Válaszlevél az egyik képviselőnek
2008.9.15
Magda Košútová (Smer-SD) parlamenti képviselőtől érkezett az első válasz a nyílt levelünkre a jogegyenlőségről, melyben a politikus afelől érdeklődik, hogy kisebbségként miben diszkriminálják a magyarokat. „A csatolt levélből ez nem derül ki számomra. Ha pontosabb követeléseket közöl velem, beszélhetünk róluk és megoldást kereshetünk” – áll a képviselő levelében.
Tisztelt Képviselő Asszony!
Ing. Magda Košútová
poslankyňa NR SR, Smer-SD
Nagyon örülök, hogy Öntől kaptam meg az első válasz e-mailt a nyílt levelemre. Megpróbálok a feltett kérdéseire egyszerű és logikus válaszokat adni. Levelében arra kér, hogy pontosítsam milyen értelemben és hol nincs jogegyenlőség, valamint hogy hogyan vagyunk diszkriminálva mint kisebbség.
Először is mi nem vagyunk kisebbség, hanem a volt Csehszlovákia területére a Magyarország mai határain kívül rekedt magyar nemzetrész vagyunk, s mindez úgy történt, hogy rólunk nélkülünk döntöttek. Határokat huzigattak felettünk, de azért még mindig ahhoz a nemzethez tartozunk, vagyis mi a mai Szlovákia területén élő, szülőföldjét nem elhagyó, házat és ingóságát nem hátrahagyó magyar nemzetrész vagyunk. A nemzetiségi fogalommal csak egy nemzethez, vagy etnikumhoz tartozó egyént szoktuk megjelölni. Így van szlovák nemzetiségű, aki a szlovák nemzethez tartozik és van magyar nemzetiségű aki a magyar nemzethez tartozik, függetlent attól, hogy hol és hogyan húzták meg felettük a határokat. Tehát Szlovákiának vannak szlovák nemzetiségű állampolgárai, magyar nemzetiségű állampolgárai és más etnikumú állampolgárai is.
Az első és leglátványosabb diszkriminációja a Szlovákiában élő magyar nemzetrésznek, magában az alkotmányban található, amikor a preambulum bekezdésében csak a szlovákokat emelik ki, mint államalkotó, szélesebb jogkörrel rendelkező nemzetet. Mi magyarok az Önök szemében csak egyszerűen egy alárendelt kisebbség vagyunk, akiknek csak egy joguk lehet, kussolni, szótfogadni és a megalázásokat, az asszimilációt eltűrni, sőt ezt, mint egy európai standard feletti jogállapotot még meg is kéne köszönnünk, mert Önök ezt így állítják be, terjesztik világszerte, ha az elszakított felvidéki magyar nemzetrész alkotmányos emberi jogairól van szó. Már egy évvel ezelőtt kértem nyílt levélben Gašparovič államfőt, hogy államfői jogaiból és hatásköréből kifolyólag - mint Szlovákia összes állampolgárának elnöke - hasson oda, hogy necsak egy nemzet, a szlovák legyen elismerve államalkotó tényezőként, hanem a magyar nemzetrész is, mi is, akik itt élünk apáink anyáink házában, akiknek az ősei itt éltek ezer éve ugyanazon a helyen. Mi arról nem tehetünk, hogy a fejünk felett a nagypolitika ide-oda huzigatta a határokat. Ezért nem tartom helyesnek, hogy az alkotmány preambuluma csak a szlovák nemzetet ismeri el államalkotó tényezőként. Ez a többi más anyanyelvű és más nemzethez tartozó szlovákiai állampolgár bizonyítható diszkriminációját jelenti. És arra kérem Önöket, hogy legyenek szívesek ne jöjjenek nekem azzal, hogy a Duna jobb partján van egy Magyarország, és ha nekünk ez az állapot nem tetszik, le is út, fel is út, mehetünk haza Magyarországra. A Gašparovič elnöknek elküldött levelemre Slota úr így reagált, azt üzente, hogy ha itt nem jó nekem, mehetek haza Magyarországra. Az én otthonom itt van, mai Szlovákia déli területein, itt születtem és itt is szeretnék továbbra is élni, tehát sem engemet, sem másokat, senki ne akarjon a saját házamból kiverni. Mi Önöket Trianon után befogtuk, katonák, hivatalnokok és vasutasok érkeztek Felföld magyarlakta területeire azzal céllal, hogy a magyarokat megfosszák lehetőségeiktől s elűzzék az otthonukból. Ez nem teljesen sikerül Önöknek sem erővel, sem manipulációval, hát segítségül hívták a többség igazságát, amit rafinált asszimilációnak, sunyi törvényeknek, beneši dekrétumoknak neveznek. Manapság a pénzt s a gazdasági asszimilációt előtérbe helyezve diszkriminálják, büntetik a magyar nemzetrészt, akik törvénytisztelő módon hallgatnak és tűrik a megaláztatást s a szórványosítást. Kérdezem én: meddig lehet ezt szó nélkül eltűrni? Önök nem félnek attól, hogy egyszer betelik a pohár és a megalázott magyar nép fia kiállnak a jogegyenlőségért és egységesen azt kiáltják: most már tovább, szlovák testvéreink, ez így nem folytatódhat, ami nektek jár, az nekünk is kell, hogy járjon. Igen: jár, mert ez szlovák akotmányban, az Önök alkotmányában is benne van a 12. fejezetben, miszerint Szlovákia minden állampolgárát egyenlő jogok és méltóság illetik meg. A diszkriminációt és megaláztatásokat viszont nem lehet sem jogegyenlőségnek, sem a mindenkit egyformán megillető azonos méltóság tiszteletbentartásának titulálni.
Ezt a levelemet magyarul írom, hogy konkrétan bizonyítsam, mit is jelent az a szó, hogy jogegyenlőség, ami az Önök által szerkesztett alkotmányban is szerepel. Az én esetemben ez azt is jelenti, hogy minden megnyilvánulásomban, az utcán, a hivatalokban, mindenütt használhassam az anyanyelvemet, a magyart. Ne küldjön engemet senki se Magyarországra, se a családomat senki kiirtani (ahogy az egyes szlovák fórumokon, mint a Sme, Nový čas stb. is olvasható), azért, mert a jogegyenlőségért küzdök alkotmányos eszközök segítségével. És ne akarja senkise megszabni, hogy nekem mi jó. Főként ne egy szlovák nemzetiségű miniszter, aki nem tud magyarul, és közben ő akarja nekünk megtanítani, hogy egy magyar anyanyelvű nebulónak, hogyan s mit kell tanítani, hány órában és milyen formában kell a szlovák nyelvet neki okítani, miközben az az ő számára egyelőre még egy olyan idegen nyelv, mint Önöknek az angol, vagy a német nyelv. Igen minden szlovákiai állampolgárnak illene megtanulnia szlovákul, de hogy ez hogyan történjen, hány órában s milyen formában, azt engedjék meg, hogy mi döntsük el az oktatási s kultúrális önigazgatás keretében. Ha a jogegyenlőségből indulunk ki, akkor szerintem minden olyan szlovák iskolában is, amely olyan városban vagy faluban található, ahol mondjuk 8-10 % feletti a kisebbségben élő nemzetrész aránya, szintén legyen kötelező a magyar nyelv tanítása. Ez lenne a természetes és a jogegyenlőség alapján az egyedül demokratikus módszer is. Így a szlovák fiatalok is elsőkézből ismerkedhetnének meg a legközelebbi szomszéd, az ezeréves közös sorsot megélt nép szokásaival, történelmével - azt hiszem, mondhatjuk: a közös történelmünkkel. Így nem mások befolyása alatt kellene kialakítaniuk a saját világképüket egy szomszéd nemzet, a szomszédos ház lakóinak életstílusáról, gondolkodásmódukról. Ellenben azonnal saját észjárásuk szerint eldönthetnék, ki kinek a barátja, vagy ellensége. Tisztában vagyok azzal, hogy itt nem arról van szó, hogy mindezt nem lehetne realizálni, vagy esetleg törvényekbe ütközhetne ez az elképzelés, hanem arról, hogy egyes politikusok nagyargyűlölő lelkivilágát sértené, és már nem lehetne egy ötmilliós nemzetet magyargyűlölettel rabulejtve kihasználni, butítani azzal, hogy minden magyar azzal ébred és fekszik, egy a célja, hogy a szlovákokat elpusztítsa és elrabolja a szlovák anyaföldet. Mi nem akarunk senkitől semmit elrabolni, mi csak az azonos alkotmányos jogainakat akarjuk, a szabad nyelvhasználatot, a kisebbségi nyelv hivatalos nyelvvé való nyilvánítását a 8-10 %-os nemzetiségi részarány meghaladó településeken, saját magunk által irányított iskolarendszert és kultúrát. Egyszerűen mondva: ott szeretnénk újból hazára találni, ahol őseink a házainkat felépítették, azt szeretnénk, hogy a saját konyhánkban a saját főztünket a saját szájízünk szerint főzhessük meg, ne egy zsolnai szlovák mondja meg, mi jó a magyarnak: a brindzás haluska vagy a nokedlis pörkölt. Engedjék meg, hogy ezt mi döntsük el.
A Felvidéki Magyar Nép igényei:
Abból kiindulván, hogy
a Koppenhágában meghatározott EU-csatlakozási feltételek egyike a más nemzeti közösségekkel való bánásmód,
Szlovákia EU tagsága azon a feltételezésen alapul, hogy az összes idevágó szabálynak eleget tesz
tekintetbe véve, hogy
diszkriminatív jogi és közigazgatási gyakorlat következtében, amelyek kiterjednek az élet minden területére, Szlovákia magyar lakossága immár több, mint 88 éve folyamatos hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve, többek közt a következő területeken:
A nyelvtörvény magyar szempontból gyakorlati jelentőség nélküli üres formaságnak tekinthető, mivel semmit sem változtatott az alapvető nyelvi hátrányos megkülönböztetésen.
Az utolsó területi közigazgatási reform, az ország településeinek népi összetételét teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen szétdarabolt tömör magyarlakta vidékeket, megsértvén ezáltal az EU által életbe léptetett kölcsönös segélynyújtás elvét is.
A jogtalanul elkobzott magyar intézményi és magántulajdon visszaszolgáltatása helyett ezeket egy harmadik személy tulajdonába adják vagy értékesitik.
A magyar egyházak mindmáig hiába várnak arra, hogy a tulajdonukat visszakapják.
A több mint 400.000 magyar katolikus hívő vallásos lelkipásztori gondozására nincs magyar püspök.
A csekély, de még létező magyar evangélikus hívők létét s igényeit folyamatosan semmibe veszik.
A jelenlegi kormány sem szándékozik a rasszista szellemiségű és a nemzetközi joggal összeférhetetlen, Beneš elnök által érvénybe léptetett dekrétumokat hatályon kívül helyezni, amelyek még az egyházakat is együttes bűnösséggel vádolják.
Az anyanyelvű oktatás terén komoly hiányosságok állapíthatók meg az egész szlovákiai magyarság hátrányára - a magyar tannyelvű iskolák száma messze nem éri el a népességi arány alapján jogosat és szükségeset.
Az utóbbi évtizedek alatt a magyar kultúra állandó hátrányos megkülönböztetésnek volt kitéve, ami ma is folytatódik.
Az ország főleg magyarok által lakott déli része nem részesül sem a kultúra, sem pedig a gazdasági fejlesztés terén számottevő támogatásban, aminek következtében versenyképtelenné válik. A mindenkori kormány úgy gazdaságilag, mint kulturálisan is kirekeszti a fejlesztésekből régiónkat. Régiónk elmaradottságát abban is látjuk, hogy nincs megfelő mennyiségű és minőségű információs szolgáltatás. A szlovák sajtó és politikusok egy tekintélyes része negatív színben tünteti föl a magyarságot, téves információkat terjeszt, és valószínűleg ennek tudható be a két nemzetiség közötti feszült viszony is, valamint az szlovákiai magyarság identitástudatának zavarai és alulinformáltsága.
Követeléseink
1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább Szlovákiában másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg a hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi hovatartozás alapján az élet minden területén!
2. Tartsák tiszteletben az európai egyesülés szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bánásmódot és a kölcsönös segélynyújtás elvét illető alapvető szabályait!
3. Töröljenek el minden olyan törvényt, amely sérti ezeket, köztük a Beneš-dekrétumokat is!
4. Területi autonómiát követelünk a Hodža-Bartha félel 1918-as demarkációs etnikai határ alatt lévő területen - Szülőföldi Autonóm Tartományt. Kötelező szlovák-magyar kétnyelvűséget ezen az autonóm területen. A közös területi autonómiának saját parlamentet, önigazgatási szerveket!
5. Minden nép és kisebbség nyelve az ország egész területén, minden városban és községben ahol a lélekszámuk meghaladja a 8-10 %-ot, kötelező nyelv legyen, amit anyanyelvi iskolákkal is biztosítsanak!
6. Adják vissza mindenkinek, magánszemélyeknek s intézményeknek is a jogtalanul elvett tulajdonukat!
7. Az ország azon polgárai, akiket elhurcoltak és kényszermunkára ítéltek részesüljenek megfelelő kárpótlásban (amennyiben már nem élnek, kárpótolják az utódaikat)!
8. Ismerjük meg a közös történelmünket - közös és tartalmilag egyező, a kölcsönös tiszteletet erősítő történelemkönyvekből!
9. Teljes magyar anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig a Szülőföldi Autonóm Tartomány területén!
10. Esélyegyenlőséget az élet minden területén !
11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökkel, s amennyiben arra igény lesz, magyar evangélikus papokkal s egyházi önigazgatással!
12. A Szülőföldi Autonóm Tartomány létrejötte után a két egyenrangú államalkotó nép, a szlovák és a felvidéki magyar nép kezdjen tárgyalásokat a szövetségi államformáról!
Összefoglalva: Szlovákia EU-s csatlakozása óta eltelt négy év nem hozott a magyar lakosság számára javulást az élet semelyik területén sem, ami bizonyítja a demokrácia, jogállamiság, egységes bánásmód és emberi jogok területén tapasztalható hiányosságokat, a jogegyenlőség hiányát. Sőt azt mondhatjuk, hogy a magyarságra hátrányos negatív jelenségek még erősödtek is, amelyek megnehezítik a két nép közötti békés együttélést. Slota úr uszításai, Mikolaj miniszter úr magyarellenes próbálkozásai, a Beneš dekrétumok megerősítése, a Malina-ügy elpolitizálása és a Nomos Regionalizmus polgári társulás alkotmányellenes megszüntetése a Belügyminisztérium részéről, sajnos mindez a Fico-kormány hallgatólagos beleegyezésével és támogatásával történik.
Az utolsó kormányváltás szélsőjobboldali szlovák nacionalista erőket is hatalomra juttatott, amelyek nyíltan gyűlöletre és ellenségeskedésre uszítanak. A Fico kormány egyáltalán nem reagál vagy lép föl megfelelő módon a napjainkban egyre gyakrabban előforduló rasszista megnyilvánulások ellen, ezzel is szabad utat adva ezen ideológia követőinek.
Azt szeretnénk, ha mindezekben a témákban, amelyek nem alkotmányellenesek, nem az ország szétzilálását jelentik, csupán a jogegyenlőséget követelnek minden szlovákiai állampolgár számára függetlenül nemzeti vagy etnikai hovatartozásától, induljon a szlovák parlamentben vita arról, hogyan és milyen formában lehetne, lehet a memorandumba belefoglalt alkotmányos követeléseinket realizálni, teljesíteni.
Ehhez kérem az Ön s a demokratikusan gondolkodó szlovák politikusok, parlamenti képviselők segítségét. Vitázzunk s az igazmondás segítségével teremtsük meg ennek az új évezrednek a küszöbén egy újabb békés együttélés alapjait fiainknak s a lányainknak, hisz az ő jövőjük a tét.
Az Isten adjon erőt az igazmondásra és akaratot a pozitív változ(tat)ásra minden bátor szlovák és magyar demokratának, hogy közös asztal mellett, nem pedig egymás mellett elbeszélve, a másikat túlkiabálva az utcán oldjuk meg a problémáinkat. Ehhez kérem minden demokratikusan gondolkodó polgár segítségét, hogy támogassák a kezdeményezésünket.
Szabadságban és emberi méltóságban akarunk élni, mint a felvidéki magyar néphez tartozó szlovákiai állampolgárok és az Európai Unió polgárai!
Bósza János, Jogegyenlőség Baráti Kör SK
Válasz erre a levélre:
Prečítala som si Váš list, ale prepáčte neviem v čom ste diskriminovaní ako menšina, respektíve aké práva sú Vám odopierané. Z priloženého listu sa to neviem dozvedieť. Ak mi oznámite konkrétnejšie požiadavky, môžeme o nich hovoriť a hľadať riešenie. Prajem všetko dobré. Košútová
Ing. Magda Košútová
poslankyňa NR SR, Smer-SD
|
