ZÓNA: OSZTANAK-E LAPOT GYURCSÁNYNAK KOMÁROMBAN?

2008.11.15, 8:30

Zónajárás a Felvidéken: a csúcstalálkozó rövid, a szlovák–magyar konfliktus viszont elhúzódó lesz

szerzők: F. Tóth Benedek
Szombathy Pál
2008. november 14. péntek
olvasási idő 14 perc

A meghatározó viszony ebben a konfliktusban nem Budapest és Pozsony között van, hanem Fico és a magyar kisebbség között.
Robert Fico és Gyurcsány Ferenc szombaton Komáromban találja egymást. A zóna Dél-Szlovákiában próbálta felmérni a kormányfői csúcs sikerének esélyeit, s arra jutottunk: minimálisak. Benyomások, vélemények, háttér Gyurcsány átlátogatása előtt.

Van egy asztal a révkomáromi városházán. Nincsen benne semmi különös, jellegtelen irodai tartozék, egy hasonlatosan sivár, szűk, téglalap alakú szobában áll, amely a polgármesteri titkárságra belépve balra nyílik. Az egyetlen fontos dolog, amivel mégis bekerülhet a hírek élére, hogy szombaton ennél ül le négyszemközti beszélgetésre Szlovákia és Magyarország miniszterelnöke. A környezet tehát nem fényűző, sőt puritán, vagyis itt igazán lehetne a lényegre koncentrálni. Robert Fico és Gyurcsány Ferenc azonban nem ezt fogja tenni. Az egyiknek ugyanis pillanatnyilag nem áll érdekében, a másiknak meg nincs meg hozzá a kellő ereje. Úgyhogy ez a révkomáromi asztal, hiába csapnának is rá néha, sokkal inkább lenne helyén szombaton az innen néhány száz méterre álló színházban.

A nyilvánosságnak szánt verzió szerint a dunaszerdahelyi DAC–Slovan focimeccs magyar szurkolóinak megveréséről beszélgetnek majd, Gyurcsány megint követelni fogja a rendőrségi attak kivizsgálását, de a probléma, amelynek ez a botrány ezúttal az apropója, sokkal összetettebb, mint a szlovák rendőrök brutális fellépése.

Ahogyan Simon Zsolt is megállapította: „A szlovák rendőrség elkövette azt a hibát, hogy a Slovan-drukkereket a pályaudvar és a stadion között verte meg, a magyarokat viszont odabent a stadionban.” A Magyar Koalíció Pártja (MKP) rimaszombati járásának elnöke nem arról híres, hogy visszafogná a szavait, kinézésre asztalt borító századelős gömöri járásbíróra hasonlít. Mikuláš Dzurinda kormányának egykori agrárminisztere is úgy látja, hogy a brutális magyarverés kirakata csupán annak a politikának, amelyet kisebbségi, nemzetiségi vagy egyszerűen csak magyarproblémának ismer mindenki Európának ezen a felén. Ha hasonlítani kellene valamihez, leginkább egy gomb volna ez a probléma, amelyet annyiszor és olyan erősen nyom meg a bajba került politikus, legyen az szlovák vagy magyar, akárhányszor csak a kedve tartja. Simon egy losonci étteremben, vacsora közben magyarázza nekünk, miért ne várjon senki csodát, sőt semmit – Fico belső használatra szánt dölyfös győzelmén kívül – a révkomáromi találkától.

De most gyerünk vissza még ahhoz az asztalhoz, annál is inkább, mert a zóna riporterei két nappal a miniszterelnöki találkozó előtt kipróbálták, hogyan esik majd az ülés ott. Nagyjából egy időben érkeztünk a szlovák miniszterelnök kormányőrnek kinéző protokollosaival, hogy kifaggassuk az amúgy szintén hűvösen realista vendéglátót.

Kíváncsiak voltunk, mi várható egy ilyen találkozótól, amely egy gazdaságilag padlót fogott Magyarország, valamint a gazdaságában most, a nemzetközi válság begyűrűzése előtt még magát erősnek mutató, no és persze az euró bevezetése előtt álló (1 euró = 30,12 szlovák korona lesz) Szlovákia kormányfője között zajlik. Merthogy Bastrnák Tibor, Révkomárom polgármestere is úgy látja, hogy aligha nemzeti kérdés a dunaszerdahelyi eset. Mert bár a szlovák–magyar konfliktus valóban régóta és mélyen húzódik, valójában felszínre sem törne, ha évszázados meglétére nem hívnák fel a figyelmet szélsőséges provokátorok, nyomukban vezető politikusokkal.A cikk folytatása...

Bastrnák Tibor polgármester, a csehországi Brnóban végzett 44 éves orvos nyugodt és nagyon udvarias ember, pedig közben ellepik a városházát a „protokollosok”. Fekete autókkal érkeznek, szlovákok és magyarok, és meglepő módon egy osztrák rendszámú is. Utasai keveset szólnak, ám annál többet figyelnek és jegyzetelnek. Ők azok, akik azért érkeztek, hogy előkészítsék a kormányfői találkozót.

Szombaton kész bolondokháza lesz a hivatal. Bastrnáknak fogalma sincs arról, miért éppen az ő városát választották a jeles nap helyszínéül. Ismerve persze Komárom történetét, érthető, hisz ezt a várost valóban a történelem vágta ketté, nem pedig a Duna tartja távol egymástól a két partot. Komárom egy város volt, csak a
A trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely egyebek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. 1920. június 4-én írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély tükörtermében.
trianoni békeszerződés határhúzásával úgy alakult, hogy a déli felét a magyarok, az északit a szlovákok birtokolják.

A zóna sokféle választ kapott arra, hogy miért éppen Klapka György városa mellett döntöttek a politikusi tanácsadók, de a pontos indíték homályban maradt, miképp az sem világos, hogy ki hozta össze magát a találkozót az egymást híresen kerülő két vezető között. Csáky Pál, az MKP elnöke azt sejteti, övé a dicsőség, ő hozta tető alá a randevút, mintegy közvetítő a magyar és a szlovák fél között. Ennek ellentmond némileg, hogy Robert Fico nem sokra tartja a parlamentben ellenzékben lévő MKP-t, mondhatni, szóba sem áll vele, másrészt olyan szóbeszéd is járja, hogy az amúgy igen tehetséges retorikus Csáky nem éppen a legkarizmatikusabb vezetője a pártnak, így a dunaszerdahelyi verés utáni egyenruhás magyar gárdista félpályás útlezárás, a királyhelmeci árpádsávos őrsereg koszorúzása, valamit a budapesti szlovák zászló égetése után maga Bugár Béla, az MKP korábbi elnöke rontott rá a párt jelenlegi vezetésére, és csak annyit kért, hogy írjanak már ugyan levelet a magyar miniszterelnöknek, mert a média éppen ennek a néhány ősmagyarnak az arcával és tetteivel van tele, és a néhány szélsőséges szónoklatával éppen azoknak árt, akik magyarként próbálnak élni Szlovákiában.

Lefordítva: nincs szükségük arra, hogy a liberális magyar jogrend útvesztőiben grasszáló, tovasikló néhány száz radikális ember megkeserítse a félmilliós szlovákiai magyarság mindennapjait. Ráadásul éppen egy hónapja készült el egy felmérés Szlovákiában, amelyből az derült ki, hogy a szlovákiai magyarok igenis szeretnek ott élni, ahol születtek, ahol dolgoznak. A kérdőív kitöltésekor nyilván emlékeztek 2004. december 5-re, amikor is az anyaország népszavazáson bizonyította be, hogy fontosabb neki a városaiban élő kínaiak sorsa, mint a külhonban élő nemzeti kisebbsége – ahogyan ezt a bugárista Simon, ma mezei parlamenti képviselő a zónának érzékletesen és keserűen megfogalmazta.

Bugár Bélát végül is kiküldték a teremből, mondván, nem tagja az elnökségnek, de annyit azért sikerült elérnie, hogy Csáky felvette a telefont, és tárcsázta Gyurcsányt. Ekkor azonban tudomásunk szerint már eldöntött tény volt, hogy Fico és Gyurcsány találkozik Komáromban, többen hallották Bugárék komáromi rendezvényén, hogy Fodor Gábor SZDSZ-elnök meséli: „Felhívott a Feri, mondta, lesz találkozó.”

Az első hírek még arról szóltak, hogy mindketten átsétálnak majd a hídon, Fico Komáromba, Gyurcsány Révkomáromba, ám Ficónak esze ágában sincs romantikusan értelmezni bármilyen politikai metaforát, amelyet ez esetben egy a Duna felett átívelő öregecske közúti híd jelent. Ő marad bizony az országában. Elvégre nála csak a rendőrök brutálisak, a magyarok viszont képtelenek arra, hogy megrendszabályozzanak néhány szélsőséges nacionalista, soviniszta hőzöngőt. Szlovákiában a törvény erejével sújtanak le azonnal bármiféle szélsőséges megnyilvánulásra, szemben Magyarországgal, ahol példás büntetés helyett rendőri kíséretet kaphatnak a gyalázkodók, a zászlókat égetők. Aztán Fico pénteken, a találkozó előtt rátett még egy lapáttal taktikából: bejelentette a magyar gárdához hasonlatos szlovák szervezet, a Pospolitos betiltását. Erre lépjen Gyurcsány bármilyen követeléssel. Válaszként mindezért egy videokazettát kérni elég sovány.

Nem könnyű tehát azt feltételezni, hogy a kompromisszumkötés vágyával érkezne Révkomáromba a két kormányfőből az erősebbik, Fico. Ahogyan ezt a SME című vezető szlovák napilap publicistája, Peter Morvay Pozsonyban a zónának összefoglalta: „Mindkét miniszterelnök ugyanabba a városba tart szombaton, de nem biztos, hogy ugyanoda érkezik.”

Nos, tehát láttuk az asztalt a révkomáromi városházán. Teljesen üres volt akkor, kivéve egy virágcsokrot a közepén. Mintha csak arra teremtették volna, hogy telerakják fontos dolgokkal. Bastrnák Tibor szerint az a legnagyobb baj, hogy semmi jelét nem látja az érdemi párbeszédnek. Nem azon múlik a szlovák–magyar megbékélés sorsa, hogy Fico átad-e egy kazettát Gyurcsány Ferencnek, amely valósághűen megmutatja, mi is történt, miért is történt a DAC–Slovan labdarúgó-mérkőzés közben a magyar szurkolók szektorában. A kérdés az, hogy ezenkívül képes-e bármilyen párbeszédre is a két kormányfő – különösen akkor, ha nem is létezik az a kazetta, amelyet Fico átadhatna Gyurcsánynak.

Itt, Szlovákiában nem titok, hogy mélységesen mély ellentét húzódik jó pár szlovák és magyar lelkében. De nem a
Trianon vagy a második bécsi döntés miatt. Ez a probléma sokkal korábbi, a legmerészebbek, köztük például a Budapesten magyarellenességéről híres, Pozsonyban azonban a magyarellenességet elsősorban gazdasági és politikai előnyszerzésre használó Ján Slota is a Nagy-Morva Birodalom korszakáig vezeti vissza a konfliktus gyökerét. Mindebből azonban alig látszik valami a hétköznapok szintjén. Ám hogy a jelenben igenis tetten érhető a feszültség, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor a komáromi találkozó tényét bejelentette Daróczi Dávid kormányszóvivő, úgy fogalmazott, hogy a két kormányfő Komáromban, illetve Komárnóban találkozik. Kapott is egy bejegyzést a Komáromi napló című blogban, hogy „Daróczi! Az anyád megy Komárnóba!” Érzékenyek errefelé a magyarok a Komárno szóra. Sőt, Bastrnák Tibor honlapján is úgy szerepel titulusának megjelölése, hogy „Komárom polgármestere”. Lehet Révkomárom, a magyar oldal pedig innen nézve Túlkomárom vagy Dél-Komárom. A szlovákok viszont nyugodtan nevezzék anyanyelvükön Komarnónak.

A komáromi szlovákság viszont más szóra érzékeny, ez pedig a Felvidék. Legalábbis Ondrej Gajdač testnevelő, a helyi vízilabdacsapat edzője a Dél-Szlovákia kifejezést tartja irányadónak. Gajdač amúgy irányította már a szlovák nemzeti vízilabda-válogatottat is, éppen akkor vette át 2001-ben, amikor leghíresebb saját nevelésű játékosa, az azóta kétszeres magyar olimpiai bajnok Gergely István úgy döntött, Magyarországon folytatja a pályafutását. A szlovák póló nem lett híres, Gajdač viszont büszke tanítványára, örül a sikerének. A tanár úr tizenegy éve a komáromi szlovák Šulek gimnázium igazgatója, ebbéli minőségében nemigen tapasztal helyben konfliktusokat, de hozzáteszi: ha a magyarok elégedettek lesznek kisebbségi jogaikkal, a szlovákokat meg nem ingerlik
Trianon kísértetével, akkor lesz majd megnyugvás.

Révkomáromban negyvenezren élnek, a lakosság hatvan százaléka magyar. A túloldalon Gyurcsány párttársa a polgármester, de az MSZP-s elöljáró mögött fele-fele arányban oszlik meg a testület jobb- és baloldal között. A két város már elkezdte a közös munkát: ünnepi ülésezések, egymásra találások után most eljött az ideje az érdemi közös döntéseknek – meséli a szlovák oldalt irányító Bastrnák.

„Szombaton itt leginkább a Mónika-show őszinteségét és komolyságát lehet várni” – ezt már a polgármester frakciótársa, a szintén MKP-s önkormányzati képviselő, a 32 éves Keszegh Béla mondja. A Nyitrán angol szakon végzett Keszegh irányítja a helyben működő hírportált, a Bumm.sk-t, amely naponta tízezer érdeklődőt vonz. A fiatal főszerkesztő szerint a mostani konfliktus a szlovák kormánynak jó, mert nem kell a begyűrűző gazdasági válság miatt magyarázkodnia. A Budapesten politológiát is végző Keszegh különben rálegyint Slotára, mondván, annak a magyargyűlölete színtiszta biznisz. És Gyurcsány esélyei szombaton? „Fico fürdik a népszerűségben, s olyan partnerrel tárgyal, aki mögött nincs támogatottság. Nyugodtan megalázhatja, számára Gyurcsány nem képvisel most semmit.” Hát igen, sem Komáromban, sem a Felvidéken nemigen találni olyat, aki ne haragudna Gyurcsányra a 2004-es decemberi kettős állampolgársági népszavazás elleni kampánya miatt.

Révkomárom városházáján egyébként ritkább a szlovák szó, miután a 25 tagú képviselő-testületben 19-en ülnek az MKP-frakcióban, s rajtuk kívül további két magyar is helyet foglal a város irányítóinak asztalánál.

Amúgy Bastrnák polgármester szerint is Fico lesz fölényben a tárgyaláson, mert ilyen profi stáb még nem állt szlovák politikus mögött soha. „Három éve Gyurcsány és az MSZP voltak Fico példaképei. Itt délen az emberek már akkor mondogatták, hogy nem olyan jó a helyzet odaát Magyarországon” – ezt már Marian Molnár idézi fel, aki bolt- és étteremtulajdonos helyi vállalkozó és a Dzurinda-féle ellenzéki SDKÚ helyi politikusa. A vegyes házasságból való fiatalember kiválóan beszél magyarul is, nem egy nacionalista típus, az viszont őt is rettentően idegesíti, amikor a Jobbik határzárakat szervez, és gárdisták koszorúznak – szerinte – náci egyenruhában. Ő azt várná a magyar kormánytól, hogy keményebben lépjen fel szélsőségesei ellen, amit szerinte Fico megtesz, s ezzel kerül előnybe.

Péntek este megint Komáromban vagyunk. A város nyugodt. A szórakozóhelyek csendesek, telt házat sehol sem találunk a főutcán, sőt a Klapka étterem egyenesen zárva. A gyér számú sétálót nem Gyurcsány és Fico tartja izgalomban. A városházára még nem került fel a látogatáskor hivatalos magyar zászló, majd reggel, ahogyan azt a zászlóért felelős dolgozó még csütörtökön reggel magyarázta nekünk. Így semmi jel sem utal a nagy eseményre, amelynek nagyságát oly sokan megkérdőjelezik, köztük Dunaszerdahely polgármestere. Pázmány Péter pénteken azt mondja nekünk, nehezen hihető egy tízpercesre tervezett eseményről, hogy áttörést hoz. Ő egyébként Gyurcsány helyében nem ment volna el a találkozóra, amikor kiderült, hogy Fico nem megy át a magyar oldalra.

Szombaton Dunaszerdahelyen bajnoki mérkőzést játszik a DAC a Rózsahegy (Ruzomberok) ellen, zárt kapuk mögött. A szurkolók kivetítőkön figyelik majd a meccset a stadionon kívül, de a polgármester ebben a helyzetben, bármilyen provokációt kerülendő, nem lesz ott.

Késő este búcsúzunk Komáromtól, átadjuk a helyet a szombat reggel érkező tudósítók hadának. Egy idézet jár a fejünkben, amelyet még a pozsonyi belvárosi szerkesztőségi szobájából hazainduló Morvay Pétertől (hadd írjuk kétféleképpen a nevét!), a SME vezető publicistájától, a lap Magyarország-felelősétől hallottunk – Morvay szombaton ugyanis Révkomáromba tart: „A meghatározó viszony ebben a konfliktusban nem Budapest és Pozsony között van, hanem Fico és a magyar kisebbség között. Magyarország kis túlzással nem játszik most ebben.”

Meglehet, igaza van. De ettől Magyarország miniszterelnöke még játszhat, mert játszani, azt nagyon szeret. Fellépés tehát Komáromban szombaton, egy másik sikerre vágyó játékossal.

Budapest–Komárom–Losonc–Pozsony–Dunaszerdahely–Komárom, 2008. november 13–14.
forrás: bumm, zona.hu