Vészjelzés Strasbourgba

2008.12.12
Az elmúlt másfél évben háromszor utasította el a szlovák állam egy polgári társulás bejegyzését. A kezdeményező most beadványt juttat el Strasbourgba, az emberi jogi bírósághoz. A levél legfontosabb részeit adjuk közre.

Szlovákia nem jogállam, mert a saját alkotmányában hirdetett jogegyenlőséget és emberi méltóságot nem tartja be. Diszkriminálja és másodrendű emberekké degradálja a magyar és a roma nemzetiségű állampolgárait. Dél-Szlovákia diszkriminációja a térség tudatos és jól megfontolt sorvasztása. Célja a nem szlovák nemzetiségűek beolvasztása a szlovák nemzetbe, tiszta államnemzet létrehozása. Sajnos egyes szlovák politikusok szövetségre léptek a sovinizmussal és rasszizmussal, ezen politikusok xenofóbiája, idegengyűlölete rossz irányban befolyásolta a két nép együttélését. Az effajta álpatriotizmus az Európai Unióban – ahol minden polgár egyforma, tartozzon bármelyik nemzethez, etnikai csoporthoz – nem megengedett.

A felvidéki magyar nép nem nyoma veszett magyar nemzetrész akar lenni, hanem társnemzet. Azt szeretném elérni, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság ítélje el a szlovák belügyminisztériumot, mert alkotmánysértő módon és etnikai alapon diszkriminálta és korlátozta a polgárok gyülekezési jogát. A belügyminisztérium hazugságokra és mondvacsinált okokra való hivatkozásul, alkotmánysértő módon, három kísérletre sem jegyezte be az általunk alapított polgári társulásokat – ezzel megsértette alkotmányának gyülekezési és az alapvető emberi jogok passzusát, illetve diszkriminálja a szabad etnikai és nemzeti hovatartozást. Az alkotmány azt is kimondja, hogy senkivel szemben sem szabad jogsértést elkövetni, ha alapvető emberi és szabadságjogával élni akar. Az önrendelkezési jog, amit az Egyesült Nemzetek alapokmánya megfelelően garantál minden nép számára, furcsa módon Szlovákiában – egyesek szerint – az ország területi integritásának a szétzilálását jelenti. Ez a szlovák viszonyulás sérti az emberi közösség valamennyi tagjának veleszületett méltóságát, egyenlő és elidegeníthetetlen szabadságjogait, ami az igazságosság és a világbéke alapja.

Kérem az emberi jogi bizottságot, foglaljon állást, hogy az unió állampolgárai Szlovákiában jogegyenlőségben és méltóságban egyformák-e, vagy sem. Arra is kérek választ, hogy az emberek polgári és politikai szabadságjogai, alapvető emberi jogai kollektív jognak tekinthető-e, ha több tízezren ugyanazt kérik. Vagyis kollektív jognak tekinthető-e az önrendelkezési jog, az alkotmányos jogegyenlőségből kiindulva, ha sokan, csoportosan ugyanazt igénylik. A jog szerint egy ember nem kollektíva, de három már csoportnak, kollektívának tekinthető. Ezt a jogi formát a büntetőjog is ismeri. Az egyéni polgári jogsérelem, a jogegyenlőség elvének megsértése ebből következően az egy csoporthoz, etnikumhoz, néphez, kisebbséghez tartozó több polgár esetében a kollektív jogok sérelmét jelenti. Ha létezik kollektív jogsérelem, akkor léteznie kell kollektív jognak is.

Azt is el szeretnénk érni, hogy az emberi jogi bizottság véleményt mondjon a szlovák parlament tavaly szeptemberi döntéséről, amelyben megerősítették a Benes-dekrétumok jogfolytonosságát. Mindezt teszik olyan helyzetben, amikor jogi értelemben bizonyítható tény, hogy a Benes-dekrétumokat egy olyan egykamarás parlament fogadta el, amely alkotmányellenesen jött létre 1945-ben (az akkori alkotmány szerint Csehszlovákia kétkamarás rendszer szerint működhetett volna). Ennek az illegális döntésnek az alapján egy olyan területről deportáltak magyar nemzetiségűeket – akkor még magyar állampolgárokat –, amely a bécsi döntés alapján még Magyarországhoz tartozott.

A határokat Magyarország és Csehszlovákia között csak az 1947-es februári párizsi békeszerződés rendezte.
forrás: Magyar Hírlap

Az egész beadványszövegtervezete itt olvasható