Válasz Fiala János írására területi autonómia témában

2012.06.08.

Nos miután többször elolvastam az Ön válaszlevelét a fölvidéki területi autonómia kikövetelhetőségének és módjairól, úgy döntöttem egy két dolgot azért a helyére kell rakni. Megpróbálom korrekt módon csakis tárgyilagos ellenérvek és életképes magyarázatok, javaslatok segítségével bizonyítani, hogy hogyan kell kikövetelni és miért elérhető cél a területi autonómia. Mindjárt az elején megjegyezném, hogy csakis a területi autonómia az ami megállítja az asszimilációnkat és idővel visszarendeződést, vagyis nemzetiségi arányok javunkra történő pozitív hatásait idézné elő.
Elolvastam az Ön vitaindító írását (Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez 2011. november 10.), amelyben helyesen próbálja elemezni az adott helyzetet.

Autonómia témájában már több tucatnyi írásban próbáltam elemezni miért szerintem a területi autonómia az egyedüli és mégis elérhető cél (akár rövid távon is) a felvidéki magyarság számára.
Nemrég megjelentettem egy írást ( Bósza János: Számvetés. 1. Mi az autonómia és miért kell nekünk
), amelyben megpróbáltam az alapoktól kezdve elmagyarázni mi az autonómia.

Bíró Gáspár szerint: A szabadsághoz és az egyenlő emberi méltósághoz való jog alapján a közösség ügye mindenkinek az ügye, tehát a közösséget alkotó emberek együttese jogosult meghatározni azokat a politikai és társadalmi formákat, azokat a népi és területi kereteket, amelyekben politikai életét élni akarja. Ez pedig nem más, mint az általános demokratikus szabadságeszme s a belőle következő népszuverenitás és önrendelkezés.
Tehát egy közösség számára az a jó, ha saját maga dönt hogyan akar élni és mi az észszerű megoldás számára. Autonómiák Európa szerte pontosan ezért jöttek létre, nagyon sok változata bizonyítéka annak, hogy nagyon jó konfliktusmegelőző politikai megoldás a kisebbségek részére, perszonális, területi, kulturális és még nagyon sok válfaja létezik. Felvidékiek számára, s ebben a felvidéki magyar népnek, ha tudatosítjuk területi széttagoltságunkat, kétfajta autonómia a járható út. Azokon a területeken ahol arányiban hasonló a lélekszámunk, mint a többségi népé és egy egységes területet alkotnak, ott a területi autonómia a megoldás. Azokon a területeken ahol a területi autonómia nem realizálható, a személyi autonómia a megoldás.

Most megpróbálom az Ön írását tételesen elemezni:

I.. Idézet Öntől: "Én ugyanis tényleg nem gondolom, hogy a „területi autonómia” az a megoldás, amire szükségünk van. Az idézőjel nem véletlenül került a kifejezés köré, ahogy az az alábbiakból remélem kiderül. A „területi autonómiát” démonizálja a szlovák közvélemény, az elszakadással azonosítva. Ennek a téveszmének megvan ugyanakkor a szlovákiai magyar ellenpárja is: sokan egyfajta csodafegyverként tekintenek rá, amely minden problémát megold. Asszimiláció, jogfosztás, alacsony születésszám, többségi önkény, gazdasági ellehetetlenítés, mind eltűnik, amint sikerül az autonómiát kivívnunk. Ezzel nem csak az a probléma, hogy sajnos nem igaz, hanem hogy ennek az ábrándnak a kergetése a konstruktív vita gátjává vált. A „területi autonómia” ugyanis nem egy egyértelmű fogalom, aminek pontosan meghatározott jogi tartalma lenne, nem egy konkrét dolgot jelent. Ahány helyen alkalmazzák, annyiféle megvalósítási formája van. A fontos kérdés pedig az, hogy nálunk, Szlovákiában, mit jelentsen, hogy nézzen ki."

Két dologgal mindjárt az elején egyet értek, hogy a területi autonómia témáját nem szabad démonizálni és nem szabad az elszakadással azonosítani. De főleg nem szabad a szlovákok gondolkodását átvenni és megijedni attól, ha valaki az autonómiáról kezd beszélni, mert az valójában el akar szakadni és az országot szétzilálja, alkotmánysértést követ el. Eddig ahol az a területi autonómiákat bevezették, ott egyetlenegy kisebbségi nép sem tudott, sőt nem is akart elszakadni. Az autonómia nem maga megoldás a bajainkra, erről már nagyon sokszor írtam, hanem a jogrendszer, ledelegált jogok, amivel az autonómiaterület fel lesz ruházva, ami a létrejöttekor az alapjait képezi, ez állítja meg az asszimilációt. Az autonómia az csak egy közeg, ahol a jogainkkal élni tudunk. Tehát aki józanul gondolkodik és tudja mi az autonómia az azt is tudja maga az autonómia nem csodafegyver, csupán eszköz a ledelegált jogok alkotmányba fektetett jogegyenlőség szerinti alkalmazására. Tehát pont azt a problémát oldja meg, ami ellen manapság is küzdünk, hogy nem merünk a meglévő jogainkkal sem élni, mert egy rossz közegben élünk, ami nem az asszimiláció ellen hat, hanem azt segíti elő. A területi autonómia pont ebben segít, mert megállítja a ledelegált jogok segítségével a fogyásunkat és a teljes elszórványosodásunkat. Az autonómia kikövetelhetősége nem ábránd, hanem valós lehetőség, csak a megfelelő végét megragadva kell kezdeni építkezni, a békés küzdelmet elindítani. Igen két egyforma autonómia nincs, tehát a mai területi autonómiánk is más lesz, egy olyan autonómia lesz, ami bebiztosítja az alkotmányos jogegyenlőségünket. Ezek nem levegőbe pufogtatott frázisok, propagandabeszéd az autonómia mellett, hanem megvalósítható célok. A területi autonómia kikövethetősége három alappilléren nyugszik:
1. Megbékélés, a baráti jobb kinyújtása a szlovákság irányába.
2. Egy olyan autonómia tervezet elkészítése, ami az EÚ-s jogrenddel, meglévő példákkal összhangban van.
3. A szlovákok részéről történő visszautasítás után (mert mindig ez lesz a válaszuk) az EÚ-ba kell továbbítani, ott népszerűsíteni és támogatókat szerezni. Majd egy EÚ-s parlamenti ajánlást kicsikarni, hogy amiben felszólítják a szlovák hatalmi apparátust, hogy üljenek le a felvidéki magyarság képviselőivel tárgyalmi autonómia témában.

Nos csakis ezek után várható bármiféle előrelépés. tehát nem démonizálni kell a területi autonómiát és előre veszett fejszeként kezelni, hanem a megfelelő végét megragadni a békés küzdelmünknek és a három pont szellemében megtenni a megfelelő lépéseket. Ehhez az első két ponthoz már itt van 2007 óta egy magvalósítható autonómia tervezet vitaanyagként.


II. Második idézet Öntől: "A területi autonómia egy közigazgatási kategória. Önmagában semmit nem mond sem nyelvhasználati szabályokról, sem kultúráról, oktatásról, sem másról. Hogy ezt egy egyszerű példával illusztráljam, képzeljük el, hogy holnaptól sikerülne 14 dél-szlovákiai járásból egy „Magyar Autonóm Területet” kialakítani. Ugye világos, hogy ha ez mellett semmi más nem változna, azzal semmilyen célt nem sikerült volna elérnünk. Ehhez más területi beosztáson kellene nyugodnia, ahol más nyelvhasználati szabályozásnak kellene érvényesülnie, saját jogkörökkel, helyileg választott szervekkel és pénzforrásokkal kellene rendelkeznie stb. Ezek a részletkérdések az igazán lényeges kérdések, és ezekre semmilyen választ nem kapunk, ha a vita az elrendezés elnevezésében merül ki."

Ez sajnos egy tipikus manapság használatos érvelési módszer az autonómia ellen, éspedig mit miért nem lehet alapon. Mert fentebb írtam, hogy az autonómia nem maga a megoldás, hanem a ledelegált jogok, amivel a területi autonómia létrejöttekor fel lesz ruházva. Ajánlom elolvasni a CA 2007-es autonómia javaslatát , ott az Ön által érintett felvetések egytől egyig érintve vannak javaslatok formájában, csak egy idézet belőle:

4. A Honföldi Önkormányzati Parlament működési alapelvei:

a/ a Honföldi Kormány által hozott törvényerejű rendeletek érvényesítésére, felügyeletére,
b/ Honföld polgárainak érdekvédelmét, közképviseletét, a tartomány közigazgatását látja el,
c/ elfogadja és garantálja a tartomány költségvetését,
e/ érvényesíti és megőrzi a törvényességet.

5. A Honföld Önkormányzati Parlament illetékességéhez tartozik:

a/ saját önkormányzati intézményeinek a megszervezése,
b/ Honföld sajátos jogállásából fakadó, a tartományban érvényes törvényerejű rendeletek meghozatala,
c/ a művelődés,
d/ az oktatás,
e/ az anyanyelvhasználat,
f/ a történelmi, művészeti, régészeti és tudományos örökség,
g/ a szociális kérdések,
h/ a tájékoztatás,
i/ a tartomány érdekeltségű állami vagyon kezelése és vállatok működtetése,
j/ helyi adók és illetékek bevezetése,
k/ Honföld önálló pénzgazdálkodása,
l/ Honföld képviselete,
m/ saját igazságügyi és bírói szervezet,
n/ személyi javak védelme, az önkormányzat területének a közrendjét fenntartó önkormányzati rendőrség.

6. A Honföld Önkormányzati Parlament, saját hatáskörében, az állam jogrendjével összhangban és a tartomány jogállásának megfelelően, a következő területeken bocsát ki a tartomány területén érvényes törvényerejű rendeleteket:
a/ a tartomány hivatalaira és azok személyzetére vonatkozó rendtartás
b/ a népi (nemzeti) tanácsok testületeire vonatkozó rendtartás,
c/ a helyi települési határok meghatározása, az új községek alapítása,
d/ a közérdekű kisajátítások,
e/ telekkönyvek létesítése és felügyelete,
f/ tűzvédelem,
g/ egészségügyi ellátás biztosítása,
h/ kereskedelmi kamara felügyelete,
i/ gazdasági társaságok létesítése, felügyelete és a gazdasági ügyek ellátása,
j/ bankok és vagyonbiztosítás,
k/ tartomány érdekeltségű közszolgáltatás,
l/ rendfenntartás és a rendőrséggel való együttműködés,
m/ bányászat, energiatermelés,
n/ mezőgazdálkodás,
o/ erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás,
p/ környezetvédelem,
r/ infrastruktúra, helyi érdekű személyforgalom és áruszállítást,
s/ tömegtájékoztatás,
t/ nyelvpolitika,
u/ kultúrpolitika irányítása és közintézmények (múzeumok, iskolák, könyvtárak) fenntartása,
v/ közmunka megszervezése és szociális feladatok,
w/ turizmus, idegenforgalom, sport,
x/ oktatás és kutatás,


Ezek azok a jogok, amelyekről a két fél az EÚ-s ajánlás alapján elkezd egyeztetni, majd megegyeznek, amit a szlovák parlament jóváhagy. Tudjuk, hacsak a szlovákokon fog múlni nekünk ők sohasem fognak autonómiát adni, ezért kell az EÚ háttértámogatása (amihez az említett három pont alapján juthatunk el), EÚ-s ajánlás, amit már a szlovákok sem hagyhatnak figyelmen kívül. Tehát a legjobb megoldás a bajainkra, a területi autonómia. Természetesen, ahogyan az elején is írtam, ott ahol nem lehet a területi autonómiát kikövetelni, ott a perszonális a megoldás.

III. Idézet Öntől: "Ha megnézzük ugyanis, hogy az általunk készített javaslat miben tér el az „autonomisták” elképzeléseitől, nem sok mindent találunk. Mészáros László szerint például a lakosság etnikai összetétele legyen olyan, mint az elcsatoláskor volt, a szlovák telepesek ne hígíthassák fel sorainkat, és legyen nekik kötelező a magyar nyelv ismerete. Ezeket sajnos a területi autonómia sem tudja biztosítani. Szeretné továbbá, ha a nyelvhasználati jogok minél szélesebbek lennének. Ezzel teljesen egyetértek, viszont ennek semmi köze a területi autonómiához. Jelenleg is területhez kötött a nyelvhasználat. Egy jó nyelvhasználati szabályozás megvalósíthat mindent abból, amit Mészáros László javasol, a mostani közigazgatási keretek között is. A Kerekasztalnak 2010-ben megjelent egy ezzel kapcsolatos javaslata, szívesen várjuk a véleményeket ahhoz is."

Nos a CA autonómia javaslata gondolom eléggé konkrét és az összes háttérmagyarázatok, írások a Commora Aula honlapon megtalálhatóak. Ha megengedik, akkor figyelmükbe ajánlom ezt az egyetlen felvidéki területi autonómia tervezetet, ami szerény véleményem szerint megvalósítható és a három pont eléréséhez nyújt komoly segítséget.

Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény. A CA területi autonómia tervezete olyan tervezet, amit a szlovákság csak úgy alapon nem söpörhet le az asztalról, ha megteszi (ami várható minden esetben), akkor jöhet az EÚ-s beadványunk és itt jön képbe a CA alapfilozófiája, a polgári elvű megközelítése, mert kérdezem én melyik EÚ-s képviselő az aki szembe fog menni az EÚ értékrendjével, a polgárok azonos jogain felépült jogrendjével.

Egy lényeges dolgot tudatosítani kell egyetlen egy többségi nép a saját kisebbségi népének nem ad többletjogokat, így autonómiát sem csakúgy alapon, azokat ha lehet, de békés eszközökkel ki kell követelni, küzdeni azokért.

Még 2008-ban írtam egy levelet Fico úrnak, idézet:
"Egyetértek Önnel, hogy a területi autonómia az állam legnagyobb garanciája, hogy ne kerüljön sor a határok megváltoztatására. Ön, miniszterelnök úr, valamint Kostunica úr, a szerb miniszterelnök, a sajtókonferencián 2006. 10. 2-án közösen konstatálták, idézem Kostunica urat: „Koszovó kérdését nem lehet megoldani a nemzetközi jog megsértésével, csak a nemzetközi jog betartásával lehet azt megoldani. Ha az előtte említetteket vesszük jogi alapul, akkor a megoldás nagyon magas fokú autonómia biztosításában van, tehát olyan módszerről van szó, mellyel ezt Európa oldja meg, és e magas fokozat lényegében az autonómia legmagasabb fokozata lenne egyáltalában, amely Európában ismert, illetve még nem is ismert. És a Szlovák Köztársaság miniszterelnök urával, Fico úrral, megegyeztünk abban, hogy e megoldás jó abban, hogy a jövőben helyesbíteni lehet. Koszovó függetlensége nem tűr helyesbítéseket. Ez végső megoldás.” Ezek után nem tudom megérteni, hogy Szerbiában a területi autonómia a mostani államhatárok legfelsőbb garanciája, de itthon Szlovákiában ez pont az ellenkezőjét jelenti, a köztársaság felforgatását, és azt, aki békés eszközökkel küzd a területi autonómiáért, az irredenta, revizionista és tudom is én mi minden más. "

Tehát rengeteg olyan politikai axióma létezik, amelyeket az autonómia küzdelmünkben fel tudunk használni érvelés gyanánt. Ha Fico szerint a Koszovói területi autonómia jó megoldás, akkor a mi esetünkben ez miért nem lehet jó. Lám-lám ilyen és hasonló sántakutyás szlovák érvelést könnyen a javunkra fordíthatjuk. Csak keresni, látni és küzdeni kell és lesz autonómia, lesz megmaradásunk az ezer éves szülőföldünkön.



Nemrég egy ismerősön ezekkel a szavakkal zárta hozzám küldött levelét: “Milyen nép vagyunk mi, akik még rendes gyarmatosítókat sem tudtunk magunknak találni?”

Bósza János

Fiala János válasza Mészáros László írására

Fiala János válasza Mészáros László írására
2012. január 17. Kategória: Kisebbségek jogállása
Fiala János válasza Mészáros László írására

Tavaly októberben bocsátotta vitára a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a „Nemzeti kisebbségek jogállásáról és önkormányzatáról” szóló javaslatát. Mészáros László december 26-i cikkében azt kifogásolja, hogy tervezetünk nem a „területi autonómiára” épül. Mivel nem ő az első, és valószínűleg nem is az utolsó, akinek a téma kapcsán ez a kérdés jut eszébe, úgy gondolom, nem haszontalan bővebben foglalkozni felvetésével.

Nyilvánvaló válaszként sokakban az merült fel, amire a cikkíró is utal, nevezetesen, hogy a területi autonómia „feladása” egyfajta pragmatikus kompromisszum; mivel a jelen politikai körülmények között elérhetetlen(nek gondolják egyesek), ezért a könnyebb megoldást választva lemondtak róla és valami alacsonyabbrendűvel helyettesítették. Hogy a hivatkozott politikusok esetében ennek mennyi valóságtartalma van, azt nem tisztem megítélni, de ami engem illet, más a helyzet. Én ugyanis tényleg nem gondolom, hogy a „területi autonómia” az a megoldás, amire szükségünk van. Az idézőjel nem véletlenül került a kifejezés köré, ahogy az az alábbiakból remélem kiderül.

A „területi autonómiát” démonizálja a szlovák közvélemény, az elszakadással azonosítva. Ennek a téveszmének megvan ugyanakkor a szlovákiai magyar ellenpárja is: sokan egyfajta csodafegyverként tekintenek rá, amely minden problémát megold. Asszimiláció, jogfosztás, alacsony születésszám, többségi önkény, gazdasági ellehetetlenítés, mind eltűnik, amint sikerül az autonómiát kivívnunk. Ezzel nem csak az a probléma, hogy sajnos nem igaz, hanem hogy ennek az ábrándnak a kergetése a konstruktív vita gátjává vált. A „területi autonómia” ugyanis nem egy egyértelmű fogalom, aminek pontosan meghatározott jogi tartalma lenne, nem egy konkrét dolgot jelent. Ahány helyen alkalmazzák, annyiféle megvalósítási formája van. A fontos kérdés pedig az, hogy nálunk, Szlovákiában, mit jelentsen, hogy nézzen ki.

A területi autonómia egy közigazgatási kategória. Önmagában semmit nem mond sem nyelvhasználati szabályokról, sem kultúráról, oktatásról, sem másról. Hogy ezt egy egyszerű példával illusztráljam, képzeljük el, hogy holnaptól sikerülne 14 dél-szlovákiai járásból egy „Magyar Autonóm Területet” kialakítani. Ugye világos, hogy ha ez mellett semmi más nem változna, azzal semmilyen célt nem sikerült volna elérnünk. Ehhez más területi beosztáson kellene nyugodnia, ahol más nyelvhasználati szabályozásnak kellene érvényesülnie, saját jogkörökkel, helyileg választott szervekkel és pénzforrásokkal kellene rendelkeznie stb. Ezek a részletkérdések az igazán lényeges kérdések, és ezekre semmilyen választ nem kapunk, ha a vita az elrendezés elnevezésében merül ki.

A Kerekasztal javaslata ezekre a kérdésekre szeretne választ adni. Azt próbáltuk számbavenni, milyen jogköröket kellene az államtól a nemzeti közösségekre ruházni, hogy az ő akaratuk tudjon érvényesülni a számukra fontos kérdésekben. Az önkormányzatokról szóló javaslat ennek egy része; külön anyagban foglalkoztunk a nyelvhasználati szabályozással és a kisebbségi kultúrák finanszírozásával, és a továbbiakban kerül sor a kisebbségi oktatási rendszer és gazdasági önrendelkezés kidolgozására. Mindennek központi eleme az önkormányzati szervek háromszintű rendszere, a hozzá tartozó finanszírozással együtt. Nagyon komplex kérdésekről van szó, amelyekre egyáltalán nem egyszerű megoldást találni. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy leginkább a fenti területeken érezzük a kisebbségi lét hátrányait, de keveseknek van elképzelése arról, hogy ez pontosan jogilag hogyan nyilvánul meg, és mit kellene változtatni rajta, hogy javuljon a helyzet. Ha sikerül tisztáznunk, hogy egyáltalán mit szeretne a szlovákiai magyarság ezekkel a kérdésekkel kezdeni, utána könnyedén hozzáigazíthatjuk a megfelelő közigazgatási formát. Ha szükség lesz rá. Merthogy ez egyáltalán nem biztos.

Ha megnézzük ugyanis, hogy az általunk készített javaslat miben tér el az „autonomisták” elképzeléseitől, nem sok mindent találunk. Mészáros László szerint például a lakosság etnikai összetétele legyen olyan, mint az elcsatoláskor volt, a szlovák telepesek ne hígíthassák fel sorainkat, és legyen nekik kötelező a magyar nyelv ismerete. Ezeket sajnos a területi autonómia sem tudja biztosítani. Szeretné továbbá, ha a nyelvhasználati jogok minél szélesebbek lennének. Ezzel teljesen egyetértek, viszont ennek semmi köze a területi autonómiához. Jelenleg is területhez kötött a nyelvhasználat. Egy jó nyelvhasználati szabályozás megvalósíthat mindent abból, amit Mészáros László javasol, a mostani közigazgatási keretek között is. A Kerekasztalnak 2010-ben megjelent egy ezzel kapcsolatos javaslata, szívesen várjuk a véleményeket ahhoz is.

A „területi autonómia” lényegi eleme, hogy feltételez egy kisebbségek által lakott autonóm közigazgatási egységet. Kíváncsian várom az „autonomisták” javaslatait, hogy milyen módon kellene megválasztani ennek a területnek a szerveit, milyen jogköreik legyenek és hogyan lenne finanszírozva. Ha lesz ezek között olyan, ami a Kerekasztal által elképzelt keretek között nem megvalósítható, egy területi autonómián alapuló modellben viszont igen, akkor minden további nélkül módosítjuk az álláspontunkat. De idáig ilyennel még nem találkoztam.

Az „autonomistákkal” szembeni legnagyobb kifogásom, hogy feltételezik, ha valami „területi autonómia”, ahhoz automatikusan jó nyelvhasználati, kultúrafinanszírozási, oktatási stb. szabályozás társul. Pedig sajnos nem. Ezeket a kérdéseket máshogy oldják meg Dél-Tirolban, mint mondjuk Katalóniában, és nem tudjuk a megoldásokat egyszerűen átemelni, azokat sajnos szorgos munkával nekünk kell kidolgoznunk. Ez pedig csak úgy megy, ha aprólékosan számbavesszük, melyek azok a problémák, amiket orvosolni szeretnénk, és konkrét megoldásokat kínálunk rájuk. Ez a munka nem helyettesíthető egy „területi autonómia” címkével. A végén, ha elvégeztük a feladatot, és a különféle jogterületeken lévő konkrét problémákhoz tartozó konkrét megoldásokhoz a megfelelő közigazgatási keretet is megtaláltuk, mint habot a tortára, címkét is ragaszthatunk rá. Ha az pont a területi autonómia lesz, semmi kifogásom nem lesz ellene. De rövidítések sajnos nincsenek, a megoldást annak tartalmában kell keresnünk, nem a nevében. Nem tudom, mihez kezdenénk a habbal torta nélkül.

Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról s

Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez
2011. november 10. Kategória: Kisebbségek jogállása
Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez

A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet kezdhetnek róla a többségi nemzettel és az állam képviselőivel.

A probléma gyökerét ott ragadhatjuk meg, hogy Szlovákia jelenlegi kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú kisebbségi közösséghez tartozó személy él. Ettől a látszólag liberális, nemzetiségileg semleges (amerikai szakkifejezéssel: „színvak”) állásponttól az állam csak ott tér el, ahol ennek a szlovák nemzet látja hasznát. A sajátos gyakorlat legjobb és egyben legabszurdabb példái az ország regionális felosztása és az államnyelv fokozott védelme.

A létrejött rendszer azokban a kérdésekben is figyelmen kívül hagyja az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, ahol ennek figyelembevétele különösen indokolt lenne. A centralizált, egységes politikai közösségre épülő állam eszméje csak látszólag kezel minden polgárt egyformán, nemzetiségüktől függetlenül. Mivel a demokratikus döntéshozatali mechanizmusokat számarányánál fogva a szlovákság monopolizálta, ők abba a helyzetbe kerültek, hogy a többi nemzetiségi közösség belügyének számító kérdésben is dönthetnek, illetve dönteniük kell. Az államhoz csak nekik, és korlátozottabb módon a magyar közösségnek van hozzáférése, annak döntéseire befolyása. Nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a kisebbségi közösségek számára lehetővé tennék, hogy az őket érintő kérdéseket befolyásolják, vagy legalább véleményt nyilvánítsanak róluk. Ezzel sérül az Alkotmány 34. cikk (2)c) pontjában és az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségi Jogaról szóló Keretegyezményének 15. cikkében rögzített részvételi joguk az őket érintő ügyekben való döntésekben.

Az absztrakt gondolatmenet helyett inkább világítsuk meg konkrétabb példával a fenti problémát. Szlovákiában minden lényeges jogi kérdésben a parlament és a kormány dönt, beleértve a nemzetiségi, kulturális sajátosságokkal bíró kérdéseket. Bár a törvények alapján formálisan mindenkinek egyforma esélye van ezeknek a szerveknek a munkájában részt venni, a gyakorlatban a szlovák nemzet tagjai számarányuknál fogva mindkettőben többséggel bírnak, és a magyar közösségen kívül a többiek egyáltalán nincsenek képviselve. A felemás képviseletű állami szervek döntenek arról, milyen módon használja nyelvét a lengyel közösség, milyen kulturális eseményeket és sajtótermékeket tegyen elérhetővé a bolgár közösség, milyen módszertan alapján folyjon az oktatás a ruszin iskolákban, milyen helyesírást használjanak a romák, milyen tankönyveket a németek, és még sorolhatnánk. Az állam a kisebbségekkel szembeni politikáját úgy alakítja ki, hogy abban a kisebbségek nem vesznek részt. Ráadásul még csak nem is tudjuk, kiket érint ez a politika, kik a címzettjei, hiszen a kisebbségi közösségek közjogi értelemben nem léteznek.

A fenti megközelítésnek vannak pragmatikus okai is. A szlovák többség, illetve a politikai elit nacionalista része így látja biztosítva ellenőrzését a magyar kisebbség, és az általa jelentett vélt „veszély” felett. Ugyanakkor több szempontból a szlovákságnak sem előnyös ez a helyzet. Olyan kérdésekben kénytelenek dönteni, amelyekhez a legjobb jóindulat mellett sem érthetnek, hiszen az adott közösség belső életéről, szubjektív nézőpontot igényelő kérdések tömegéről van szó.

A probléma kiküszöbölésére fogjuk felvetni az általunk kidolgozott törvényjavaslatot. Ennek egyik célja, hogy definiálja a nemzetiségi közösségeket (a javaslatban a nemzetközi jogban használatos és elfogadott “nemzeti kisebbség” kifejezést használjuk), és rögzítse az állammal fennálló alapvető kapcsolatukat, tehát jogaikat és kötelességeiket az állammal szemben. A másik, hogy létrehozza azokat az intézményeket, amelyeken keresztül a közösségek részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában.

A törvény talán legfontosabb elemét az intézményrendszer létrehozásának módja és hatáskörei képezik. Javaslatunk közösségenként egy országos, központi szervet, „nemzeti tanácsot” feltételez, amelyet közvetlenül a közösség tagjai választanának. Emellett helyi és regionális közösségi önkormányzati szervek is létrejöhetnének, ha arra a közösségnek igénye van, és teljesíti a törvényben megszabott feltételeket. A fenti szervek feladatai az oktatás, kultúra és nyelvhasználat terén a közösség intézményeinek (iskolák, múzeumok, sajtótermékek) működtetése, igazgatása, továbbá a közösség érdekeinek képviselete az állami szervekkel való kapcsolattartásban az előbbi kérdésekben valamint gazdasági és szociális ügyekben.

Meggyőződésünk, hogy az általunk felvázolt rendszer nagyban hozzájárulna az ország stabilitásához és demokratizálódásához, mivel intézményes fórumot teremtene a többség és kisebbségek közötti érdemi politikai párbeszédre, és megszüntetné a nemzetiségi sérelmek egy jelentős részét. Hasonló megoldások nemcsak a sokat csodált nyugat-európai országokban, hanem Közép-Európában is működnek, pl. Szlovéniában, Szerbiában, Magyarországon és másutt is.

Természetesen a javaslat sikere a részletekben rejlik. Az elvi kérdéseknél fontosabb, hogy a létrehozott intézmények hatékonyan tudjanak működni, tényleges döntéseket hozhassanak lényeges kérdésekben, és ezáltal elnyerjék a közösséghez tartozó személyek bizalmát. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több kritikai véleményt tudjunk figyelembe venni a következő változatok létrehozásánál. A vitaindítóval együtt nyilvánosságra hoztuk a javaslat koncepcióját (alapelveit) és részletes vázlatát. Ezek semmiképpen nem tekinthetők végeleges javaslatnak, inkább az érdemi vita megalapozását szolgálják. Kérünk minden érdeklődőt, hogy részletesen olvassa el az anyagokat, és juttassa el hozzánk észrevételeit. A kritikák alapján módosítjuk a javaslatot, és társadalmi vitát kezdeményezünk róla a magyar közösség egésze, a többi kisebbségi közösség, majd a szlovák többség és az állami szervek fokozatos bevonásával.

Úgy véljük, a kisebbségek jogállása olyan kérdés, amely joggal tart igényt a Kerekasztal tagjainak érdeklődésére. Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk tartalmas vitához fog vezetni, amely a szlovákiai nemzetiségi közösségek javára válik majd. Számítunk együttműködésére!

Fiala János

2011. november 1
http://www.kerekasztal.org/2011/11/vitaindito-a-nemzetisegi-kozossegek-jogallasarol-es-onkormanyzatarol-szolo-torveny-javaslatahoz/