Trianon revízióját és szlovák-magyar megbékélést

2010.05.05.

Még mielőtt sokan felhördülnének, lám-lám kibújt a szög a zsákból, hisz itt a bizonyíték Szlovákia szétzilálására törekszik, egy kis magyarázattal tartozom. Mi is a revízió? A latin szó jelentése ellenőrzés, felülvizsgálat, felülvizsgálati kérelmet jelent. Tehát nem pedig határváltoztatást, annak jogos követelését, ha ez így lenne, akkor területi reviziót emlegetnénk. Csupán arról van szó, hogy felül kéne vizsgálni, kimondani az igazságot, hogy mi is történt Trianonban. Úgy ahogyan az oroszok is lassan beismerik, hogy a második világháború kezdetén Katynban háborúsbűnöket követtek el, amikor 1940. március 5-én a szovjet titkosszolgálat több, mint 15.000 lengyel hadifoglyot a katyn-i erdőben, az "ellenforradalmi tevékenység és szovjetellenes agitáció"-tól való félelmükben legyilkoltatott. Mostanáig maradt az elhallgatás, cinizmus, mészárlás.

A trianoni békeszerződés, amit a nyugati nagyhatalmak kényszerítettek ránk nekünk magyaroknak csak egyszerűen békediktátum, nem pedig szerződés, mert nélkülünk, rólunk döntöttek, cseh, román és szerb hazugságokra építkezve.

Ha szlovákok őszintén gondolják a megbékélést, akkor minimálisan beismerik, hogy Trianon egy igazságtalan döntés volt és megadnák a kért területi autonómiát a Hodzsa-Bartha etnikai határon, amit Hodzsa szlovák megbízott későbbi szlovák miniszter is elismert, szerződésben garantálta, hogy ez az etnikai határ, demarkációs vonal, ahol a két nép közötti politikai határnak is húzodnia kellett volna.

Nem így történt. Tehát szlovák testvéreink ne gondolják azt, hogy egy magyar identitástudatú polgártársa mindezt csakúgy alapon magamögött hagyja, nem vesz tudomást róla, mintha megsem történt volna. Ez lehetetlen. Igen a szlovák nép testvérnemzet, mert lehetséges, hogy a IX. és a X. században élt elődeink genetikailag eltérőbbek voltak, de mi akik ma itt ezen a szülőföldön élünk etnikailag, nyelvileg, szokásainkban nagyon is összekeveredtünk, munkában, gondban, boldogságban, bajban, búban,bánatban az eltelt 1100 éves időszak alatt nagyonis összekovácsolódtunk, szinte eggyé váltunk. Történelmünk, királyaink és még szokásaink is egyformák, csak egy különbség választ el mintket egymástól, hogy valaki a Miatyánkot magyarul, valaki szlovákul mondja. Felvidéki szállásterületeink is közössek voltak, sőt a törökök kiúzése után még délvidékre is eljutottak a szlovákok elődei, egy szebb jövő, egy jobb élet reményében. Felvidéken, vagy ahogyan a szlovákok mondják Szlovákiában Komáromtól Zsolnáig és Pozsonytól Munkácsig ezerszáz éve egyformán őshonos nép a magyar és a szlovák is. Amennyire szlovák Komárom, annyira magyar Zsolna is. Mind a két nemzet címerében benne va a kettőskereszt, mint jelkép. ami a bizánci időkre nyúlik vissza. Magyarországra az Árpád-házi uralkodók dinasztikus kapcsolatainak révén kerülhetett, így a mai szlovákok lakta területekre is.

Sajnos manapság vannak köztünk, akik célja a zavarkeltés, etnikai konfliktus előidézése Közép-Európában, az Orosz Birodalom érdekeinek megfelelően. Mellékesen a zavarkeltés még jól fizetett vállalkozás is, erre élő példaképként szolgálhat a soviniszta Szlota János a Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Több száz milliós vagyonra tett szert, drágai autói, repülőgépje és tengerparti villái tanúbizonyíték erre. Főcélja neo-pánszlávizmusra támaszkodva etnikai konfliktusok gerjesztése. A magyarokat, romákat sértegeti reggel, délben, este. A szlovák főügyészségtől feljelentésemre, hogy ez a személy etnikai feszültséget gerjeszt, törvényeket sért, mégis azt a választ kaptam, idézem: "Slota mikor a magyarokat sértegeti, akkor csupán a saját nemzetét védelmezi." A magyarázat kissé furcsa és zavaros.

Csodálatos kis állam volt az erdélyi fejedelemség. Egy keleti Svájc, nemzeti szövetségen alapuló, alkotmányos szabadsággal. Három politikai nemzet (a magyar, székely és szász) és négy törvényesen befogadott (katolikus, lutheránus, református és unitárius) vallás hazája, mely féltékenyen őrizte és védte önkormányzatát és büszke volt politikai és vallásszabadságára. Nem lehetne ilyen Szlovákia is, szövetségi államformával, föderalizmussal. A vallások eme kavalkádja nálunk is megtalálhatóak, szlovák, magyar, rutén nemzetrészek és több százezer roma is él a felföldi bérceken, völgyekben, síkságokon. Minden adott egy tartós megbékélés, az együttélés testvéri eszméjének a hirdetésére, ahol a különböző kultúrák és nyelvek összetartó erőként értékes tőkét jelentenek, nem pedig a széthúzás eszközét.

Dr Sz. L., Szögedi Védegylettől így vélekedett:
"A demokratikus szubminimum: A háromszíntű autonómia azonnali meghirdetése, az EU-ból való kizáratás meglebegtetésével... – ilyen (lenne) egy működő demokrácia ! Az EU-ban...
A demokratikus norma: Kárpótlás !!! Területi és vagyoni, valamint erkölcsi kárpótlás a 90 esztendőért !
A demokratizmus egyik alapelve... a Wilson-i elvek... a népek önrendelkezési joga... nekünk, magyaroknak 90 éve nem jár!?


Ezért is kell beszélni Trianonról, a Benes-dekrétumomokról és minden olyan igazságtalanságról, hogy ne a gazemberek mondják meg mi jó, mi törvényes, hanem az igazság szava legyen a legerősebb. Ezért kell békésen véleménytnyilvánítani, ha kell tüntetni, minden olyan eszköz bevetésével, ami elvezet minden felföldi, szlovákiai nép egyenjogúságához, megbékéléséhez.

Ezért fogok Június 4-én békésen véleményt nyilvánítani Pozsonyban is a Béke szökőkútnál, ezért is döntöttem úgy, hogy novemberben elindulok a komáromi polgármesterei választásokon, hogy a többetnikumú városunk legyen az első felföldi, szlovákiai város ahol a két nép megbékélése, a szlováké és a magyaré megtörténjen és ne csak beszéljünk az akadály-mentesítésről, hanem tegyünk is érte.

Bósza János

Időszerű-e Trianonról beszélni a 90. évfordulón?

Időszerű-e Trianonról beszélni a 90. évfordulón?
[ 2010. május 10., 08:07 ] [984]

Vannak, akik úgy gondolják, hogy nemcsak nem időszerű „Trianonozni", de egyenesen káros a nemzeti érdekekre Trianon emlegetése. Ezzel szemben Lea Brilmayer, a Yale egyetem jogi karának nemzetközi jog professzora, a területi igények fenntartását és hangoztatását tanácsolja, mint az emberi jogok megszerzésének egy hatásos eszköze (lásd Yale Journal of International Law, 1991. vol.. 16. 177-202, ..Elszakadás és önrendelkezés: egy területi értelmezés.”)

A nyugati szakirodalom általában elismeri az elszakadás jogát végső eset¬ben, ha semmi más megoldás, köztük az autonómia kérése is, eredménytelen a kisebbségi panaszok orvoslására. Brilmayer szerint azonban az elnyomásra hivatkozni nem elegendő az elszakadás indoklására. Az elszakadás. illetve határváltoztatás követeléséhez szükséges valami „területi panasz, amely va¬lamilyen igazságtalan történelmi eseményre hivatkozik”.

Ez persze nem jelenti azt, hogy okvetlenül a régi, Trianon előtti határok visszaállítását kell követelni. Azonban azokat feladni sem szabad minden ellenérték nélkül! Ilyen ellenérték leget egyenlő bánásmód és autonómia garantálása.


Ha a határkiigazítás jogáról lemond a nemzet és az érintettek. akkor az egyszer s mindenkorra elveszik, és nincs még tárgyalási alapunk sem a kisebbségi jogok kikényszerítésére! Területről csak a nemzet és az érintettek mondhatnak le. Gyurcsány miniszterelnök lemondása határváltoztatásról népszavazás és az érintett lakosság megkérdezése nélkül csupán politikai gesztus volt, minden nemzetközi jogi következmény nélkül. Még az elmenekült lakosság is fenntarthatja az igényt a lemondás kérdésében való szavazásra.

Végül, ha mi nem hangoztatjuk Trianon igazságtalanságát. akkor ellenfe¬leink hivatkozhatnak Brilmayer érvelésére. hogy tudniillik a magyarok feladták a jogukat minden határkiigazításra Ezzel elveszítenénk minden jogunkat Trianonra. mint igazságtalan történelmi eseményre hivatkozni, még mint tárgyalási kiindulópontra sem. amiből lehetne engedni, hogy egy elfogadható autonómiát kapjunk, mint kompromisszum.

Brilmayer szerint több fontos szempontot kell figyelembe venni. Először a panaszra okot adó esemény időbeli távolsága: minél újabb keletű a panaszra okot adó esemény, annál nagyobb jelentősége van. Például a románok homályos és bizonyítatlan, majdnem kétezer éves jogcíme az 1100 éves panaszra (a magyar Honfoglalás [Honvisszafoglalás] ténye) ami az ő részükről képezte Trianonban a panasz alapját sokkal régibb és kevésbé bizonyítható, mint a történelmileg dokumentált Ma¬gyar honfoglalás [honvisszafoglalás] és a kilencven évvel ezelőtt történt trianoni igazságtalanság.

A második szempont az, hogy mennyire tartotta ébren az esetleg elsza¬kadni vágyó csoport a panaszt. Ezért fontos a Világszövetség, a Trianon Társaság és az emigráció munkája. A szerző ugyancsak hangsúlyozza. hogy a panaszt nemzedékről nemzedékre életben kell tartani. Ha valaki megkérdezné, hogy a fiatalok vagy az emigránsok miért törődjenek vele, Brilmayer azt válaszolja: „azok a te néped, a te őseid voltak, akik ellen ezt az igazságtalanságot elkövették. Te egy vagy közülük. te is osztozol az igazságtalanságban, és küzdened kell annak helyrehozásáért."

A harmadik szempont az időközben mesterségesen betelepített lakosság kérdése, mint például a regáti románok áttelepítése Erdélybe. Brilmayer válasza, hogy amennyiben a határkiigazítás célja a történelmi igazságtalanság helyrehozása, akkor ezt nem kell figyelembe venni. „Ha a szóban forgó terület nem kerül idegen uralom alá, akkor az újonnan betelepültek nem lennének ott. Az újonnan odaköltözött többségi lakosság jelenléte csak súlyosbítja a jog¬talan elvételt.”

Végül Brilmayer megjegyzi: egyik kulcskérdés, hogy a status quo-t men¬nyire kívánatos megváltoztatni? (l. 199, old.) Ugyanis az sem lenne kívánatos, ha minden határ bizonytalan lenne. Ezért például az emberi-jog sértéseket is figyelembe kell venni a területi igények rendezésénél. Ebből a szempontból Burgenland kivételével, sajnos, minden elszakított területen fennáll az esetleges határkiigazítás vagy elszakadás követelésének feltétele.

Itt csatlakozik Brilmayer elmélete az emberi jogokat védők megoldásához: ha semmi más nincs, és történelmileg jogosult, a kisebbségnek az „önrendelkezési jog" alapján joga van a határkiigazítást vagy elszakadást, függetlenséget illetve az anyaországhoz való csatolást követelni.

Ezzel a jelenlegi, elnyomó többségek kezében van a határok sorsa: ha demokratikusan biztosítják a kisebbségi jogokat, sokkal gyöngébb lesz a határkiigazítást igénylők jogcíme és minél nagyobb az elnyomás, annál nagyobb lesz az esélye a határkiigazításnak illetve a függetlenség elnyerésének.

Dr. Balogh Sándor

Hosszabb változatban megjelent a TRIANON KALENDÁRIUM, 1999, 66-67 oldalain.

Még nincs szöveg...