Vállalható jövőt adhatnak az autonómiaformák

2009.4.3.
Európa nem hagyhatja magára a kisebbségeket. Vita az Európai Parlamentben
A hagyományos nemzeti, etnikai és bevándorló kisebbségek védelme Európában címmel, számos magyar képviselő részvételével tartott vitát az Európai Parlament 2009. február 3-án. Az Európai Bizottságot képviselő Jacques Barrot azt mondta, az uniónak nincs kompetenciája a kisebbségvédelem területén, ez – ideértve az autonómiát – az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.


Az Európai Parlament szóbeli választ igénylő kérdés formájában tárgyalta az európai nemzeti kisebbségek ügyét. Az Európai Bizottsághoz intézett kérdést hat szocialista képviselő – Tabajdi Csaba, Hannes Swoboda (osztrák), Jan Marinus Wiersma (holland), Véronique De Keyser (belga), Katrin Saks (észt) és Claude Moraes (brit) – nyújtotta be.

A képviselők többek között azt kérdezték, „milyen esetben és milyen mértékben tagállami belügy a kisebbségi jogok megsértése?”, „dolgozza-e ki az EU a hagyományos kisebbségek védelemi normáinak és ellenőrzési rendszerének jogilag kötelező rendszerét a lisszaboni szerződés alapján?”, illetve, hogy „egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az autonómia és az önrendelkezés különböző formái jelentik a legjobb megoldást a kisebbségi közösségek védelmére?”

Háromszáz kisebbség

A vitában az előterjesztők nevében Tabajdi Csaba azt mondta, Európában több mint 300 különböző nemzeti és etnikai kisebbség, nyelvi közösség él, az EU 27 tagállama polgárainak pedig mintegy 15 százaléka valamely történelmi nemzeti kisebbség vagy bevándorló közösség tagja. „Miközben az Európai Unió célja a kulturális sokféleség megőrzése, a kisebbségi nyelveket és népcsoportokat a kihalás, az asszimiláció veszélye fenyegeti” – mondta a képviselő.

„Az Európai Uniónak szavatolnia kell a helyi, regionális, nemzeti, uniós szinteken az őshonos, a történelmi kisebbségek, a romák, a több millió kisebbségi státuszban élő, önálló államisággal nem rendelkező népek, nemzetek, mint a katalánok, a baszkok, a skótok, a bretonok, az elzásziak, a korzikaiak, a walesiek, a romániai, szlovákiai és szerbiai magyar nemzeti közösségek és más társnemzetek jogait” – fogalmazott a politikus.

Tabajdi hozzátette: „nagyon fontos az, hogy a többség és a kisebbség közötti megegyezésen alapulva a tagállamok szuverenitását és területi integritását teljes mértékben tiszteletben tartva, együttdöntési, önkormányzati, »self-governance« autonómiaformák jöjjenek létre”.

Tagállami feladat

Az Európai Bizottság nevében a testület alelnöke, az egyébként az igazságügyi együttműködésért felelős Jacques Barrot szólalt fel. A kisebbségek tisztelete, a diszkrimináció tilalma az unió alapvető elvei, egyben az EU-hoz való csatlakozás feltételei is – mondta a biztos. „De az uniónak nincs általános kompetenciája a kisebbségek jogainak védelme területén. A tagállami hatóságoknak – alkotmányos rendjükkel és nemzetközi vállalásaikkal összhangban – feladata a védelem biztosítása. A kisebbségek intézményi autonómiájával és szervezetével kapcsolatos kérdéseket is a tagállamok határozzák meg” – tette hozzá Barrot.

Az EU-nak nincs hatásköre arra, hogy általános jogszabályt fogadjon el a kisebbségek védelmére és ennek ellenőrzésére – mondta az egyik benyújtott kérdésre válaszolva a politikus. Hozzátette: „az unió ugyanakkor a hatáskörébe tartozó bizonyos kérdésekben elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a kisebbségekhez tartozó személyekre”. A biztos példaként a faj, etnikai származás és a vallás alapján történő diszkrimináció elleni uniós irányelvet említette.

„Másképpen fogalmazva, nincs meg a jogalapunk a kisebbségek védelmének megszervezésére. Ez az ügy tényleg a tagállamok kompetenciájába tartozik” – fogalmazott Jacques Barrot. A biztos megemlítette, hogy a bécsi székhelyű, Alapvető Jogok Európai Ügynöksége idei munkaterve tartalmazza egy, az etnikai alapú diszkriminációról szóló jelentés elkészítését.

Jogi kereteket

Lévai Katalin az EP szocialista frakciója nevében azt mondta, „ma, amikor a rasszizmus kísértete járja be Európát, amikor a nemzetállami többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése tapasztalható szerte Kelet-Európában és Közép-Európában is, a kisebbségi politikát nem söpörhetjük többé a szőnyeg alá”. Lévai szerint „az európai törvényhozásnak átfogó jogi normákkal kell megteremtenie a kisebbségvédelem jogi kereteit”.

„A Lisszaboni Szerződés ratifikálása kulcsfontosságú, ennek két cikkelye a magyar kormány munkájának köszönhetően a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is magában foglalja. Elfogadása hatalmas előrelépés lehetne az Európai Unió eddigi történelmében. A jelenlegi gazdasági válság nem kedvez a kisebbségeknek, elmérgesíti a konfliktusokat, teret enged a szélsőjobboldali demagógiának, most különösen, Európa nem engedheti meg, hogy nem hallgat a kisebbségek szavára, a válságban a kisebbségeket nem hagyhatja magára” – fogalmazott Lévai Katalin.

„Míg bármilyen más, a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők esetében erőteljes az érdekérvényesítés, a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem és még szégyenlősebb a politikai akarat” – vélte Gál Kinga (néppárti). Pedig az unióban élnek, „egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről, csak éppen a huszadik századi történések folytán országaik határai vonultak el fölöttük” – tette hozzá. A képviselőnő szerint „ki kell mondanunk végre, hogy e közösségek problémái nem rendezhetők csupán általános emberjogi vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel”. Szükséges az uniós szabályozás, ehhez szükséges az uniós segítség – tette hozzá a politikus. „Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek az autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia is, amit nem misztifikálni kell, hanem kibeszélni, hiszen ha az egyik tagállamban pozitív megoldást jelent az állam területi integritásának sérelme nélkül, úgy lehet megoldás másik tagállamban is” – mondta Gál Kinga.

Minden tizedik

Szent-Iványi István (liberális) azt mondta, minden tizedik európai polgár valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, és közülük sokan saját hazájuk mostohagyermekének érzik magukat. „Emberjogi téren az unió legnagyobb adóssága a kisebbségvédelemmel kapcsolatos. Bár a hatékony kisebbségvédelemnek a jogi alapjai léteznek, a politikai szándék ezek érvényesítésére gyakran elégtelen” – vélte Szent-Iványi. A lisszaboni szerződés elfogadása javíthat a helyzeten, de önmagában nem csodaszer – tette hozzá. Szükség van a már meglévő intézmények hatékony működésére, különösen az Alapjogi Ügynökség kisebbségi profiljának erősítésére. Szent-Iványi úgy vélte, „a kisebbségek pozitív jelzésnek tekintenék, ha az új Bizottságban egy biztos kifejezetten és kizárólag kisebbségi ügyekkel foglalkozna”.

Tőkés László (Zöldek – Európai Szabad Szövetség, Románia) egyrészt üdvözölte, hogy az EP napirendjére tűzte a kisebbségek ügyét, másrészt viszont „fájdalmasnak tartotta”, hogy a parlament – „kellő frakciótámogatás hiányában” – a vitát követően nem fogad el határozatot, „és továbbra sem nyílik lehetőség az EU kisebbségvédelmi keretegyezményének elfogadására”. Tőkés elfogadhatatlannak tartotta, hogy a volt kommunista táborban jellemző be nem avatkozás elvéhez hasonlóan az unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását. „Nacionálkommunista időkre emlékeztető diktatórikus álláspontnak tartom Traian Basescu államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit” – fogalmazott a politikus, aki szerint az unió nem halogathatja a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek intézményes és törvény által szabályozott védelmét.

Asszimilációs törekvések

Bauer Edit (néppárti, Szlovákia) azt mondta, az unióban kettős mérce érvényesül, ugyanis a csatlakozó országokra kisebbségi jogok tekintetében vonatkoznak a koppenhágai kritériumok, ilyenek viszont a közösségi jogban nem léteznek. „Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az úgymond kisebbség saját érdekében felerősödnek az asszimilációs törekvések, ez sajnos egy olyan politikai eszköz, melyhez a populista pártok gyakran nyúlnak, a többséget a kisebbség ellen fordítva” – fogalmazott a képviselőnő. „Elkerülhetetlen, hogy belső jogi normák szülessenek a kisebbségek jogállásának biztosítására, követve a legjobb európai gyakorlatot, az önigazgatást biztosító különböző formákra építve (...), hogy a kisebbségek a saját dolgaikban saját maguk dönthessenek”. Amíg nem létezik jogalap, Bauer szerint a „nyitott koordináció módszeréhez” lehet folyamodni.

„A hagyományos nemzeti kisebbségek, közösségek képviselői békés úton, parlamentáris eszközökkel próbálják rávenni a többséget arra, hogy ami jó Európa 14 országában, az jó lesz az unió egész területén – vélte Sógor Csaba (néppárti, Románia). A politikus szerint „a hagyományos nemzeti kisebbségek az illető országok leghűségesebb állampolgárai. Háborúk, gazdasági válságok, belpolitikai csaták, asszimiláció ellenére sem hagyták el őshonos, régi-új hazájukat”. „Pont ezért érthetetlen, hogy a nagy országok több tízmilliós lakossága miért fél néhány százezres, esetleg félmilliós, másfélmilliós kisebbségtől” – mondta Sógor. A képviselő szerint az unióban használatos önrendelkezések különböző formái – a területi vagy kulturális autonómia – nem gyengítették az országok gazdasági, politikai, társadalmi erejét, de még az Európai Unióét sem. A politikus hozzátette: „Románia 1920 óta létezik a mai formájában. Ezen a területen 28 százaléknyi nem román lakosság élt 1930-ban, ma ez a szám 10 százalékra csökkent.” „Fontos, hogy a már működő, jól bevált uniós példákból egy mindenki számára elfogadható, az országok területi integritását nem sértő, iránymutató tervezet szülessen” – vélte Sógor Csaba.

Az önrendelkezés jogán

„Bár kiváló példák bizonyítják, hogy az Európai Unió értékként és lehetőségként tekint a nemzeti kisebbségekre, például Dél-Tirolban vagy Åland szigetén, sajnos Kelet-Európában ezzel ellentétes felfogásokkal is találkozhatunk, néha vezető államférfiak prezentálásában is” – mondta Harangozó Gábor (szocialista). Szerinte „éppen ezért fontos és sürgős ellentmondanunk azoknak a nyilatkozatoknak, melyek örökre és végérvényesen kizárnák a nemzeti kisebbségek autonómiaigényeit, hivatkozva az Európai Unió által támasztott követelményekre”. „Ki kell jelentenünk, hogy a kisebbségi jogok közösségi szintű gyakorlása az önrendelkezés jogán megilleti a nemzeti kisebbségeket, és ezeket az alapjogokat biztosítanunk is kell az Európai Unió jogrendszere által” – fogalmazott Harangozó Gábor.

Winkler Gyula (néppárti, Románia) azt mondta, „az Európai Unió területén élő nemzeti kisebbségek gazdagítják az uniót. Az Európai Parlamentnek élen kell járnia az etnikai kisebbségek védelmében, érdemi vitát kezdeményezve a kisebbségek jogállásának helyzetéről”. A képviselő szerint a parlamentnek fel kell vállalnia, hogy kidolgoz és elfogad egy olyan keretszabályozást, amely minden tagállamra kötelező érvényű. „Ez a keretszabályozás akkor felel meg valójában a kisebbségi közösségek érdekeinek, ha – figyelemben tartva a szubszidiaritás elvét – tartalmazza rendelkezései között azt, hogy a különböző, a többség és kisebbségek közötti konszenzusra épülő autonómiaformák megvalósítása a járható út a kisebbségi közösségek megfelelő státusának biztosítására” – fogalmazott Winkler Gyula.

Előterjesztőként a vita végén is szót kapott Tabajdi Csaba, aki kiemelete, tisztázni kell, hogy a nemzeti kisebbségek ügye kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik-e. A képviselő úgy vélte, ha egyszer az emberi jogok kérdése nem a tagországok belügye, akkor a nemzeti kisebbségeké sem az. „Miért van az, hogy az új tagállamokban a csatlakozás előtt a mainál jobb volt a helyzet?” – kérdezte a politikus. Ugyanakkor azt mondta, a romániai magyar közösség helyzete javult, és jobb, mint az elzászi vagy Bretagne-i kisebbségeké. A képviselő kijelentette, Finnországot és Olaszországot a területi autonómiák stabilizálták, és az elítélendő, kisszámú baszk szélsőséges ellenére a spanyolországi autonómiák rendszere is nagyon jó példa. Tabajdi úgy vélte, a diszkriminációmentesség nem elegendő a kisebbségi léttel járó hátrányok kompenzálására.

A védelem fokozása

Jacques Barrot a vita végén újra szólt arról, hogy a nemzeti kisebbségi csoportok védelme nem képezi részét az unió hatásköreinek, ahogy az alapjogi ügynökségéinek sem. „Az Európai Unió jelenleg nemzetállamok föderációja” – mondta a biztos, hozzátéve: „ez azonban nem tiltja, a legjobb gyakorlatok – informális alapon történő – megosztását. A politikus hozzátette, uniós hatáskörre a nyitott koordináció alkalmazásánál is szükség lenne. Barrot megismételte, a Bizottság eltökélt a kisebbségekhez tartozó egyének bármiféle diszkrimináció elleni védelmének fokozása mellett.

A biztos lesújtónak nevezte az unióban élő romák helyzetét. A romák integrációja az unió és a Bizottság prioritása – tette hozzá. „A Bizottság úgy véli, hogy az etnikai megközelítés kontraproduktív” – fogalmazott Barrot. A biztos azt mondta, sajnálja, „hogy nem adhatott jobb választ”, de kötelessége hogy az unió aktuális jogi helyzetének megfelelő módon feleljen.

Forrás: az Európai Parlament Sajtóosztálya