10%), vagy az anya­nem­zet egészéhez is (a magyarság egyharmada Magyarország határain kívül él). A népek nagyfokú keveredése, a nemzetközi vándorlás miatt etnikai szem­pont­ból tiszta, homogén ország ma már alig létezik Földünkön. A nemzeti ki­sebb­ségekkel való negatív bánásmód, az anyanyelvi oktatás és a nemzetiségi nyelvhasználat korlátozása többször vált a múltban nemzetiségi ellentétek és politikai viszály forrásává. A fejlett demokráciák a területükön élő nemzeti kisebbségeket különleges elbánásban részesítik (pozitív diszkrimináció), támogatják a kultúra fennmaradását, esetenként területi autonómiát biz­to­sí­tanak számukra.
forrás:enc.hu

Mi nem kisebbség, hanem kisebbségben élő népcsoport része vagyunk, tehát mi a Felvidéki Magyar Nép vagyunk.
A SK alkotmányából kiindulva semmilyen jogokkal nem rendelkezünk.
Az a tény, hogy a SK alkotmánya kisebbséget említ, ez azt jelenti, hogy nemzetállamról van szó, a szlovákok nemzetállama, a FMN jogi értelem az SK alkotmányából kifolyólag egy disszkriminált népcsoport.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

1. cikk

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Hol a méltóság? Hol a jog?

http://shp.hu/hpc/hpc_member_3g.php?azonosito=commorakozigaz&oldalkod=1167912758


Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták, ahogyan pl. a románokat oláhoknak, a szlovéneket pedig vendeknek nevezték. Ezek a népnevek a szlovák, román, stb. nemzetállamok kialakulása után (de az internacionalista testvériség idejére mindenképpen) kivesztek a magyar nyelvből. A tót név végső soron a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája. A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv” népnév egy változata.
forrás:wikipédia


A középkor folyamán végig jól adatolható e szláv népelemek jelenléte, akiknek sem önálló etnikai, sem valamiféle regionális identitásuk nem volt – Hungaria teljes jogú lakosainak tekintették magukat, azt magukénak érezték, hazájuknak tekintették (ezt az „anyanyelvtől független” nemzettudatot nevezi a történelemtudomány hungarus-tudatnak). Szlovákoknak nevezni őket történelmietlen, szlávnak nevezni pedig túl általánosító – mesterségesen képzett gyűjtőnevük a szlovien elnevezés. (A korabeli oklevelekben mint sclavusok szerepelnek.)
E szláv-szlovien elemek aktív részesei voltak a középkori Hungaria életének.
forrás:Kollai István

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. Művei, melyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskou alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana).
Wikipédia

Sclvusokból lett szlovákok, a volt közös Hungaria területén élő nép, akarárcsak a magyar, vagyis a Felvidéki Magyar Nép. A szlovák nép és felvidéki magyság egy és ugyanazon a területen él már 1000 éve. A Trianon előtti Felvidéken (Közép- és Észak-Szlovákia) már 16 században is a háromnyelvűség (magyar, szlovák, német) volt a jellemző. Kárpátia - Natio-Hungarica, vagyis egy nemzet háromnyelvű népével.
Mai Szlovákia ezt a történelmi tényt, nemzetállamiságának az SK alkotmányban történő a szlovák nemzet fogalmával diszkriminatív jelleggel felrúgta. A német anyanyelvűeket a történelem folyamám teljesen magába olvasztva, a FMN-el 86 éve ugyanezt teszi. A FMN csak azokat a jogokat követeli, amit önhatalmúlag a szlovákiai szlovákság magának természetesnek tart. Nekünk Magyarországhoz semmi közünk, területileg az ottani magyarok hazája. Mi itt élünk 1000 éves közös hazában, ugyanazon a területen, tehát ugyanazok a jogok minket is megilletnek, minket senki ne küldjön innen máshová, a mi hazánk itt van ahol az őseink is éltek.


Bendegúz
2007. Január 25. Csütörtök, 11:37

l
"Nekünk Magyarországhoz semmi közünk..."

Csak a magad nevében beszélj, János! Nekem közöm van Magyarországhoz. A Hazám nekem, tudod?...
Mit kezdjek egy emberrel, aki közép-, meg északtót területek lakóival közös hazatudatot próbál ápolni, de megtagadja ugyanezt maradék-Magyarország polgáraitól? Erőltetett ez a felvidékiség. Hazug.


Dalnok
2007. Január 25. Csütörtök, 11:58

A felvidékiség nem hazug, csak át kell gondolni.

Nekem is Magyarország a hazám, de nem Csonka-magyarország hanem az a MAGYARORSZÁG aminek része Erdély,Felvidék ,Kárpátalja,Délvidék Csonka-magyarország is csupán a része.


Bendegúz
2007. Január 25. Csütörtök, 12:10

Haza dolgában egyetértünk!

Amit vitatok, hogy a magyar embernek valaha is lett volna "felvidék-tudata".


Dalnok
2007. Január 25. Csütörtök, 12:32

Sajnos vannak olyan jelenségek amik nagyon bonyolult lélektani folyamatokon alapulnak,analizisük komoly hozzáállást követel.
Vannak bizonyos regionális sajátsgok amik ha helyesen értelmezzük öket akkor a nemzeti összetartozást nem gyengittik hanem erösittik.

Ami a felvidékiséget illeti magya a felvidék egyx zavaros fogalom. Erdélyel ellentétben sose alkotott külön egységet, a keleti nyugati északi és déloi részeinek lakói egyész más kulturális történelmi gyökerekböl táplálkozik a közös nevezö perdig nem valami felvidék, haenm az 1000 éves közös haza.

felvidék tudat a multban igenis volt-de azoknál a magyaroknál akik Liptószentmiklóson,Turácszentmártonban,Porádon Zsolnán vagy Eperjesen laktak.

Semmi esetre nem volt ilyen Komáromban,a Csallóközben vagy a Mátyusföldön. Ezeken a vidékeken száz éve kinevették volna azt aki öket felvidékinek nevezi!


abraka
2007. Január 25. Csütörtök, 13:24

Idézet:
"Nekünk Magyarországhoz semmi közünk..."


Ezt a semmi közünket úgy értelmezd, hogy ne küldjenek oda minket állandóan, mi most is odahaza vagyunk.

Én ezt az értelmezést egy közös területhez egy élettérre vonatkoztattam, ha a MO magyarok is kiállnak az érdekeink mellett, akkor mi is ki fogunk állni a közös érdekek irányában, de ezt csak közösen tudjuk legjobban értelmezni, megérteni és megvalósítani. Bizonyos szinten az EÚ-ban is elfogadhatóbb, ha mi magunkat nem kisebbségnak, hanem a magyarság részének nevezzük magunkat, de ehhez szükségeltetik egy bizonyos területre levonatkoztatható népi öntudat. Ha mi azt fogjuk hangoztatni, hogy mi vagyunk a Felvidéki Magyar Nép (FMN) ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk a magyarság része. Csupán az történik, hogy "két legyet ütünk egy csapásra". Ha népcsoport vagyunk, nem pedig kisebbség, ugyanazok a jogok minket is megilletnek, amelyek ezeken a területeken 1000 évig egy természetes bevált megoldás volt. A legfontosabb az, hogy jogi értelemben, elfogadhatóbb a többségi nép és az EÚ irányában is. Ez egy nagyon fontos tényező. Az EÚ irányában történt megkereséseink és az ottani barátaink véleménye is ezeket igazolja. Tehát mátol kezdve legyünk (vagyunk) a Felvidéki Magyar Nép mint az összmagyarság része, a Natio Hungarica népeinek elidegeníthetetlen tartópillére. Természetesen sok mindenben igazad van, ami a történelmi sérelmeket illeti, de szerintem akkor se ragadhatunk le egy igazságtalan diktátumnál, amit ránk kényszerítettek, mert egy dolgot el kell ismernünk a pillanatnyi nagyhatalmi politika, nem kecsegtet minket azzal, hogy ezen változtatni kíván, szerintem sajnos nem is fog. Olvasd el (bizonyára olvastad is már) Barki írásait ebben a témában, Ő is hasonlóképpen argumentál, s róla nem lehet elmondani, hogy trianon-baráti. Természetesen, amit írok azt a saját nevemben teszem.
_________________

Dalnok írta:

Idézet:
Sajnos vannak olyan jelenségek amik nagyon bonyolult lélektani folyamatokon alapulnak,analizisük komoly hozzáállást követel.
Vannak bizonyos regionális sajátsgok amik ha helyesen értelmezzük öket akkor a nemzeti összetartozást nem gyengittik hanem erösittik.


Igen pontosan erről van szó több fej, több ész, tehát minél többen mondják el a véleményüket ebben a témában, beleértve a felvidéki magyar és a szlovák értelmiséget is, a csöndes többség is, ha ez mind megtörténik, akkor szentül meg vagyok győződve, hogy ráleltünk a helyes útra, igaz hogy rögös lesz, de legalább egy szilárd talaj lesz a lábunk alatt. Beszélni, vitázni, mondani, véleményt alkotni kell. A viták megegyezéshez vezetnek, a hallgatásból már elég volt.
_________________


Attila
2007. Október 1. Hétfő, 17:39

Nevelés kérdése
Sok mindenről szóltunk idehaza az elmúlt hetekben. Az előzőekben láthattuk, hogy vannak köztünk is gazemberek, de tudjuk azt is, hogy a szlovák közélet szereplői majmot csinálnak belőlünk folyamatosan.
Benes dekrétumainak napirendre tűzése, a magyar kártya előrántása lassan süket fülekre lel a felvidéki magyar társadalomban. Csupán néhány nemzetben prioritásként gondolkodó felvidéki magyar értelmiségi veszi komolyan az ügyet, a többiek vagy gyatra lapjuk példányszám- emelésének lehetőségét, vagy a politikai kommunikáció egy eszközét látják ebben.
Mit tesz a kisember?
Ma reggel felültem a csallóközi expresszre, hogy Komáromból Dunaszerdahelyre utazzam. Kisvártatva belépett a fülkénkbe a kalauz. Öten ültünk bent, mind magyarok. Egyedül én kértem magyarul a jegyet, a többiek még egymás között is szlovákul poénkodtak tovább. A jegykezelő hölgy nekem magyarul válaszolt, láttamozta a jegyemet és további jó utat kívánt. Kilépett és a diskurzus a fülkében magyarul zajlott tovább.
Hazafelé gondoltam busszal utazom. Felszálltam és Komáromig kértem a jegyet az érsekújvári SAD 954-es buszának vezetőjétől. Bambán nézett rám. Megismételtem, hogy Komáromba kérnék jegyet. A válasz: "Prosím? Nerozumiem." Mondom: "Do Komárna." Láss csodát, megértette a cég magyarok lakta településeken keresztül szolgálatot teljesítő, azaz belőlünk élő alkalmazottja. Az előttem sorban állók mindegyike a megállóban magyarul csacsogott. Amint a buszra léptek, szlovákul kérték a jegyüket: Komárnóba, Velký Mederre, Dolný Stálba. Ennyit tesz a megszokás.
Sosem tudjuk már levetkőzni az elmúlt rendszer beidegződéseit?
forrás: kukac.sk
http://www.kukac.sk/portal/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=455&postdays=0&postorder=asc&start=0